Utazás
2012. 01. 08. 20:19 | Megjelent: 688x
Csak egy kis történet…..
November közepe, ősz van. Vége a hétnek, következhet végre egy pár nap pihenő. A hétvégén Miskolcra utazom a barátnőmhöz. Jól fog esni ebben a hűvös időben egy kis termálfürdő.
Vonattal robogok úti célom felé. Tájat nézve, nagy gondolkodásomból egy ismerős hang ébreszt fel.
- Szia!
- Szia!- köszönök vissza automatikusan. Igazából nem is figyelek oda….
- Leülhetek?- kérdezi a hang.
- Persze. - nézek végre a hang gazdájára, s meglepődöm. Valóban ismerem…. Nagyon-nagyon régen nem láttam már… Látom, ő is tudja, ki mellé ül le…. Talán éppen ezért ül ide? Szemében mégis meglepődés…. Évek óta nem találkoztunk. Előtte jóban voltunk, kétszer találkoztunk is egy kis játék kedvéért… Nosztalgikus hangulat lesz rajtam úrrá.
- Hogy vagy, merre utazol?- kérdezed. Elmesélem, mi járatban vagyok. Kiderül, ő is egyik jó barátjához utazik Miskolcra. Ezután meséltünk mindketten magunkról, beszélgetünk. Majd mintha kis szomorúságot fedeztem volna fel szemében.
- Hiányzik, igaz?- kérdezem.
- Igen. - válaszolod pironkodva. Kacér mosolyomat látva kijavítod magad : Igen,Úrnőm. Majd ezután elégedett mosolyomat látva megnyugszol. Örömmel konstatálom, hogy még mindig érted a gesztusaimat….
- Figyelsz kicsit a cuccomra? Mindjárt jövök . - előveszek a táskámból egy műanyag poharat, s kimegyek. Pár perc múlva visszatérve a kezedbe adom a sárga folyadékkal teli poharat.
- Idd meg egy szuszra, kutya!
Arcodon meglepődéssel teli rémület, remegő kézzel nyúlsz a pohárért, s teszed, amit mondtam. Majd ha lehet, még nagyobb megdöbbenéssel nézve mondod:
- Úrnőm, hisz ez csak tea volt.
- Miért, mégis mit vártál? A válaszod csak egy mosoly…..
- Mindenért meg kell dolgoznod. Ezt ne feledd.
Viszont lassan készüljünk, mert le kell szállnunk! Kabátomat rám segíted, lehozod a táskám a vonatról, s odakísérsz a barátnőmhöz, aki már vár engem.
- Ó, micsoda udvarias srác….- ámul el barátnőm.
- Igen, udvarias….- nézek rád kacéran, mire te elpirulsz.
Búcsúzásként kezet csókolsz, amit „véletlenül” egy kisebb pofonnal jutalmazok.
- Köszönöm Kisasszony. Remélem, még találkozunk….- búcsúzol el.
- Meglátjuk. Most viszont menj, rád se várjanak sokat….- hisz látom, a barátod már integet neked.
Hozzászólások (1)