Bár nem a HÉV-en történt, de mégis azzal összefügg (2)

Jó pár nap eltelt, mikor egyszerre, szinte egymás után, kaptam két sms-t: Robitól és Róbert gidától. Az állt bennük, hogy szeretnének velem újra találkozni, de most hármasban!

1. Semmi akadálya részemről a hármasnak, de jól kössétek fel a nemzeti alsó neműtöket, mert amit kaptok, amiben részetek lesz, az nem lesz semmi! Több lesz, de más is lesz, mint volt már. - Hamar jött a válasz mind a két sráctól:
2. Nem vagyunk cukorból, mást is, keményen is szeretjük, pontosabban csak úgy szeretjük! – írták mind a ketten.

No, jó, ha így akarjátok, akkor szavatokon, pontosabban „máson” foglak Titeket! – gondoltam magamban és elkezdtem tervezni, hogy mit és hogyan fogok tenni Velük.

Harmadnap késő délutánra beszéltük meg a találkozót, de bent, Róbert gidánál.

Időben odaértem, de vittem két cuccot is magammal: az egyik egy megtömött sportszatyor volt, míg a másik egy szerszámosláda.

Róbert gida nyitotta az ajtót és elcsodálkozott a hozott felszerelésemen, de persze örömmel beengedett. Mondta, hogy még Robi még nem érkezett meg. Magamban gondoltam jobb is így: azonnal cselekedtem.

Róbert gidán csak egy ráfeszülő, szoros, fehér spotnadrág és felül egy szintén fehér izompóló volt, abban fogadott, de ezek nem sokáig maradtak rajta. Már a nyelves puszi közben szinte lekaptam róla az izompólóját, amit hamarosan a sportnadrágja is követett és már a kezei is csuklóinál fogva hátra voltak bilincselve és odatérdeltettem őt a bejárati szoba sarkába, kissé széttett lábakkal térdelt és a bokáira is kapott egy távtartót s még valamit: a két mellbimbóján volt egy-egy vákuumos szorító és a farka nem tudott viszont merevedni, mert azt egy spéci farok-hereszorítóba zártam. Ja és a szájában egy nyitott karikás gag volt, ami nyitva, pontosabban tátva tartotta a száját és beszélni sem tudott abban. Így vártuk Robit.

Aki viszont azt a parancsot kapta tőlem, mikor megérkezett és kopogott a bejárati ajtón, hogy tegye hátra és úgy araszoljon háttal be a házba.

Persze ő is kapott azonnal a csuklóira bilincset, de a bokáira is, valamint a mellbimbóira is vákuumos szorítót, farok- és hereszorítót és nem maradhatott el a másfajta szájat széthúzó gag sem.

Ő viszont besétálhatott a nappaliba s ott kapta meg a lábára a távtartót és térdelt a szoba közepén már, mire Róbert gida is becammogott oda mellé.

Elhűlve nézték egymást egy ideig és megjelent a rettegés is a szemeikben, de én megnyugtattam őket:

1. Nyugi, nyugi! Semmi izgalom, jól fogjátok „érezni magatokat” azt garantálhatom!

És nekikezdtem kirakni eléjük mindazokat az eszközöket, amiket rajtuk akartam használni a továbbiakban: volt azok között nyakörv+póráz, dilatatorok, különféle pertlik és kötelek bőrből és kenderből, no meg csipeszek és súlyok.

A srácok látva a kirakott eszközöket egyre sápadtabbak voltak, majd már remegni kezdtek, szinte mindenük remegett. Féltem, hogy komolyabb bajuk esik, ezért abbahagytam az eszközökkel foglalkozást és inkább a srácokkal foglalkoztam:

Először a hozzám közelebb lévő vörös rókához léptem, a hajába markoltam, majd kapott egy-egy taslit mind a két oldalról és utána már nyomtam is a fejét a már mereven álló farkamhoz, bár tudtam, hogy a szájában lévőtől azt nem tudja bekapni. Ő is észrevette ezt, de azért próbálkozott, ha másképpen nem is, az arcát dörzsölte oda, ahhoz.

Majd Róbert gidát is odahúztam a hajánál fogva, mert neki szájat széthúzó gagja volt, így annak szájába be tudtam tolni a mereven álló farkamat. Öklendezett is szépen attól.

De közben megszabadítottam a vörös róka száját, így már ő is be tudott kapcsolódni és nyalni a golyóimat. Élveztem is, így ezt.

Hogy ők is élvezzenek valamit, lenyúlva, felváltva a srácok farkával, golyóival és természetesen a mellbimbóival kezdtem foglalkozni, azokat morzsolgattam, de a tűs kereket is kézbe véve megjártattam alaposan ott, rajtuk.