Bár nem a HÉV-en történt, de mégis azzal összefügg (1)

Jöttem át a HÉV alatti aluljárón, mikor előttem jóval feltűnt a tömegben egy jaj, de vörös hajú srác, azt hittem a „vörös rókám” az, így utána iramodtam, hogy utol érjen, de sajna nem ő volt. L Viszont Ő is igen jól nézett ki, arányos testfelépítésű volt, ahogyan ment előttem, nem volt sem túl magas, de alacsony sem, viszont ami még feltűnt rajta, hogy csak fehér színű ruházat volt rajta, még a cipői is fehér színűek voltak.

Szerencsére, ugyanabba a buszmegállóba jött, várt a buszra és ugyanarra a buszra szálltunk fel. Én leültem a második ajtó utáni ülésre, ő pedig megállt a busz közepén lévő állóhelyen, az ablaknál, kényelmesen feltette a bal lábát a busz oldalára és csak a jobb lábán állt. Nem sokan voltak már a buszon, így jól látszott – különösen a megállókban – mikor felkapcsolódtak a busz lámpái, hogy merev lehet a farka, és nem is kicsi, mert a fehér, hosszú sportnadrágja eleje jól kidudorodott. Többször is odakaptam a fejemet, jól megnéztem mire végre észrevette, rám mosolygott, majd kihívóan nézett, mint aki azt mondja: „ - Ugye milyen nagy van nekem és milyen kemény csávó vagyok így!” Elismerően néztem rá, de addigra ő már visszabújt a mobiljába, amin valamit nézett.

Egy megállóval előttem szállt le a buszról és azt hittem nem látom többet, de tévedtem.

Pár nap múlva reggel felszállva a buszra az Árpád híd felé utazva, megláttam őt. Ugyanott, ugyanúgy állt a busz közepén, én pedig a „szokott helyemre” a második ajtó utáni ülésre öltem le. Mikor rám nézett én biccentettem üdvözlésül, ő pedig mosolygott, majd újra visszabujt a mobiljába. Nem tudom hol szállt le, de a végállomáson már nem volt a buszon.

Viszont aznap este hazafelé újra találkoztunk, mert ő már megint fent volt a buszon a „szokott helyén”, így én is a „szokott helyemre” ültem le. Most is köszöntöttük egymást biccentéssel, de most mintha rám is kacsintott volna a szemével, bár ebben nem voltam biztos.

Viszont később odanézve láttam, pontosabban megláttam, hogy újra áll a farka, mereven, előre, jól mutatva a fehér szabadidőnadrágjában. Elmosolyodtam, mire ő is, mert biztosan figyelte mikor fedezem fel ezt. Még szemeztük végig, míg csak én készülődni nem kezdtem a leszállásra, el is búcsúztam tőle egy kézintéssel, és leszálltam, így meglepődtem mikor megszólalt nem sokkal mögöttem a járdán:

1. Gondolom, nem sietsz, mert ha volna most időd, eljöhetnél hozzám és akkor élőben is megkukkanthatnád, amit a buszon takarva már láttál. – hallottam.
2. Nem, nem sietek és szívesen meg is nézném, bár már több éjszaka álmodoztam róla. – feleltem azonnal felé fordulva. Ő meg így folytatta:
3. Kutakodtam utánad és sikerrel jártam. Unokatestvérem elmondta, hogy milyen jó kezed van/volt nála Pannónia-telepen, mikor nála jártál, így én is kíváncsi lettem, hogy velem is megtennéd-e? – hallottam. Elcsodálkoztam és hirtelen visszakérdeztem:
4. A „vörös róka” a Te unokatestvéred?
5. Igen, Ő az, de nem tudtam, hogy „vörös rókának” nevezed, de találó elnevezés. – hallgatott egy kis ideig míg mentünk, majd hozzám fordulva megkérdezte: - Nekem is adtál már nevet magadnak?
6. Igen, persze. Te „fehérbundás vörös róka” nevet kaptad tőlem. - válaszoltam, mire elnevette magát és folytatta: - Elmondhatom Robinak is?
7. Igen, főleg ha én is megtudhatom a valódi nevedet, vagy becenevedet, amit jobban kedvelsz! Én Ákos vagyok.
8. Azt tudom, én meg – meg fogsz lepődni – szintén Róbert vagyok, de csak a családban Róbert gida, hogy meg tudjanak különböztetni minket.

Most én nevettem el magamat és el is mondtam miért:

1. Róbert gida egy tündéri őzike, de hogy fehér lenne, azt nem állítanám, inkább őzbarna színt tudnék elképzelni Neki/Neked.
2. Igen, igaz, de sajna éppen ezért ezt a színt nem kedvelem, nem is viselem. – válaszolta, de közben már odaértünk a házához.

Bementünk, majd bent már nem sokáig volt rajtunk textil, mert csókolózva lerángattuk egymásról és alig várta, hogy neki essek, megujjazzam és már a prosztata-masszázsnál is tartottunk.

Talán túl heves voltam, vagy ő volt már túlvágyakozó, mert nem kellett sokáig masszíroznom, már éreztem is és láttam is a teste megrándulását és a farkából kilövellő magjait, ami magán landolt.

Most ő térdelt elém, szopott meg, fel, bár már így is eléggé álltam mereven, így engemet is elért hamar a kéj érzése és már lövelltem is ki a magjaimat, ami Róbert gida szájában landoltak, erre erősen törekedett.

(folyt. köv.)