Első 4/1

Meztelenül térdelsz. Szemed csukva. Légzésed szapora, izgatott, félelemmel teli, feszült várakozással terhelt. Hát eljött a pillanat.

Fejed le van hajtva. Résnyire kinyitod a szemed. Látod enyhe terpeszbe nyitott lábaid, ahogy a sarkadra ereszkedve vársz. Tudod, hogy ott van előtted Ő, de nem látod. A szemed elkalandozik a szőrös, puha szőnyegen, amelyen várnod kell. Tekinteted a kezedre téved, amely a combodon pihen, tenyérrel felfelé, nyitva. Lassan összezárod az ujjaid, finoman ökölbe szorítva a kezed, majd újra kinyitod. Ideges vagy. Szemed hirtelen a tested többi részét pásztázza, már amennyit látsz belőle. Hirtelen elönt a szégyenérzet, amely amúgy a mindennapjaid része. Szégyelled testi adottságaid, gyakorlatilag minden méretedet. Elönti a pír az arcod, hogy most így lát valaki, így, amit mindig titkolni és takargatni szoktál. Miért is jöttél el végül?!

Hirtelen szánalmasnak érzed magad. Közel a negyvenhez, itt térdepelsz egy szőnyegen, felfedve magad, közszemlére téve mindent magadból, amit mindig szégyelltél. Nem is szánalmas, nevetséges vagyok. – suhan át a gondolat az agyadon.

MIÉRT NEM TÖRTÉNIK SEMMI? MIÓTA ÜLÖK ITT? ÉS MIÉRT? – ordítja ugyanaz a hang a fejedben.

Hogy miért? – kezdesz válaszolni önmagadnak, miközben rögtön az ugrik be, hogy az is mennyire abszurd, hogy egy ilyen szituációban önmagaddal beszélgetsz. Ráadásul a hétköznapi, szorongó, mindennapjaidat gyakran megkeserítő éneddel.

Azért, mert egész életedben benned volt, át akarod élni. Nem át, meg. Megélni, igen. Beugrik, hogy gyerekként az egyik legizgalmasabb játék az volt, amikor a szomszéd kislánnyal orvosost játszottatok. Akkor még nem tudtad, de már meg tudod nevezni, hogy szinte szexuális izgalom fogott el, amikor te lehettél a páciens. Mozdulatlanul kellett feküdnöd, és a lány tüzetesen megvizsgált. Törődően, de parancsokat osztva, és te átszellemültél… valamivé, amit legalább még 10 évig fel sem ismertél.

Már 18 éves voltál, amikor valahogy egy ismerősödtől kaptál írt CD-n (CD-n… öreg vagyok – suttogja bele szarkasztikus én a gondolatmeneted közepébe) pár pornófilmet, és volt köztük néhány BDSM. Megbabonázott. A mai napig megvan az első, amit teljesen behúzott. Abból is egy konkrét jelent ugrik be, aminél újra előjött a gyerekkori, akkor még simán gyomorgörcsnek tetsző érzés. Egy lány fekszik, lábai kalodában, és pálcával ütik a talpát és neki számolnia kell a csapásokat. Ahogy sorra kapja az ütéseket, annál többet ficánkol, hangja síróssá válik, de nincs menekvés. Akkor még éretlen voltál hozzá, hogy rájöjj, hogy mi izgat ebben leginkább. Arra viszonylag hamar ráébredtél, hogy a lábai vonzanak szexuálisan. Szép lábai voltak a lánynak. Megcsókoltad volna a talpát az ütések után. Te is rácsaptál volna. Megnyaltad volna a lábujjait. Finoman megmasszíroztad volna őket, enyhítve a fájdalmat. Megcsikizted volna.

Az álmodozásból a tested reakciói rántanak ki, elkezdett megduzzadni a farkad. Újra szánalmasnak érzed magad. Elkezd felállni a szánalmas kis faszod, miközben nem történik semmi. Nem is mersz arra gondolni, hogy Ő mit gondolhat rólad. El akarsz süllyedni a szégyentől.

A helyzeten nem segít, hogy Ő nem ad semmilyen jelzést. Azt sem tudod biztosan, hogy ott van-e, csak valahogy érzed, hogy ott áll pár méterre előtted. Vajon ez is az egésznek része, hogy hagy tipródni magadban?

Közben, hogy menekülj a szánalomra méltó jelenedből, arra jutsz, hogy az első film után kellett jó pár év, hogy felismerd, hogy mi is volt az igazán felpezsdítő, vérforralóan izgató abban a jelenetben. Nem a fájdalom. Arra pár kísérlet után rájöttél, hogy nem az izgat fel. Vagyis az nem ad igazán szexuális örömöt. A lány tehetetlen vergődése… Az, hogy nem tehet semmit, nem ő az ura a testének. Más dönti el, hogy mi fog történni vele. Mikor lesz a jussa fájdalom, pihenés, öröm, a szabad mozgás lehetősége…

Ettől mostanra teljesen felállt a farkad. Lesütnéd a szemed, ha már nem lenne így eleve. Becsukod a szemed, próbálva kizárni a külvilágot, mintha így nem látna Ő sem téged.

A felismerés kíváncsisággal párosult, de hamar kiderült, hogy az akkor aktuális pároddal nem fogsz tudni kipróbálni ilyen jellegű dolgokat, sőt erősítette benned, hogy ezek beteges dolgok, amit titkolni kell. Így maradt egy időre a fantáziálgatás és a pornó. Milyen lehet így lenni, milyen lehet másra rákényszeríteni az akaratod, milyen, ha teljesen alárendelődsz valakinek, teljesíted a parancsait, az ő élvezetéért létezni…

folyt. köv.