Ismerkedés a HÉV-enés a történet folytatása (2)

Miután a vörös rókámban elélveztem, kimosakodtunk mind a ketten, majd elbúcsúztam és eljöttem. Már a HÉV-en ültem, mikor sms érkezett a mobilom, ő volt s azt kérdezte, hogy mikor lehet megismételni azt a mait, mert ő nagyon szeretné és akár már készen is áll rá.

Elnevettem magamat s mivel még csak Pomáz után jártam azt írtam vissza neki sms-ben, hogy megfordulok és megyek vissza hozzá és ismételünk már akkor, ha megérkeztem. Így is lett.

Nem telt bele egy háromnegyed óra és én már újra a házában voltam, harcra és tüzelésre készen, de nem csak én, mert ő is ott állt az ajtón belül egy szál faszban, pucéran és várt. Ahogyan megérkeztem már a nyakamba is ugrott, csókokkal és nyelves puszikkal halmozott el és vonszolt befele a nappaliba, a kanapéhoz, aminek a hátához újra odaállt, kis terpeszben és átdőlve azon felkínálta a kéjbarlangja bemenetét nekem.

Most nem kellett megujjaznom, mert láttam, hogy szinte alig szűkült a nyílása a vágytól, így csak a magam farkán kellett párat rántanom, hogy kellően merev legyek és már bele is durranthattam.  Kicsit felszisszent, mert túl gyors volt a belesiklásom, de utána már hátranyúlt, nem engedte, hogy kihúzódjam belőle, hanem benne maradva egyre gyorsabb ütemre bíztatott. Nekem sem kellett több, tettem, amire kért, de azt is megtettem közben, hogy a csípőinél fogva kicsit elhúzzam a testét a kanapé hátuljától és előre nyúlva így már elértem a szintén előre meredő merev farkát és már kézimunkáztam is azon, is.

Úgy látszik mind a két ütem jó volt neki, mert hamarosan nem csak az én, de az ő teste is megrándult, ahogyan kilövellt a farka. Ugyan már kevesebb magot szórt szét, de azért volt még mit elszórnia, akár csak nekem, csak én kihúzva a hátára lőttem a sajátjaimat.

Majd kéz a kézben újra a fürdőszobába vonultunk, ahol lezuhanyoztuk egymást, ő még szopott egy sort rajtam, de akkor már nem tudtam ellőni, mert kimerült a készletem.

Érdekes, mert miután nekem már nem sikerült, ő odaállt a radiátor elé, annak támaszkodva megkért, hogy szopogassam meg egy kicsit, majd kézimunkázzak újra rajta és ő neki sikerült lőnie még magokat rám, a mellkasomra.

Ezért a lövéséért, büntetést érdemelt, mert a mellkasom helyett nem sok kellett volna, hogy az arcomra érkezzenek azok meg. A büntetése pedig az volt, hogy leültem a kanapéra, a hajába markolva magam elé húztam, majd ráfektettem a térdeimre – most sem elfelejtve, hogy a farkát a térdkalácsaim közé fogjam – és váltott kezekkel elfenekeltem, csak úgy csattogtak a tenyereim a szép, domború, szőrös fenekén.

Mikor már nagyon sziszegett és vonaglott a teste a sok csapástól, akkor a lábai között benyúlva a csüngő tökeivel kezdtem foglalkozni, azokat húzkodtam, gyötörtem, csavargattam, majd már megfordítva a testét, háttal feküdt a térdeimen és úgy folytattam a cbt-t.

De már nem csak a farkával és tökeivel foglalkoztam, de a szőrszálaival is, ahol csak értem, húztam, téptem élvezettel. Én élveztem, ő ugyan kevésbé, de eléggé jól tűrte.

Ekkor még más büntetést is kieszeltem számára: Felhúzattam a lábait hanyatt fekve, térdből behajlítva és a papuccsal a csupasz talpait kezdtem verni, csak úgy csattant azokon a papucs. Most is sziszegett, vonaglott, de ezt is tűrte.

Végezetül még a mellkasa szőrzetével foglalkoztam, a mellbimbóit csűrtem-csavargattam, húzogattam és gyötörtem meg. Ezt már eléggé nehezen viselte, tűrte, így aznapra abbahagytuk és megígértem neki, hogy lesz még ilyen menet máskor is.

(vége)