Karácsony este a kastélyban bált rendeznek. Az úr és az úrnő kitettek magukért, 100 vendég volt hivatalos az eseményre.
A kastély ura egy 50-es évei végén járó skót nemes volt, magas, jóképű és a vidéki élethez szokott izmos, mégis karcsú alakkal. A bálra készülődve felöltötte a skót hagyományokhoz tartozó kilt-jét, fehér inget és zakót viselt hozzá.
Az öltözködésben segítette egy fiatal inas, akit béreltek erre az estére, nem tartozott a személyzethez. Helyes fiú volt, bár kissé alacsonynak számított 180 cm-es magasságával. Szőrtelen, kedves arca és szőke haja megtéveszthette a szemlélődőt, akár lánynak is nézhette volna bárki.
Amíg segédezett a ház urának az öltözésben, feltűnt neki, hogy hosszasan elidőzik rajta a tekintete. Ez egészen addig nem volt zavaró, míg észrevette, hogy a kilt furcsán domborodni kezd a márki keményedő farkától.
Hozz nekem egy whiskyt! Szólt az úr a fiúhoz. Az odament az előkészített tálcához és öntött egy pohárkával a birtokon lévő üzemben készült, kiváló minőségű italból. Félve vitte a márkinak, a szemébe sem mert nézni, amíg átadta neki.
-Fiam! Ugye tudod, mi a teendőd ma nálunk?
-Igen uram. A család szolgálatában állok, kielégítem minden személyes kívánságukat.
-Helyes fiam! Akkor most az lesz a dolgod, hogy kielégíts engem!
-De uram! Én nem vagyok olyan!
-Nem is kell "olyannak" lenned! Tedd, amit mondok, hiszen ezért vagy most itt! Térdre!- azzal, nyomatékosítva akaratát, a vállánál fogva lenyomta a fiút. Az engedelmeskedett, hiszen kellett a munka.
-Emeld fel a kiltemet!- szólt a márki, bár már szinte felesleges volt, hiszen a hatalmas vörös farka már ágaskodva állt, így a szoknya alig hagyott takargatni valót.
A fiú óvatosan, két kézzel tűrte el a szövetet, így az arca előtt imbolygott a gyönyörű, kemény nemesi hímtag. A lyukon már csillogott az előváladék, amely bizonyítékul szolgált az úr visszatartott vágyaira.
-Vedd a szádba és szopjad! - hangzott a parancs. A fiú undorodva, óvatosan nyitotta a száját. A márki türelmetlenül a dús szőke hajába markolt és a fejét egyetlen mozdulattal a farkára húzta.
-Ahhhh...De jó!- hördült fel a ház ura, közben a fiú hajánál fogva irányított fejét ütemesen húzta rá a farkára. Közben a csípőjével segítette, hogy jó mélyen a torkára érjen. A fiú fuldokolva hagyta, hogy szájba basszák, közben nem tudott másra gondolni, hogy ide soha többet nem jön szolgálni...
folyt.köv.
Hozzászólások (1)