Biszex szolgálat (2.)

Szép fényesre és tisztára nyaltam Dávid mindkét talpát, sarkait, az összes lábujját és a lábfejét is, ezzel arányosan pedig a vörös csíkok száma is növekedett a seggemen. Habár annyira nem kedvelem a fájdalmat, mint egy megrögzött mazo, most mégis jól esett, hogy nem csak natúr nyalom egy férfi talpát, hanem azért egy nő is foglalkozik velem. Legalább ötvenet kaptam a fenekemre, miközben minimális undorral szopogattam újdonsült Uram izzadt lábujjait. Reménykedtem a jutalomban, ami nem maradt el.

- Elég lesz, kutya! Most Dóri lába jön. Nyalogasd az övét is szépen, másra úgyse vagy méltó!

Mozdulatlanul vártam, nekem mégis csak az Úrnőm parancsol. Még akkor sem mozdultam, amikor Dávid adott két pofont a lábával, gondoltam, hátha csak egy teszt, hogy mennyire vagyok lojális. Nem teszt volt, Dóri rámförmedt:

- Nem hallasz? Lábhoz, te szánalmas féreg. Dávid szava ugyanannyit ér, mint az enyém. Kényeztesd a lábam, amíg szépen mondom!

Nem kellett több, odakúsztam hallomás alapján a lábához és sokkal lelkesebben kezdtem szagolgatni, csókolgatni, nyalogatni. Nem hazudott, tényleg legalább egy napja nem mosott lábat.

- A tiédet mintha valahogy jobban szeretné… Ezen változtatni fogunk - mondta egykedvűen Dávid, de engem nem zavart, csak kiélveztem, hogy fenséges Dórám tökéletes lábait imádhatom. Szerette, mikor egyesével végigszoptam a lábujjait, nyelvemmel a közökbe is belenyaltam, aztán hosszan a talpát, felváltva. Ám arra nem számítottam, hogy most sem marad el a pálcázás.

- Na te kutya, látom már szép vörös a segged, most százat fogsz rá kapni. És én nem simogatni foglak, mint Dóri, ebben biztos lehetsz.

Megijedtem, hiszen az Úrnőm is elég nagyokat ütött, de az tényleg semmi volt Dávidéhoz képest, pláne, hogy már érzékenyebb volt a fenekem Dóri után. Mindenesetre csak arra koncentráltam, hogy fájdalmamban véletlenül meg ne harapjam Dóri valamelyik lábujját, akkor nagyon rosszul jártam volna.

- Huszonkettő! - számolta az ütéseket hangosan az Uram, néha egy-két ütésnél szándékosan megismételve az előző számot, így a százból inkább száztíz ütés lett. De ki vagyok én, hogy ellenkezzek?

- Jól van kis vakarcs, elég lesz. Köszönd meg szépen Dávidnak a törődést! - mondta az Úrnőm, majd levette a szemkötőmet. Odamásztam Dávid lábához, megcsókoltam, majd a szemébe néztem:

- Köszönöm Uram az ütéseket és hogy kényeztethettem a talpát!

Kiröhögött, majd a szemeim közé köpött egy jó nagyot. Dóri is megirigyelte, mert ő is hasonlóan tett, de ügyesebb volt, mert telibe találta az egyik szememet.

Utolsó kis csicskának éreztem magam, egy férfi előtt térdelve, fél szememre nem látva, full nyálas arccal, sajgó fenékkel. Úgy gondoltam, bemelegítésnek ennyi elég lesz, hadd szokjam és gondoljam át az új helyzetet, haza leszek küldve, de korántsem.

- Kutyus, megnézünk egy filmet. Csinálj popcornt, hozz kólát, a többit addig átbeszéljük Dáviddal.

Így is tettem, bár négykézláb elég nehézkes volt, de nem kaptam parancsot, hogy felálljak.

- Jól van, tedd csak oda le az asztalra. Feküdj ide a kanapé elé a földre, a fejed arra nézzen, úgy!

Összebújtak, rám tették a lábukat, Dávid az arcomra, Dóra pedig a farkam környékére.

- Na most megnézünk egy filmet, te addig húzogasd szépen a farkad, lássuk, úgy lelkesebben nyalogatod-e Dávid lábát. De ha elélvezel, rábaszol! Megértetted?

- Igen, Úrnőm.

A Gyűrűk Ura első részét nézték, szerencsére nem a bővítettet, így csak három órát kellett kibírnom élvezés nélkül. Nem könnyítette a dolgomat, hogy Dóra játszadozott a lábaival a golyóimon, és maszturbálva Dávid lábai is izgalmasabbak voltak az arcomon. Talán sokkal több meleg hajlamom van, mint gondoltam?

Folyt. köv.