Úrnő vagyok, nem akarok sokat csak mindent!

Gyere és szolgálj,

Szolgapózban itt állj!

Térden csúszva meztelen

Hogy elverjelek esztelen!

Földön csúszva könyörögsz?!

Tökön rúglak, hogy hörögsz!

Tűpárna a mellkasod,

De a makkodba is kaphatod…

Korbács, pálca, klopfoló,

Rajtad ülök, hátas ló!

Szolgálod a kényelmem,

Buzgóságod nevetem!

Kikötlek és úgy hagylak,

Otthonod lesz majd a bak…

Andráskereszt, kaloda?!

Kínjaidnak otthona…

Szolgaként a koszban élsz,

Ha nevellek, nincs józan ész!

Mindenedet akarom,

Mert nálam van a hatalom!

Rabszolga vagy, nem vitás,

A gyertyaláng nem kihívás!

Billog lesz az új jeled,

Testedbe ég, hogy ne feledd!

Bilincs, béklyó, disznóól,

Ostor csap le hátulról!

Körbefonja testesed,

Makkra csapva égetett!

Talpadat sem kímélem,

Ha kedvem tartja elverem!

Nem fogsz másnap lábra állni,

Négykézláb fogsz majd szolgálni!

De nem lessz akkor sem kegyelem,

Fájó talpad ismét verem!

Kék és lila, néhol zöld,

Van hozzá?! Hát nincs közöd!

Mert enyém vagy te nyomorult!

Ez mitől lenne bonyolult?!

Én szólok és te ugrassz fürgén,

Mert csipesz marja tested tüstént!

S, hogy mi a dolgod mocskos szolga?!

Hogy kiszolgálj és mosolyogva

Tűrd az úri kényemet,

Szolgáld az én kényelmemet!

Cserébe mást nem ígérek,

Csak hogy rossz lesz, ha jő a péntek!

Mert e nap nem a te napod,

Ha jó vagy is a rosszat kaphatod!

De minden nap is elverhetlek,

Gúnyosan majd kinevetlek!

Csúfollak és megalázlak,

Hogyha úgy lesz leforrázlak!

De lehet, hogy csak hideg víz lesz,

Melyben este megfürödhetsz,

Hogy álomra hajtsd fejedet,

Rozsdás ágyrács a kerevet!

Bárki jő azt szolgálnod kell!

Alázattal s jókedvvel!

Földre csöppent nyálat-, gecit nyalnod kell a nyelveddel!

Nincsen tabu s intim téma,

Korlát, vagy szó, mit kimondva

Abbamarad nevelésed,

Mely megszakítja szenvedésed!

Hiszen rab vagy, sőt szolga, kinek dolga

Hogy legyen hálás bármiért!

Hurkáért a tomporodon,

Vagy földre köpött falatért!

Szolga vagy, ki csak azért jött,

Hogy foglalkozzanak vele,

Kínok kínját kell kiállni.