Fokhagymák tánca (2)

Közben azt is észrevettem, hogy a házigazdánk nem nagyon élvezi, ahogyan vele foglalkozik a két srác, vagy csak azt nem, hogy ők foglalkoznak vele, így rájuk parancsoltam, hogy azonnal hagyjanak abba mindent és magam elé mutatva ezt a parancsot adtam nekik:

1. ide elém, előbb négykézlábra, minél szélesebbre terpesszétek a lábaitokat, majd arccal a szőnyegre és puccsítsatok, mert látni akarom a szép, foghagyma gerezdjeiteket!
2. Igenis, Uram! – válaszolták és már tették is, amire utasítottam őket.

S ezt látták a fürdőből visszatérő srácok, mikor beléptek a szobába. Eléggé meglepte őket a látvány, de rájuk is förmedtem, hogy kövessék csak a példát. Így hamarosan már tíz fokhagyma gerezd meredezett előttem az „égre”.

Az egyik szebb volt, mint a másik.

Az egyik szőrösebb volt, mint a másik.

Az egyik szebben gömbölyödött, mint a másik.

És mind hívogató volt!

Nem is bírtam sokáig megállni, közelebb léptem és meg is simogattam, meg is tapiztam, sőt egyesekét meg is csapkodtam a kezemmel, míg a másikkal alájuk nyúlva a farkukat, vagy tökeiket markolásztam meg.

Most újra csak szemlélődtem, hogy felállítsam a sorrendet közöttük.

Végre arra jutottam, hogy a két, azaz négy legkevésbé tetsző, kap egy-egy ütést a mogyorófa pálca végével, a vágatába, de úgy, hogy a pálca vége pont az ánuszát érje el.

Elsőnek a fekete srác fejéhez álltam, onnan mértem be a pálcával az ánuszát, majd ütöttem. Volt is felordítás, de kisebb, mint vártam.

Másodiknak a punk frizurájú következett, de oda jobban sikerült, mert a srác nem csak felordított, ahogyan megérezte az ütést az ánuszán, de el is dőlt oldalra és fogta azt, ahol kapta az ütést. Így szabaddá vált a lassan meredező farka, ezért oda is csaptam egyet a mogyorófa vesszővel. Nem csak a farkát, de a tökeit is elérte a csapásom. Így most újabb üvöltés és testösszerándulás következett erre. Persze most a tökeit szorongatta a kezeivel.

A másik három nem látta, csak hallotta a felkiáltásokat, így ijedtem fészkelődtek, helyezkedtek, félve a rájuk várótól. Megsimogattam a hat fokhagymát, hogy megnyugodjanak, és mindegyik tökét is megragadtam, megszorongattam, húzkodtam megnyugtatásul.

Azt ugyan nem értem el, de annyit mégis igen, hogy már nem remegtek.

Kár.

Mert élvezet volt látni, ahogyan remegnek, mert ekkor persze a fokhagymáik is ezt tették.

Ezért, hogy azok újra remegjenek, kis, apró, oldalazó mozdulatokkal szinte „felvertem” a fokhagymáikat, hogy újra remegjenek.

Sikerült.

Így élvezve a remegést, foglalkoztam a merevedő farkukkal és újra, egymás után kézi munkával elsütöttem őket, majd ha már formában voltam, folytattam a feketével és legutolsónak a punk frizurásnak is kivertem, bár ez eléggé nehezen, hosszadalmasan ment.

Láttam a házigazdánk a fotelből ezt már szívesen nézte és azt is észrevettem, hogy már maga is foglalkozott a sajátjával, igaz nem vette elő az alsójából, de a keze benne volt abban.

Így odaléptem, kicsit előre húztam az alsógatyája derékgumiját, hogy jobban hozzáférjek és kézimunkázni kezdtem rajta, majd egyre gyorsulva végre őt is sikerült magömlésre bírni.

Még a két elmaradottat visszatartottam, utasítottam őket, hogy újra puccsítsanak és mind a kettőt, egymás után alaposan megdöngettem utoljára.

Most mindenki mehetett a fürdőbe rendbe hozni magát, megtisztálkodva.

Ahogyan sorban jöttek ki a fürdőből egy szál faszban, de milyen faszokban, mert mindnek állt, mint a cövek előre, mereven, lengedezően és főleg kívánatosan.

Mindegyiknek megsimogattam a fokhagymáit, meghúzkodtam, morzsoltam, nyomorgattam a tökeit és csak ez után vehették fel az alsóikat, majd a farmerjeiket.

Mikor mind készen voltak, elköszöntek, miután boldog újesztendőt kívántak nekünk és megbeszéltük, hogy januárban újra találkozunk.

(vége)