Ótátrafüredi anno történet (1)

A különféle fürdői élményeim megírása során jutott eszembe egy régi történet még bohó ifjú koromból. Akkor anno már elvégeztem az egyetemet és már dolgoztam, általában heti 6 napon, bár akkoriban vezették be azt, hogy egy szombat már szabad volt egy hónapban. Így egy ilyen hétvégén történt, hogy már péntek reggel – még munkába menés előtt – a már előző este összecsomagolt bőröndömet kivittem a pályaudvarra és betettem a csomagmegőrzőbe, így másnap munka után egyenesen odamenve már vehettem is ki és felszállhattam azzal a vonatra, ami Budapestről egyenesen Poprádra szállított, átszállás nélkül. Már sötét volt ugyan, de még így is jól látszódtak a Magas-Tátra hófödte hegyeinek sziluettjei a holdfényben. Poprádról már a tátrai villamossal mentem fel Ótátrafüredig és a tátrai villamos megállójától tényleg csak pár lépésnyire lévő szállodáig már gyorsan odaértem.

Gyorsan sikerült bejelentkeznem is, így hamar lepakolhattam a szobámba és annak ablakából, majd az erkélyre kilépve onnan csodálhattam meg az egyik irányban a fehérben játszó hegyeket, míg a másik irányban – a távolban – Poprád kivilágított városának fényeit. Az erkélyről lenézve megláttam szinte magam alatt a szálloda toldalék épületét, amiben jól kivilágítva észrevettem az uszodát, ami még üzemelt. Így gyorsan kaptam magamra a fürdőköpenyt, alá felvettem az úszónadrágomat, majd papucsban lesétáltam a recepcióhoz, ahol útbaigazítottak az uszoda felé és közölték, hogy az éjfélig van nyitva. Egy rövid folyosó darabon végigmenve már be is jutottam az uszoda-térbe és a medence melletti nyugágyak egyikébe elhelyeztem a fürdőköpenyemet és ugrottam is fejest a vízbe.

Leúsztam gyors tempóban pár hosszt, és csak utána – pihenésül – néztem jobban körben a vízből. Volt is mit. Még innen a vízből is Pazar kilátás volt a távolban Poprád városa felé. De a medence sarkában észrevettem egy bárt is, ami mögött két srác ténykedett: az egyik fekete öltönyben, míg a másik fürdőnadrágban volt. Elsőre nem értettem, de hamar rájöttem, hogy az öltönyös srác szolgálja ki a parton heverésző, üldögélő vendégeket, míg a fürdőnadrágos srác azokat, akik a vízben vannak, és akiknek kis csónakokkal küldi a megrendelt italokat.

Kedvet kaptam magam is egyre, így odaúsztam a bárhoz és oroszul szólítottam meg a srácot és kértem tőle egy száraz camparit. Az bólintott, majd hamarosan már hozta is a pohárban az italomat, amit beletett egy kis csónakban, rögzítette abban a talpát és beindítva a gyertyás motort, már irányította is felém. Amikor felém ért, kivettem a poharat, majd először megnéztem a csónakot, majd visszaküldtem a bárhoz. Közben jól megnéztem a báros srácot is: érdekes szabású fürdőnadrágja volt, színes, félúton a fecskeszabás és a boxer között. Arányos, izmos testalkatú volt a srác, közepesen szőrös és gesztenyebarna, vagy inkább szőke színű hajjal és testszőrzettel.

Jobban körbenézve a parton két középkorú pár sörözött egy asztalnál, már vendég már nem volt, míg a vízben velem együtt hárman voltunk, két, szintén nagyjából velem egykorú srác és én. Mind a két srác fekete hajú volt, az egyik sötétebb bőrű is, szép, ívelt fekete szemöldökkel, míg a másik világosabb, csupasz képű volt, de sokkal hullámosabb hajjal. Ekkor még a testüket nem láttam, hiszen mind a hárman vízben voltunk és úsztunk. Azt azonban már ekkor is észrevettem, hogy a két srác nem tartozik össze, mert egymástól elkülönülve úszkáltak. Az egyik szintén valami italt szopogatott, annak a végén járt, mert éppen kiitta a poharából a benne lévőt és az üres poharat a medence partjára tette ki. Ezt meglátva, a pincérsrác már indított is felé egy üres csónakot, amibe odaérve betette az üres poharát és visszaküldte a bárhoz.

Még jó ideig egymástól külön úszkáltunk, mikor az idősebb párosok felálltak és kimentek az uszodából, vissza a szállodába. Ekkor odanéztem az órára és 23 óra után pár percet mutatott.

Azt is észrevettem, hogy az öltönyös pincér még rakodott valamit a pultnál, majd elköszönve a másiktól, maga is kiment az uszodából. Négyen maradtunk bent. Én még intettem a bárnál a srácnak, hogy kérek még egy campirit, de már nem a vízben, hanem kimászva abból a nyugágyba terültem el és oda hozta tálcán a pincérfiú az italomat.

Mivel már a vízben éreztem, hogy merevedésem van, így a nyugágyban már úgy helyezkedtem el, hogy ez számára is látható, észlelhető legyen.

Észre is vette, rá is meredt a jól látható, merev farkamra, ami kellően eltávolította a fürdőgatyámat a testemtől, de azonnal oda is kapta a tekintetét a másik két, még vízben lévő srácra, akik úszkáltak és nem figyeltek ránk. Így – továbbra is azokat nézve – óvatosan a fürdőgatyájára tette a kezét és odébb lépett, hogy a srácoknak félig háttal legyen, s megsimogatta a saját farkát, de az még nem állt és közben rám kacsintott és el is mosolyodott.

Én mutattam, a VI számot az ujjaimmal, hogy a hatodik emeleten lakom, de közben rájöttem, hogy a szobaszámomat is tudni fogja, hiszen a kulcsot megmutatom neki a végén, mert arra íratja majd az italszámlámat.

Biccentett a fejével és ú is visszajelzett, hogy kb. egy óra felé végez csak, de utána majd jön s ezzel visszament a bárhoz és maga is rendezgetni kezdett.

Közben a másik két srác is kimászott a vízből és most már jól szemre lehetett venni őket, ahogyan ott ácsorogtak a medence partján, míg törülköztek: a sötétebb bőrű srác volt az izmosabb, jobb testalkatú és főleg magasabb, közel a két méterhez, de rajta minimális mennyiségű szőr látszódott csak. A másik srác, bár kicsit alacsonyabb volt, de nálamnál azért mégis magasabb, dúsabb testszőrzettel és szép, hullámos gesztenye szőke hajjal.

Az előbbi száras, rövidnadrág-szerű fürdőnadrágban volt, míg a második szintén fecskefazonú, testre simuló, szorosabb vörös színű gatyát viselt.

S mivel hosszabban is figyeltem, így észrevettem egyrészt, hogy nem csak én vizslatom őket, de a bárból a srác szeme is rajtuk van, valamint észrevettem azt is, hogy kezd elől dudorodni a vékony, vörös fürdőgatya, ahogy merevedik a srác farka. Eltakarandó gyorsan odament a bárpulthoz és megmutatta a szobakulcsát az ottani srácnak, majd visszafordulva, vállára vetve a törülközőjét kiviharzott az uszodából.

A másik srác kicsit csodálkozva nézett utána, maga nem ment megmutatni a kulcsát a báros srácnak, mert nem fogyasztott, csak odaköszönt németül és maga is kivonult. Igen, kivonult, peckesen, úriasan, délcegen.

Ketten maradtunk a báros sráccal, aki hívogatott az ujjával, mikor odamentem a bárpulthoz megmutatni a szobakulcsomat, kicsit hátrább lépett, és elhúzta a fürdőgatyáját és jól látszott a merev farka a szőrbokorban. Elmosolyodott és halkan megszólalt:

1. Akár még mind a hárman jöhetnétek, szívesen odadnám nektek magamat. – hallottam tőle.
2. Magam biztosan benne vagyok, de a másik kettőt nem tudom garantálni, de mutasd a szobaszámaidat, addig felderítem, hogy hajlandók-e ők is, benne lennének-e egy kis virtschaftban éjjel, nálam?
3. Oké, legyen így. Éjjel egy órakor kopogok nálad. – mondta a srác és elfordulva tett-vett tovább.

Akkor vettem észre, hogy a társa visszajött és valamit hozott egy dobozban.

Így elköszöntem tőlük és eljöttem.

(folyt. köv.)