A gyökereit illetően a történet valós alapokon nyugszik, ám a történetíró kicsit megáltoztatott ezt meg azt... Amennyiben bárkiben olyan érzés lenne, hogy... azt teljes mértékben a véletlen műve!
Tantrikus tanulmányaim sokadik esztendejében volt egy év, amikor havi rendszerességgel mentünk el különféle programokra. Az adott havi "kirándulást" mindig a hónap felelőse, templomszolgája(1) szervezte a legnagyobb titokban. A célpontról kizárólag a templomszolga és a Mester(2) tudott.
A programok célja az volt, hogy alkalomról-alkalomra a kicsiny (6 fő+ a Mester) csoport minden tagja a lehető legjobban kilépjen a komfortzónájából, és ha lehet ne kicsit, hanem nagyon!
Amikor rám került a sor, a fantáziám szárnyra kapott, és tulajdonképpen azonnal tudtam, hogy hová menjünk. Pár perces keresgélés után már egy nagyon közvetlen, Ingrid nevű hölggyel beszélgettem.
- Ilyet még sosem csináltam, de gyertek!
Néhány apró részlet átbeszélése után abban maradtunk, hogy ha a Mester rábólint, akkor hívom a további pontosítás, egyeztetés miatt.
Végtelen öröm járta át minden porcikámat, hogy ennyire könnyen sikerül megvalósítani a tervem. Az igazsághoz azért hozzátartozik, hogy van ebben a programban egy jó adag saját rész is! Elképesztő kíváncsiság élt bennem aziránt, hogy milyen valójában egy profi domina! Érdekelt az összkép, az eszközök, bútorok, szobák, kiegészítők széles spektruma. Kíváncsi voltam arra is, hogy a filmekben látott képi és hangi élmény mennyiben áll párhuzamban a valósággal.
- Mester arra gondoltam, hogy elviszem a csoportot a környék legszínvonalasabb, legjobban felszerelt BDSM stúdiójába!
- Remek ötlet! Szervezd meg, és menjünk!
Miután a Mester áldását adta projektre, hosszas szervezésbe kezdtem. A szervezés folyamatában többször egyeztettem Ingrid úrnővel, akivel sok-sok apró részletet sikerült átbeszélni. Felajánlotta, hogy rövid, öt-tíz perces bemutatók keretében akár a saját bőrünkön is megtapasztalhatunk ezt, sőt még azt is! Az Úrnő számtalan ötlettel állt elő, mindezt olyan közvetlen stílusban, mintha nem is egy dominával beszélgettem volna! Ami teljes mértékben"elvarázsolt" az az, hogy utána nézett s olvasott a tantrának, és meg is fogalmazta, hogy nem tudja, hogy hol fog az ő általa képviselt szexualitás kapcsolódni az általunk tanultakkal, de ő nem akar semmi jónak az elrontója lenni!
- Rendben, akkor pontban tíz órakor várlak benneteket! Amikor beértek Wolfratshausenbe hívj fel, és mondom a pontos címet!
A látogatás előtti napokban már egyre nőtt az izgalmi szintem. Saját ötlettől vezérelve vásároltam Ingrid úrnőnek egy kis ajándékot, mely bekerül egy elegánsnak mondható kis szatyorba, a látogatás valóban nagyon méltányos tiszteletdíját tartalmazó boríték mellé.
Szombaton reggel 8 órára hirdettük meg a találkozót a schwabingi kórház előtti parkolóba. Számításaim szerint, optimális esetben egy óra alatt kényelmesen kiérünk a stúdióba, de a helyzet persze nem ennyire ideális. Az utolsó percben kiderül, hogy a drága kis Abigailt fel kell vennünk Feldkirchenben, így a menetidő, még a gyér hétvégi forgalomban is számottevően megnő.
Az úton szerencsére a Mester szóval tartja az kocsimban ülőket, míg én javarészt a vezetésre koncentárlok. A hamarosan kezdődő panchakarmára(3) való felkészülés a fő téma, ám annak ellenére, hogy ez engem is érint, nem tudok kellően kapcsolódni a spiri energiák szárnyalásához, annál jobban foglalkoztat, hogy milyen lesz a délelőtt.
Mivel az úton belefutunk egy terelésbe egy baleset okán, mindössze néhány perccel 10 óra előtt értünk Wolfratshausenbe. A camping előtti parkolóba bekanyarodva kiszállok a kocsiból, és hívom Ingrid úrnőt. Miközben a fülemhez emelem a telefont, a többiek is kiszállnak a kocsiból, és értetlenkedve néznek körbe, majd rám. Látni a tekintetükön, hogy nem nagyon értik mit keresünk itt!
- Megérkeztünk. A campingnél vagyunk.
Az úrnő elmondja a címet, mely pár percre van a parkolótól.
- Pontban 10 órakor nyitom kertkaput. Álljatok be, és a ház mögötti lépcsőn gyertek fel az emeletre. Az ajtó már nyitva lesz!
A telefon letétele után muszáj megölelnem a Mestert, hogy kicsit lenyugodjak. Szívem a torkomban kalapál, pulzusom az egekben!
- Nagyon remélem, hogy minden úgy néz ki, ahogy a képeken láttam! - súgom a Mester fülébe, aki elmosolyodik, és megpuszilja a homlokomat.
A csapat értetlenül össze-összesúgva nézi végig a rövid kis szeánszunkat.
- Gyertek utánunk! Be fogunk állni egy kertkapun is!
A ház elé érkezésünkkor már félig nyitva van a kapu. A beállva a kertbe, elvarázsol minket a virágözön, mely a szemeink elé tárult.
A csapatunk tagjainak a szemében továbbra is tökéletes értetlenséget látok, miközben én teljesen lenyugszom. Azt érzem nagyon jó helyre jöttünk! A Mesterrel előre megyünk. Belépve a félig nyitott ajtón, megpillantom az úrnőt.
...mint a képeken, és nem csak az úrnő, hanem minden, amit látok! A csoport már kicsit "megszeppenve" lép be az óriási nappaliba.
Az úrnőhöz lépve üdvözlöm őt, és átadom neki az ajándékot.
- Milyen elegáns, köszönöm! Ó ez a kedvenc bon-bonom! - mosolyogja el magát a feketébe öltözött negyvenes, nőiesen szexy, gyönyörű mosolyú nő.
Leülünk a nagy asztalhoz, ahol már elő van készítve ásványvíz, cola, narancslé.
A remek ízléssel berendezett nappaliban még nem nagyon derül ki, hol is vagyunk. Félhomály, láthatóan durva szövésű, de elegáns földig érő textíliák, a háttérben egy igényesen felszerelt, a nappali stílusához tökéletesen igazodó amerikai konyha...
Ingrid úrnő nagy szeretettel üdvözöl minket, és nagyon profi módon beleviszi a társaságot egy játékba, melynek a címe az is lehetne, hogy: Hol vagyok most? A Mesterre pillantva látom, hogy el van olvadva az első benyomástól, pedig ha tudná, hogy erről a játékos fogadtatásról mint sem tudtam! Jól van ez így!
Sok tipp születik. Asztrológus, jósnő, boszorkány... mindössze Abigail mondja ki kicsit bátortlanul, hogy egy domina stúdióban vagyunk.
A helyes megfejtés elhangzása után elkezdődik a háznézés. Elsőként a tereket elválasztó függönyök "libbennek" szét.
- Pontosan olyan, mint a fényképeken - állapítom meg sokadszorra!
- Gyertek, nézzünk be az első szobába. Itt láthatjátok a klasszikusnak vehető... - És Ingrid úrnő belekezdett a magyarázásba, s teszi ezt akkora szeretettel, körültekintéssel, ám ennek ellenére lényegretörő tömörséggel, ami már önmagában is elbűvöl mindenkit!
Sorra vesszük az eszközök egész sorát, belemegyünk a használatuktól induló számos állomáson át, a pszichológiai mélységek bugyraiig számos témába. Történetek, esetek, párok, megdöbbentő, és bármilyen furcsa megható sztorik egész sora kerül elő, miközben helyiségről helyiségre haladunk. Megfoghatunk számos eszközt, kipróbálhatunk néhány bútordarabot, eszközök történetéről hallunk, és eközben beljebb és beljebb sodródunk a BDSM-nek nevezett világ útvesztőiben.
- Összesen 350 négyzetméter ez a szint, és mint láthatjátok, igen széles körben a fekete számos árnyalatában, a klasszikustól a modernig több stílusban tudom fogadni a vendégeket. A folyosókon láttátok az ódon szekrényekben a ruhákat, a fehérneműket, a parókákat, a cipőket, de most átkísérlek benneteket egy másik világba, a fénybe! - mosolyogja el magát az úrnő.
A középkori kínzóeszközök között visszasétálunk a nappaliba, ám mielőtt egy újabb titkos világ ajtaja tárulna ki előttünk, Ingrid úrnő kávéval és üdítőt kínál minket.
Az eredeti terv szerint már indulnunk kéne, de még számtalan látnivaló vár ránk. Az egy dolog, hogy a csoport elképesztően jól érzi magát, de hogy láthatóan az úrnő is nagyon élvezi a világának a bemutatását, és ez különösen nagy élmény a számunkra is! Biztosan van benne egy adag büszkeség, de a szavaiban a kérkedés legapróbb csírája sem csíphető fülön!
- Akkor indulhatunk tovább?
- Mehetünk! - szólal meg a kórus.
Újabb folyósó, újabb ajtó...
- Ez itt az egyik fürdőszoba melyet ez eddig látott világomba érkezőknek kell használni, tulajdonképpen kötelező érvénnyel. ...és ez itt egy következő világom, a hivatásom utóélete.
Belépünk egy tökéletesen berendezett orvosi váróterembe, majd innen egy rendelőbe, melyből nyílik egy privát kórterem, egy fürdőszoba, és egy műtőnek nevezett helyiség, ahol valóban műtői hangulat fogad minket. A műtőben kezdünk, ahol az úrnő már egy fehér köpenyben kezd bele a mondandójába. A helységet átható kórházszag járja át. Az inox felületeket zöld és kék textilek sokasága takarja be. Számtalan... Szerencsére régen jártam műtő közelében, így csak a képzeletem által megalkotott kép mondatja velem, hogy minden itt van, ami kell. Tehát számtalan monitor, műszer, maszk, lélegeztető gép mellett a polcok tele vanak átlátszó dobozokkal, melyek dugig vannak fecskendőkkel, tűkkel, és még felsorolni is nehéz milyen egyszerhasználatos dolgokkal. Ingrid mindent megmutat...
- Ha valaki szeretne felfeküdni az asztalra, ott le tud vetkőzni... - fürkészően körbepillantva a társaságon folytatja a gondolatát - amennyire gondolja.
Nem vállalja be senki a próbát, így elindulunk a következő helyszínre, pontosabban a kórtermen csak lassan átsétálunk. A rendelőben folytatódik a műtőben megtapasztalt élmény. Oly profi, olyan elegáns, modern és funkcionális, hogy kis túlzással leesik az állunk. Ehhez párosul a külcsínben megjelenő, eleganciával átszőtt profizmushoz az úrnő rövid, ám a lényeget a legtökéletesebben megfogó "előadása".
- Van aki itt szeretne pár percben valamit megélni? - néz körbe Ingrid.
- Engem most inkább a fenekelés, a csipeszek és az érzékibb dolgok... és a vákuumágy érdekelne - szólal meg Abigail.
- Jó, akkor gyertek, menjünk és... próbáljátok ki magatokat, de a vákuumágy az tabu, mert nem ismerlek benneteket. Nem tudom milyen reakciót váltana ki belőletek. Csak az fekhet bele, akit már jól ismerek,és többször járt nálam!
A nappaliban összegyűlve az úrnő felvázol lehetőségeket, és tulajdonképpen a csapatunk minden tagja ki tud próbálni valamit. Abigail rögtön ráhasal a fenekelőpadra, próbálgatja, ízlelgeti, de ennyivel meg is elégszik. Néhány lány beöltözik dominának, egy férfiből Ingrid pár perc alatt "nőt varázsol", és van aki kikötözve kerül először az úrnő kezei közé.
Én vállalom be a kikötözést, bekötött szemmel. Csipeszek, tűkerék, érintések, majd más minőségű érintések egész sora... A társaim is csatlakoztak a kínzásomhoz, ami nagy tapasztalás a számomra. Álló helyzetben vagyok nem is kikötözve, hanem leszíjazva, a mozdulatlanságig. Karom, lábaim, testem, fejem... moccanni sem tudok. Elképesztő pozitív élmény a torturám minden pillanata! Azt érzem, hogy a szíjak tartanak, nem kell magam megtartani ...teljesen ellazulok. Miáltal be van kötve a szemem, totálisan az ingerkerékre, az érkező impulzusokra tudok koncentrálni... Egy kellemetlenebb, nevezzük fájdalmasabb tapasztalást rögtön valami gyengéd és finom érintés követ...
- Vissza kell jönnöm! - fogalmazódik meg bennem a gondolat.
A kis szeánszok végeztével üldögélünk még a nappaliban.
- Maradjatok még nyugodtan!
- Sajnos mennünk kell! - válaszolja a Mester.
A hosszúra nyúlt látogatás végén mindannyian öleléssel búcsúzunk Ingridtől.
Hazafelé megállunk a Starnbergi-tónál egy késői ebédre. Ömlik mindenkiből a szó! Az élmények csurig töltöttek bennünket!
Klaus teljesen ki van akadva magán, hogy milyen jól érezte magát a női szerepben, ruhában. Abigail kételyek között vergődik azzal kapcsolatban, hogy valaha lesz-e ő annyira profi a tantrikus tudományokban, mint Ingrid a dominancia és pszichológia világában. Agatha oda van attól, hogy milyen jól érezte magát a latex domina szerelésben...
- És milyen volt Klaus fenekét a korbáccsal...
- Fantasztikus! - vág bele Agatha a Mester szavába!
- Nekem is jó volt! Nem is hittem volna, hogy ez engem megmozgat, és izgalomba hoz! - kapcsolódik be Klaus a beszélgetésbe. - Furcsa jó érzés volt, ahogy a heréimet megcsípte a korbács!
A látogatás után gyorsan teltek a hónapok. Számtalan különleges programon vettünk részt, remek élményekkel gazdagodtunk, de az Ingrid Úrnőnél tett látogatás minden hónapban feljön. Képzésünk minden modulján volt valaki, aki felhozott egy ott megélt pillanatot, érzést, élényt.
Én a csoportos látogatás után még kétszer ellátogattam az úrnőhöz. Az első alkalommal nagyon fejben voltam, mindent akartam tudni, mondhatnám érteni. Fenekelés, korbács, kikötözés, elektro... és megéltem egy olyan magas szintű félelmet, mely (már így fogalmazom) egyben nagyon mély gyógyítása is volt egy kisgyermekkori kórházi traumának!
A második látogatásom során a medical volt a fókuszban.
- Biztos, hogy szükséges hogy beöntést kapjak?
- Igen, és majd eldöntöm hányat fogsz kapni! Hajolj le, és húzd szét a feneked! Látni akarom...
Nem volt mese! Annak ellenére, hogy felkészülten érkeztem, Ingrid nem viccelt! Alaposan kitisztított, és az ellenkezésem, vagy értetlenkedésem jutalmát is megkaptam! ...de már egészen más minőségét éltem meg a szeánsznak a mélységeit, mint az első alkalommal.
- Örömmel látom, hogy már bízol bennem! A múltkor nem ezt éreztem!
És ezzel a mondatával Ingrid teljesen elbűvölt! Hónapok teltek el a találkozásom óta, és ő pontosan emlékezett mindenre! Ezt nevezem én profizmusnak, ez nevezem minőségnek! Azóta bárhol, bármikor szóba jön a BDSM, Ingrid Úrnőt etalonként emlegetem!
Igen más minőségét éltem meg minden percnek. Teljesen belelazultam minden tortúrába, nem rettegtem a hugycsőtágító bevezetésétől, nem... A vizsgálószékben, melynek a látványa is sok hölgy számára gyomorgörcsöt okoz, tökéletesen komfortosan éreztem magam, pedig Ingrid teljesen lekötözött, és a szemeimet bekötve csinált velem mindenféle huncutságot. Tágított, paskolt, és még az ég tudja mennyi kellemetlenül kellemes praktikát és orvosi eszközt vonultatott fel a szeánsz alatt.
Miután lekerült a szemkendő, ott állt mellettem fehér köpenyben, gumikesztyűs kezében az ingerkerékkel. A saját bevallása szerint fekete fétise van, de a fehér nagyon jól állt neki, őrületesen szexy volt!
- Olyan szívesen látnám a melleidet!
- Nem vagy abban a helyzetben hogy ilyen kéréseket megfogalmazz! - pillant rám szigorú, ám egyben csillogó szemekkel.
Igen ez a sokadik mondta volt, ami hosszú évek múltán is úgy él bennem, mintha tegnap mondta volna!
Tehát nem teljesült egy vágyam, ám ennek ellenére a szeánsz végén tökéletesen elégedetten léptem ki a rendelőből. A program vége nem esett egybe a távozásommal. Felöltözve, még beszélgettünk egy jót, nem sürgetett, nem...
Hazafele megálltam Starnbergben. Lesétáltam a tóhoz, és belebambulva a fodrozódó víztükörbe elkezdett peregni az elmúlt órák filmje.
Öröm járta át minden porcikámat, hogy újra elmentem Ingridhez, és ismételten nagyon fontos tapasztalásokkal gazdagodtam. Egy ilyen tapasztalás volt az is, hogy ez a kiszolgáltatott oldal, nem minden esetben az enyém! Megfogalmazódik bennem, hogy a sub oldalon, nem az enyém ez a következetes "szigor", hiszen én sokkal játékosabbnak érzem magam annál, hogy... de ha az ő oldalán lennék, mh... absolut tudok azonosulni minden pillanattal, büntetéssel, és Ingrid szájából elhangzott mondattal!
Az elmélkedéssel átszőtt séta alatt rohannak a percek, s tompulnak a fények. A víztükrön megjelenő "aranyhíd" szépsége billent vissza a jelenbe. Beszállva a kocsiba csakhamar visszaérek Münchenbe. A város forgataga, a fényei, az Olimpia park, és a BMW Múzeum ikonikus látványa billent vissza "végérvényesen" a való világ lüktetésébe. A schwabingi lakásom ajtajába behelyezve a kulcsot, már a hétvégén érkező barátaim számára készítendő ételek elkészítése van a fókuszomban. A reggeli piac, Rewe, Netto City, italok az Ortererből(4)...
(1) Templomszolga: A Mester segítője volt a havi kurzus előkészítésében. Fénymásolás, szervezés, segédanyag beszerzés, stb, stb.
(2) Mester: Egy csodálatos 50-es, magas, dekoratívan nőies hölgy, aki hosszú évekig Indiában élt, és tanult. A tudás melyet magába szívott, nem írott anyagból származott, hanem egy Mester-Tanítvány láncolatban kapta meg nagytudású keleti tanítóktól. Így számtalan titkosnak mondható tudás őrzője lett. Olyan tanítások ezek, melyek többek között az emberi test működéséhez, a működésbeli összefüggéseihez, és a tantrikus szemléletű gyógyítási technikáihoz kapcsolhatók. Példaként felhozható a Káma Szutra pozícióihoz köthető gyógyító folyamatok teljeskörű ismerete.
(3) Panchakarma: Ayurvédikus méregtelenítő kúra, mely mind testi, mind lelki szinten elképesztő hatásfokú tisztuló hatással bír.
(4) Remek boltok a Bonner platz környékén, ahol szerettem vásárolni.
Hozzászólások (0)