Ajánlás II

Korábban:
Kételyekkel és reményekkel tette meg az utat. Egyszer már megtörtént vele és teljesen az események hatása alá került. Azóta is erről álmodozik, és most megkapta a lehetőséget. Remegő lábbakkal teszi meg az utolsó métereket. Az ajtó nyitva, ahogy a megbeszéltek szerint ígérve volt. Hangosan köszön, amire csak egy gyere a válasz. Az előszobában le kell vetnie az összes ruháját, és négykézláb bemenni a szobába. Csak pár pillanatig habozik, visszatér az elszántsága és leveti a ruháit. Négy kézláb a szoba felé indul.
Bent feltekint és csak egy parancsoló mozdulatot lát, és máris a kinyújtott láb elé veti magát és csókolni kezdi. Végre az imádott nőjét megérintheti és talán megint megkapja a várt kielégülést. A nő csak a géppel foglalkozik, kopog a keze alatt a billentyűzet. Utána a telefon, ügyintézés. Az idő telik, de a vágy nem akar odébb állni. Mintha ott se lenne, a nő nem törődik az előtte heverő férfival. Az órára néz, itt az idő. -Ülj a székbe! -Szól végre a lábai előtt heverőre. Aki szó nélkül megteszi. Most a nő térdel a férfi elé és kézre fogja a mereven álló farkat. Mélyen a szemébe néz.
- Leszel a szolgám? Azt csinálsz amit én mondok. Akkor jössz és mész mikor szólok. - Közben a keze finom fel és le jár a kezében tartott rúdon. Néha hátrahúzza teljesen a fitymát, néha a másik kezével apró morzsoló mozdulatokat tesz a kézben fogott zacskón. Mélyen a férfi szemébe néz. -Mit szólsz? Elvállalod?
A férfi csak bólintani tud, a szája teljesen kiszáradt, dobol a vére, mindent megadna, hogy legyen fojtatás. A nő feláll, és intésére ő is elé áll. A kezébe kap egy maszkot, amit fel kell vennie. Az alkarjaira kötél kerül, egyik hurok a másik után, nem szoros, de majd egy arasz hosszan borítja a kötél mind a két kezét. Majd a kötelek végeivel a két kezét külön-külön a combjaihoz kötik. Szabadulni nem tud, és nem is akar, izgatja a helyzet. Követni kell a nőt, aki beállítja a kamrába. Szembe az ajtóval, nem érti honnan kerül még elő kötél ami mind a két oldali csomót a kamra falához rögzíti őt, de már késő. A szájába egy golyó kerül és már szólni se tud. Rácsukják az ajtót, és ott marad a sötétben. Telik az idő, öt perc talán vagy több nem tudja, nyílik az ajtó és megjelenik a nő. Nincs rajta semmi, a kezében a ruháit hozza és leteszi a férfi mellé. Feláll, a kezében egy mp3 lejátszó.
- Legyél jó, és várj! – suttogja, majd a férfi fejére illeszti a készüléket és bekapcsolja. A zene elszigeteli a környező zajokat. A nőre néz aki mintha megszánna, és hirtelen elé térdel. Tövig bekapja a farkát, néhány szopó mozdulat után viszont ott hagyja őt és becsukja az ajtót.
Egyedüli fény az ajtó alatt beszűrődő halvány fénysugár. A zene szüneteiben, mintha hallana valamit, talán más is van itt? Lehet, hogy képzelődik, vagy nincs is szünet a zenék közt? Nem tudja, csak vár. A vágy kicsit csillapodik, de a fantáziája beindult. Mi lesz vele, mikor fog kiszabadulni innen? Az időt nem érzékeli, próbálja kiszámolni hány szám mehetett, de milyen hosszúak vajon? A teljes zavarhoz hozzájárul, hogy a komolyzenétől a death metálig minden volt már. Mozdulni nem sokat tud. Pár centire van tőle a polc, arra tud csak mozogni, de ott a véletlen (véletlen?) durván megmunkált deszkák szúrják a hátát.
Nyílik az ajtó, a nő jött, kicsit kócos és vörös csíkok szabdalják a testét, de nincs idő gyönyörködni benne, mert rögtön egy nyakörvet vesz elő és felcsatolja. A következő mozdulattal leveszi a lejátszót. - legyél csöndbe bármit is látsz! -Szól, majd eloldozza a férfit és a pórázon maga után vezeti.