Álom, vagy valóság 4

Még mindig vonagló testtel és zokogva feküdtem az ágyon, de elfogadtam a felkínált kebleket. Úrnőm hagyta, hogy szopjam a bimbóit, amíg csak akarom, illetve még meg nem nyugodtam, aztán felegyenesedett.
- Az első felvonásnak vége! Kezdődhet a második, aztán a finálé! Meg foglak szabadítani a díszeidtől. – közölte és felvette a korbácsát, majd felállt az ágyról.
Mielőtt bármit is szólhattam volna, verni kezdett a korbáccsal. Elsősorban a viasz cseppeket célozta meg a korbácsa szíjaival. Nem ütött különösebben nagyokat, de a viasz alatt érzékeny volt a bőröm, nem beszélve a tűkről és a csipeszekről. A viaszpettyek peregni kezdtek a testemről, de a két nagy folt sértetlen maradt, éppen csak megrepedeztek a hasamon, az ágyékomat pedig megkímélte a korbácsolástól. Sziszegve tűrtem a korbácsolás és szerencsére nem tartott sokáig.
Úrnőm ledobta a korbácsot és visszaült mellém. Egy olyan eszközt vett a kezébe, amiről hirtelen nem tudtam micsoda és mi a szándéka vele, de nem kellett sokáig várnom, hogy megtudjam. A bőrömhöz érintette a meredező tüskéket és azonnal beugrott, hogy mi az eszköz. Kutyaszőrzet tisztító. Amit pedig tenni szándékozott vele, nem más volt, mint letakarítani a maradék viaszt a testemről. Nem voltam elragadtatva az ötletétől, de hát mit törődött Ő ezzel. Ha eltervezte, hát meg is tette. A művelet felért egy tortúrával, de tény, hogy hatásos volt. A bőröm letisztult, és szenvedtem rendesen. Már csak a nemi szervem borította vastagon a megdermedt viasz, reméltem, hogy azt nem a kezében tartott eszközzel kívánja eltávolítani.
Nem azzal kívánta, mert letette és azzal a különös mosollyal az arcán nézett rám, amitől ki szokott verni a hidegveríték.
- Ajánlom, hogy ismét vegyél egy nagy levegőt! – mondta az ágyékomra téve a kezét.
Azonnal tudtam, mi következik és azt is, hogy semmit sem tehetek. Legyünk mielőbb túl rajta. Teleszívtam magam levegővel, Ő pedig letépte a nemi szervemről a viaszt, persze a szőrrel együtt. Ha lehet ez még borzalmasabb volt, mint mikor ráöntötte a forró viaszt. Üvöltöttem a kíntól, a legnagyobb elégedettségére.
Hosszú perceknek kellett eltelnie, hogy magamhoz térjek. Ha eddig voltak is kétségeim a szándéka felől, hát most végleg eloszlottak, Úrnőm szadizmusa határtalan volt. Szinte nem is vettem észre, hogy leszedi rólam a csipeszeket, csak akkor eszméltem, mikor a tűket kezdte kihúzni a melleimből. Csaknem ugyanolyan fájdalmat éreztem, mint amikor belém szúrta őket, sőt volt, amelyik még jobban fájt. A mellbimbóimban lévőket húzta ki utoljára, aztán áttétért a hasamra. Nem sietett, de nem bántam volna, ha még lassabban csinálja, mert egyre jobban kezdtem félni attól, amit ő finálénak nevezett. Sorban húzta ki a testemből a tűket, figyelve a reagálásom. Éreztem, a fájdalmat, de az agyam máshol járt, a félelem elnyomott minden más érzést. Könyörgő tekintettel figyeltem a ténykedését, és bár figyelt arra amit csinál, pontosan tisztában volt vele, hogy mi jár a fejemben. Ledobta az utolsó tűt is és kedvesen mosolyogva hajolt fölém. Csókot nyomott az arcomra, és mélyen a szemembe nézett.
- Mi a baj, kedvesem? Nagyon meggyötörtelek? – szólalt meg anyáskodó hangon.
Képtelen voltam válaszolni, csak meredtem rá. A tekintetem minden szónál beszédesebb volt.
- Nagyon félsz?
Éppen csak igent bólintottam a fejemmel.
- Már nem tart sokáig! Hamarosan kezdődik a finálé! - mondta sejtelmesen, és rágyújtott.
- Kérsz, te is egyet?
- Igen, Úrnőm. – válaszoltam remegő hangon.
Szemlátomást élvezte a helyzetet és meggyújtott egy másik cigit is, majd a számba nyomta.
Szótlanul cigarettáztunk, Ő angyalian mosolygott és le nem vette rólam a szemét, én pedig félelemtől remegve feküdtem az ágyon.
Elfogyott a cigaretta és sejtettem, hogy az időm is. Eloltotta a csikkeket, és végig simít