Álarc

A csend szavai szőtték át az éjt,

Hol test és lélek talált új törvényt.

Álarc mögött rejtett titkos világ,

Hol nem ítélnek, csak megélnek vágyat.

Bársony szalag simít lágyan bőrt,

A határvonal hív, de meg nem tört.

Kötél rajzolja meg az alkotást,

Tiszta művészet, szabad áramlás.

Nem fájdalom, csak mély rezonancia,

A lélek tükre, rejtett harmónia.

Tekintetek közt halk szavak fakadnak,

A hatalom és engedés találkoznak.

Egy másik világ, hol mindenki szabad,

A bőrön jelek, de bennük nincs harag.

Ott, ahol az ember saját magát leli,

S a vágyak mélyén a szív is ünnepli.

Mert nem minden lánc szorít, nem minden fáj,

A határok tánca csodát kínál.

Egy ölelés, mely szabadságot ad,

És az alázatban születik meg a pillanat.