Tom Úr kisbabája 3.

Mikor magához tért sötétség vette körül. Mozdulni akart s rémülten érezte, hogy bár alatta puha a talaj, feje egy párnán, mégis valahogy szokatlan és ijesztő a helyzete. Két csuklóján széles bőrpántok és ezek összekötve egy vékony lánccal. Akárhogy feszegette nem szakadt el és rövidsége folytán ujjaival sem érte el a pántokat, hogy kicsatolhatná. Nyakára is széles bőrnyakörvet tett valaki, s karikájába vékony drót lett fűzte mely vízszintesen az ágyra (?) feszült, így csak előre és hátra mozdulhatott fel és le nem. Lábai szabadon voltak, de lábujjaival kitapintotta rajtuk a bokapántot. Semmi nem volt kényelmetlen, csak nem tudta mire vélni a dolgot.

Hirtelen éles fény csapott le védtelen, mezítelen testére. A szeme elé kapta összeláncolt kezeit.
- Szóval felébredtél! Már itt volt az ideje! Na és milyen szép vagy! Mint egy baba! –dicsérte a hang, mely inkább dallamosan mély volt, mint kegyetlen.
- Most nyújtózkodj ki és tárd szét a lábad! – jött a parancs. Ám ő nem mozdult, inkább összegömbölyödött, sarkait fenekéhez húzta.
- Tudtam hogy nem lesz egyszerű dolgom veled! – sóhajtott a férfi. A következő pillanatban, gömbölyű fenekén egy hatalmas férfikéz csapása csattant, ő felsikoltott a szokatlan fájdalomtól. A kézre eső fele lángba borult, halkan sziszegve húzta össze magát még kisebbre.

A férfi a bokáinál matatott, majd egy hirtelen rántással, két bokájára fogva kinyújtott helyzetbe rántotta testét.
- Ne! Kérem ne! – sikoltotta ő. Ám nem volt kímélet. Két lába messzire került egymástól, ahogy a bokájára csatolt karabinerek kötele segítségével a férfi terpeszbe feszítette. Greta két kezével kertjéhez kapott, takargatni akarta magát. Ám a két csuklót összekötő rövidke lánc a következő lépésben a nyakörvéhez lett erősítve, s innen kezdve tehetetlen volt. A férfi nem szólt, csak magára hagyta egy időre. Nem látott semmit, csak maga felett a pici erős fényforrást mely fehér bőrét emelte ki fényével.

A férfi visszajött és egy tálat erőszakolt a feneke alá, majd puha szivaccsal lemosdatta kertjét fenekét. A víz langyos volt. Langyosabb mint a bőre. Egy idő után ahogy a férfi locs-pocsolt, már majdnem hidegnek érezte.
A férfi lemosdatta, majd szárazra törölte. Egy puha törölköző került feneke alá, lábai közé. Kezdett megnyugodni, ám nem mert szólni csak fülelt, figyelt.
A tálat kivihette a férfi, mert csend volt egy darabig majd visszajött, nem nyúlt hozzá nem mozdult, semmi nesz, talán szó nélkül nézhette őt. Csak a légvételét hallotta.
- Gyönyörű vagy Greta! Kár hogy a klub silánynak tartott. – mondta szomorkásan.
- Silánynak? – hökkent meg ő s egy pillanatra a félelmét is elfeledte a felháborodástól.
- Nem kellettél nekik, nem akartak maguk közé így olcsón megvettelek! – nevet fel élvezettel a férfi.
- Megvett? – hökkent meg s háborodott fel Greta, indulatosan mozdulva fel akart ülni. Ám a drót lerántotta a fejét. Dühösen kiáltott fel.
- Nyugalom! Kell hogy megszokd a helyzeted, ha jó leszel később elengedlek…. esetleg. – jegyezte meg a férfi.
- Így nem vagy elég kívánatos! - tette hozzá elgondolkodva.
- Megtanítalak majd viselkedni és ha érdemesnek talállak rá, akkor az oldalamon viszlek vissza a Klubba. Akkor és ott, majd megmutathatod, hogy méltó vagy Tom Úrhoz! – hangjában ott rezgett a reményteli büszkeség.
Greta szava elakadt. Dehogy akart ő visszamenni oda, a keretre, a szégyenbe! Bensőjében azonban halk borzongás kélt, mélyeket sóhajtott akaratlan is. Az ott átéltek mély nyomot hagytak benne…be kellett vallania magának…élvezte ami ott történt.
Mivel az ajka szabad volt, így halkan udvariasan próbálkozott.
- Azért vagyok itt, hogy tanuljak? De mit? S milyen jogon tart fogva és láncol le? Mit akar tőlem? Megerőszakol és megöl, ha már nem leszek érdekes? – kérdezte remegve, de a férfi csak halkan felnevetett. Meleg, puhabőrű keze végig simított Greta testén, a nyakától az öléig, pontosan középen…