Az idegen

A sok munka, a határidők, a vállalatvezetéssel kapcsolatos teendők miatt már egy ideje nem volt magánélete. Nem hasonlított arra a Dominára, aki évekkel ezelőtt volt, nem csoda, hiszen élete szub férfija autóbalesetet szenvedett. A gyászfeldolgozás után hátralépett és beleolvadt a szürke hétköznapokba.

Késő este, szakadó esőben indult haza, nem tudott taxit fogni, így gyalog vágott neki a fél órás útnak. Otthon már várta őt Luigi, hű társa, egy orosz kék macska. A kedvenc kisboltjában megállt venni egy kis lazacot, az eladóval egymásra mosolyogtak, ahogy mindig, majd kifordult az ajtón, és akkor meglátta Őt. Hatalmas Férfi volt, bő nadrágban, ingben, teljesen elázva, aki remegett a fájdalomtól. Felismerte a fájdalmat az arcán, de nem tudta eldönteni, hogy mi okozhatta. A Férfi összeesett a bolt előtt, sápadt volt, reszketett, lila foltok borították a karját. A Nő odaszaladt, letérdelt és már tárcsázta volna a mentők számát, amikor a Férfi azt suttogta: „megérdemlem, nem kell segíteni, csak az Úrnőm parancsát teljesítem”, majd elájult. A Nő tisztában volt a szabályokkal a múltja miatt, ez a Férfi egy szolga, valaki tulajdona, de azt is tudta, hogy van egy határ, a szub életével nem játszunk! Tárcsázta hát a mentőket és bekísérte a teljesen eszméletlen Férfit a kórházba. Útközben felhívta P-t, az orvost, akivel jól ismerik egymást. P. minden vasárnap déltől hétfő estig egy szadista, domináns férfi, de keddtől szombatig a sürgősségi osztályon életeket ment. Nem tudhatta, ki fekszik a hordágyon, ezért arra kérte a dokit, hogy ő vizsgálja meg ezt az óriást. Meglepően sok magas beosztású embernek van titkos élete, és a Férfi egész lényéből sugárzott, hogy nem él átlagos életet.

A doki már a kórház bejáratánál várta őket, betolta egy kórterembe, ahonnan mindenkit kizavart. A Nő kint maradt a folyosón. Fél óra múlva megjelent az orvos, leült a Nő mellé, majd halkan a fülébe súgta: "erényövet használ hónapok óta, a sebek a farka körül kivéreztek, kezdtek elfertőződni. A hátát mély korbácsütések borítják, néhány kampót el kellett távolítani a bőréből. Legyengült a szervezete, éheztették, alig jutott megfelelő táplálékhoz, vizeletet ivott ki tudja mióta. Még nincs eszméleténél, de nem lesz baja, pihennie kell." Megkérte a Nőt, hogy menjen haza, de biztosította róla, hogy vigyázni fog az idegenre és tájékoztatja őt a fejleményekről.

Nem tudta volna megmondani, hogy milyen úton, vagy mennyi idő alatt ért el a lakásához. Rég látott ilyet, ezért felzaklatta a látvány. Százszor feltette a kérdést magában: hol van az Úrnő, akinek vigyáznia kellett volna rá?