Ismerkedés a HÉV-en és a történet folytatása (1)

A Margit híd alatti HÉV megállóba mentem le, hogy HÉV-vel hazautazzak, mikor végig menve a peronon, annak végében megpillantottam álmaim hercegét: egy szép, hullámos göndör, vörös hajú srácot, szintén vörös színű bajusszal és szakállal, egészen fehér bőrszínnel, de természetesen volt szeplős az arcán, de a kabátból kilógó keze fejein is.

Rámeredtem, mert szegény már meghalt bátyám jutott róla eszembe, aki négy évvel volt idősebb nálam és gyerekkorunktól fiatal korunkon át mindig is meg akartam büntetni azért, ahogyan basáskodott rajtam, nem csak cukkolt, ugratott, de néha égtestileg is megalázott, rám húzott egyet-egyet, vagy adott egy-egy taslit, pofont. (Ilyenkor elképzeltem, hogy én vagyok az erősebb, megragadom a hajába markolva, magam elő kényszerítem térdelésbe és leszopatom magamat vele.)

Persze ez sohasem valósult meg, csak elképzeltem, de most itt állt előttem ez a srác.

S nem csak állt, de ő is rám nézett és nem tudom mit láthatott rajtam meg, mert nem csak rám nézett, de rám is mosolygott. Ez határozottan biztatás volt.

(Nem lehet ilyen szerencsém. – gondoltam és azt is azonnal, hogy nem hagyom „elmenni, rástartolok, megszerzem magamnak, ma.)

Mikor bejött a HÉV szerelvény, ugyanabba a kocsiba szálltunk, s egyszerre indultunk a elkülönített, zártabb nyolcas ülésekhez, és szerencsénkre más nem is ült be oda. J

Hamarosan először csak a térdeink értek össze, majd már a kezeink is elindultak a lábainkon, de hamarosan már a másikunk lábain járt a kezünk és az Árpád hídnál már el is értük – ha a gatyánkon keresztül is - a másik farkát, kitapogatva azt, sőt meg is markolva, már amennyire ez így ülve megtörténhetett.

Békásmegyert elhagyva már azt is megbeszéltük, hogy én szenvedtem a bátyám uraskodásától, és szívesen domkodtam volna én is vele, alkalmazva rajta kigondolt mesteri fogásokat, s ő – mivel neki húga van – pedig arra vágyott világ életében, hogy legyen/lenne bátyja, aki kézbe venné őt és a nevelését keményen, komolyan és az sem baj, ha néha fájdalmasan.

Az is hamarosan kiderült, hogy Pannónia-telepen laknak, de most nincs otthon senki, csak mi lennénk, mert a családja többi tagja még vidéken van az apai nagyszülőknél, ő is csak azért jött fel, mert holnap be kell mennie egy előadásra, az egyetemre, ahol katalógus veszély várható s utána utazik ő is vissza vidékre a nagyszüleihez.

Így hát ma miénk a terep, a teljes ház és semmi, senki nem akadályoz semmiben, csak mi lehetünk valaminek az akadálya, ha azok akarunk lenni.

Odaérve a házhoz, engemet küldött/engedett be előre. majd maga is utánam bejött, bezárta maga után a bejárati ajtót, de már nyúltam is a hajába, belemarkoltam és még a kabátját, hátizsákját sem engedtem levetni, már nyomtam is le térdre magam elé és közben előkapva a lassan meredező farkamat toltam be a szájába és a hajánál fogva adtam ütemet a szopásának.

Ahogy haladt a szopással – ügyes volt és jól, érzékien tette, szopott – vettem le róla a hátizsákját, majd hámoztam ki a dzsekijéből és hamarosan már a pólója is lekerült róla és élvezettel járt a kezem a dús mellszőrzetében, „bekecsében”, de a karjai szőrzetét is meghúzogattam, tépkedtem.

Olyan jól haladt, hogy hamarosan azt éreztem, ha így folytatja, akkor elmegyek, ellövök a szájában, így először csak csökkentettem a tempót, majd már felhúztam a térdeléséből és kibontottam a szoros farmerjából és szinte letéptem róla a színes alsógatyáját.

Végre ott állt előttem teljesen pucéran és ott lengedezett a farka előttem.

Nem álltam meg, hogy körbe ne járjam, itt-ott megtapogatva egyes testrészeit: megmorzsolva az ujjaim között a mellbimbóit, vagy rácsapva a szépen domborodó és vörös szőrzettel borított zsemléire, de a már erősen előre meredező farkát is megfogdostam, no meg a jól lecsüngő tökei megmarkolászását sem hagytam ki. Még egy dolgot megtettem, ami nagyon meglepte: hátulról ráfújtam a fülére, miközben azt utána megmorzsoltam. Ettől összerándult a teste, halkan felnyikkant. Ezért a másik fülénél megismételtem. Most is ilyen sikere volt.

Rászóltam a „vörös rókára”, ahogyan magamban elneveztem Robit, hogy álljon kis terpeszben, kezeit tegye a tarkójára és húzza ki magát. Míg ezt megtette, elmentem a fürdőszobájukba és onnan elhoztam egy fésűt és visszaérve azzal végig fésültem a szőrszálait mindenhol a testén: a mellkasán, a hasán és a fanszőrzetében, de nem hagytam ki a szépen domborodó zsemléin lévő szőrzet megfésülését sem, valamint a combjain és lábait is végig fésültem. Majd visszatérve a vágatában is megjártattam a fésűt, de utána az ánuszrózsájánál az ujjammal is játszottam, majd elől a bal kezemmel megfogtam a merev farkát és a jobb kezem mutatóujját odaérintettem a záróizmához, majd lassan, fokozatosan nyomtam befele.

Megrándult a teste ettől, majd megmerevedett. Halkan sziszegni és sóhajtozni is kezdett, de az is látszott, hogy élvezi is közben. Lassan sikerült legyűrnöm a záróizma ellenállását és bejutott a kezem. Ott már ki tudtam tapogatni a prosztatáját – még normál méretű volt – és azt kezdtem lassan masszírozni. A nyögései erősödtek, néha meg- megrándult a teste is, de eléggé jól tűrte. Végre azonban sikerült az is, hogy eldurranjon és több adagban lövelltek ki belőle a magjai. Odakapta a kezét, így a markában landoltak azok.

Mikor az utolsó adag is eltávozott belőle, még egyet rándult a teste, majd az utolsó nyögés után végre felsóhajtott, mint aki elégedetten elvégezte a munkáját és megszólalt:

1. Uram, ez nagyon jó érzés volt. Még sohasem tapasztaltam ilyent magamon. Mi volt ez? – sorolta kérdéseit és meg válaszoltam:
2. Ott van a férfiak G-pontja és ha azt ingereljük, mint tettem én is, akkor úgy is el lehet küldeni az illetőt, hogy a farkához hozzá sem érünk, ott nem ingereljük, nem kézimunkázunk rajta.
3. Nagyon jó élmény volt. Ezt lehet ismételni is? – firtatta a vörös róka kívéncsian.
4. Természetesen, bár azt még nem tudom, hogy Te milyen gyorsan regenerálódsz egy ilyen menet után, de lehet. – világosítottam meg neki a dolgokat.

Vörös róka elgondolkozott és ott állt, szinte megkövülten, ahogyan végiggondolta újra az elmúlt percekben történteket. Én hagytam és magamban nevettem is rajta, de elégedett is voltam, hogy elsőre sikerült megtennem.

Ahogyan ott ábrándozott, alig vette észre, hogy én kihúztam a mutató ujjamat belőle és a saját farkammal foglalkoztam, hogy még merevebb legyen, majd mögé lépve, a felkarjainál megfogtam és magam előtt odavezettem a kanapé hátához, majd ott kis terpeszbe szétrugdaltam a lábait, és a hátára támaszkodva ráhajtottam a kanapé támlájára. Kis szünet után pedig – mikor odaigazítottam a merev farkam végét az ánuszrózsájához – egy hirtelen lökéssel már benne is voltam. Felnyársaltam a merev „kardom” végére.

Hirtelen felkiáltott, fel akart egyenesedni – de ezt a hátára támaszkodva megakadályoztam – és annyit mondott:

1. Uram, ez kicsit fájt. – méltatlankodott.
2. Ha előre szólok, még jobban fájt volna, így hatott a meglepetés ereje. – nyugtattam meg. – De most maradj ráhajolva a kanapé támlájára, mert úgy nem fog fájni az, hogy most megdugattyúzlak alaposan és keményen. – vázoltam az elkövetkezőket neki.

Hagyta, néha megmerevedett, sziszegett, de a végére már egészen jól tűrte, sőt élvezte is.

(folyt. köv.)