Első 4/4

A második csepp is elrugaszkodott a faszod végéről. Most éppen nem is vékony szál vezet a makkodtól a szőnyegig, ahol már felszívódott az első adag és egy sötét folt éktelenkedik a helyén. Ez az egész a te sötét foltod. Milyen költői vagy. – ugrik be.

Az aktuális párodat is szereted. Ő is némileg önbizalomhiányos. Ebből fakadóan, habár jóval (nézőpont kérdése) fiatalabb tőled, szexuálisan tapasztalan a kortársaihoz képest. Igazán visszafogott típus, ha úgy vesszük, akkor igazi sub alapanyag. Pár alkalommal az ágyban elkezdtél dominánsan viselkedni. Lefogni bizonyos helyzetekben, tételesen elmondani, hogy mit csináljon. Volt játékosan bevezetett bilincs, pici csapkodás. Utólag mindig kikérdeztem, hogy melyikről mit gondol, és elmondása szerint izgalmasak voltak. Habár számodra is izgatóak voltak ezek a próbálgatások, fel kellett ismernem, hogy azokat mondod és teszed, amit szeretnéd, ha veled történne. Az kiderült hamar, hogy ő azért vanilla igazából, csak ad valami pluszt, ha ilyen kis extrákat bevesztek néha. Így a domináns feled sem teljesedhetett ki, mert a párom nem tudja (akarja?) átadni magát ennek, hogy a saját élvezetedre kényszerítsed számára kényelmetlen dolgokra. Sőt, időnként az az érzésed, hogy pár dolgot is inkább csak azért vállalt be, hogy neked jó legyen, de neki nincs benne öröm. Így meg nem az igazi.

Egy ponton túl már úgy érezted, hogy ezek (és az életed más területeiről hozott) elfojtások megesznek belülről. Így jutottál el Hozzá, az Ő szőnyegére, amit össze is koszoltál. Annyi év pornó, olvasgatás, fórumok, blogok, tematikus honlapok után úgy érezted, hogy már járatos vagyok abban a világban, ahová igazából sosem léptél be.

Arra eszmélsz, hogy nagyon elzsibbadtak a lábaid. A farkad éppen félárbócon, csorog belőle a szégyened zavarosan áttetsző folyadéka. Egy pillanatra eszedbe jut, hogy ezt az egészet magadról átgondolni… már ezért megérte eljönni. Persze óriási lelkiismertfurdalásod van, hogy ezt a párod háta mögött csinálod. Meg akarod kímélni azoktól a dolgoktól, amik tőle távol állnak. Nem akarod rákényszeríteni. Szereted őt. Szereted a közös életeteket. Szeretnéd vele megélni ezt, de tudod, hogy nem fogod tudni. Győzködöd magad, hogy ez nem megcsalás. Zsibbadsz. Az jut eszedbe, hogy öreg vagy már ehhez. Minek jöttél el. Eddig is eléltél így.

Azt latolgatod, hogy mennyi idő telhetett el így. Gyorsan el szoktál zsibbadni, így ez nem mérvadó. Régóta kuporogsz itt? Vajon azt fontolgatja, hogy elzavarjon, mert hát tényleg tök szánalmas vagy? Vagy látja, hogy szenvedsz és élvezkedik a látványodban? Erre a gondolatra újra megrándul a farkad, újabb csöppenés.

Elkezdesz fantáziálni, hogy mi fog veled történni. Nem vágysz igazán fájdalomra, de ha kell, elviseled. Nem akarsz szóbeli alázást, arra ott vagy magadnak, legalább napi 8 órában. Vajon mi lesz? Mindegy is. Az, hogy nem tudod, hogy mi lesz, az adja a legnagyobb izgalmat. Farkad újra kemény áll. Valahol nem is érdekel, hogy mi fog történni. Neki akarsz jót, Fel akarsz oldódni Benne. Legyen az, ami Neki örömöt okoz. Fel akarod adni magad egy kis időre. Bízni akarsz benne, hogy tényleg átadhasd magad, biztonságban, az Ő élvezetére.

Ennyi év alatt, annyi féle dolgot láttál, annyi dologról fantáziáltál. Mindet akarod. Egyiket sem. Félsz. Izgatott vagy. Azt hiszed, hogy ismered ezt a világot. De igazából csak egy kulcslyukon át kukucskáltál. Be akarsz menni. Talán már öregedőben vagy ehhez. Szánalmas testi adottságokkal bírsz. De megérdemled, hogy egyszer, legalább egy kicsit szabad légy.

Valami mozdul, előtted megjelenik a cipő orra. Visszaránt a valóságba. Tényleg megtörténik. A gyomrodban a köldöködnél összeszordul minden. Az izgalomtól millió pillangó indul el bent, az ismeretlen világtól félelemtől egyszerre halnak meg.

Búgó, halk hangon szól fentről hozzád:

- Kezdjük el.

folyt.köv.