Megtörés (10)

     - Öltözzetek! - utasítottam Andrást és Julit. Pár perccel később már az utcán szálltunk be az autómba. Juli ült elől, András pedig hátul. Nagyjából 20 percet autóztunk mire kiértünk ahhoz a Dunához közeli területhez, amit korábban már kinéztem. Az utca egyik oldalán vannak házak, a másik zöld terület, bokrokkal, ott megy a bicikliút is.

     Amikor a sarokhoz értünk, azt parancsoltam Andrásnak, hogy vetkőzzön meztelenre a cipőjén kívül. Julit pedig arra utasítottam, hogy szálljon ki, és vigye el András ruháit a bokrok mögötti padhoz, és maradjon ott. Ahogy Juli kiszállt, gázt adtam, és elindultam az autóban a meztelen Andrással. Amikor a zöld sáv másik felére értünk, ami kb. 1 kilométerre lehet onnan, ahol Julit hagytuk, utasítottam Andrást, hogy szálljon ki.

     - Emlékszel, honnan jöttünk? Ott találkozunk, jobb ha sietsz - majd bezártam az autót, és visszakanyarodtam az úton. András pedig elkezdett futni csak cipőben, egyébként teljesen meztelenül, a testét csak az erényöve és a mellkasán lévő elirat takarta, de ez talán csak rontott a helyzetén. Úgy számoltam, hogy Andrásnak nagyjából 10 perc kell majd, hogy megtegye ezt a távolságot. Elég késő volt már, így senkit nem láttam sem a bicikliúton, sem a járdán, de két autó is jött velem szemben. Az autók elől könnyen el tud bújni, ha lehúzódik a zöldre, ott viszont éppen sétálhat valaki, úgyhogy óvatosnak kell lennie, ezért nem fog tudni cégig futni. Meg az erényöv se olyan kényelmes, ha futni kell meztelenül. Egyébként azt tippeltem, hogy úgy fog rohanni, ahogy csak bír.

     Én természetesen sokkal hamarabb visszaértem, szóltam Julinak, hogy hozza András cuccait, és szálljon be az autóba.

     - Na, mit szólsz a vőlegényedhez? - kérdeztem Julit.

     - Háát, Uram… Tulajdonképpen nekem ez nagyon tetszik - mondja Juli kicsit félénken, én pedig felnevettem.

     - Tényleg? Hát, nekem is, és még most jön a java!

     Közben András feltűnt, ahogy futva közeledik. Elég tempósan jött a bicikliúton, ahogy körbenéztem, nem láttam már senkit a környéken. Mielőtt az út végére ért volna, hirtelen eltűnt a bokrok mögött. Valószínűleg láthatott valakit a part felé, talán egy kutyasétáltatót. Amikor odaért a padhoz kicsit kétségbeesve nézett körbe, mert Juli nem volt ott a padnál. Az autót pedig nem vette észre, mert a bokrok túloldalán álltunk. Ekkor egy nagyot dudáltam, amitől összerezzent, és bebújt a növények mögé.

     Kellett neki egy kis idő, mire összerakta, hogy én dudálhattam, akkor kimerészkedett az útra, és odaszalad az autóhoz, rögtön nyitotta is a hátsó ajtót. De meglepetésére az zárva volt, így párszor megrángatta, mire konstatálta a helyzetet. Ott állt kissé előre görnyedve, az egyik kezével az ágyékát takarva. Kivártam. Ő kopogott, újra megpróbálta kinyitni az ajtót, aztán rájött.

      András letérdelt, az autó mellett, tarkóra tette a kezét. Ekkor hallotta a kattanást, és pedig mondtam Julinak, hogy nyissa ki az ajtót. Ekkor felpattant, és beugrott a hátsó ülésre.

     - Még azért tanulnod kell, hogy hogyan viselkedik egy csicska. Sokkal alázatosabbnak kellene lenned.

     - Igen, Uram, igaza van. Bocsánatot kérek Uram, köszönöm, hogy figyelmeztetett.

     - Na helyes, tudod, milyen stílust várok el, csicska. Hogy tetszett a futás? Észrevett valaki?

     - Örömmel futottam, Uram, mert tudtam, hogy Uram jól szórakozik rajtam. Talán senki nem látott, én legalábbis nem vettem észre.

     - Hát az biztos, hogy jól szórakoztam, de még jobban, ha valaki szembejött volna veled. Na öltözz fel! És remélem, emlékszel, hogy ez csak az első része volt a második feladatodnak. Holnap kirándulni megyünk!

folyt. köv.