Ámítás és idomítás
Csorog le a nyál ahogy belém hatoltál
mégis én hatoltam beléd, te csak ott voltál
Mennyire mélyen megborultál
és a nyakadon a póráz és előtted a tál.
Másnap persze mindent tagadtál!
Újra kezdődik minden nap a meghódításod
újra hazudsz és újra rajta kaplak
Újra kezdődik minden nap a tanításod
Újra tagadsz és újra megtagadlak
Miért játszol velem a korbács számit vagy én?
Nem mindegy ki van a korbács mögött e tény,
aki a gyeplőt jól tartja annak idomul a kanca
le foglak csutakolni és meg leszel hajtva.
Azt mondtad ne tegyem fel a szemellenzőt,
akkor miért tekingetsz félre?
Kösselek ki, verjelek el
és nem hagyom hogy elélvezz végre!
Nem jár neked, rossz voltál
nem itatlak, a bőrkulacsból megvan az okom
pofont kapsz amikor faszt szeretnél
és faszt amikor meg pofon.
Sosem ér véget ez a brutális hipnózis,
a banális katarzis
Mi valahogy mindig félre kúrunk
még ha együtt vagyunk akkor is.
Hozzászólások (0)