Archívum 1. Szabina

Egy régebbi saját levél, nem az oldalon írtam, remélem nem publikáltam ide, annak idején (2020) egy bratnek írtam és most a régi leveleket átnézve találtam rá, a szerző bizonyíthatóan én vagyok, ha esetleg máshonnan valakinek ismerős jelezze, hogy léphessek.

Látom az oldalon, hogy hozzászólások formájában árad feléd a tesztoszteron, hömpölyög az ego boost, de ha valaki a filterek mögé néz és hagyja, hogy elkenődjön a szemfesték ugyanazt látja, ami már annyiszor szembe jött az utcán. Ugyanazt a hiányt szenvedő tekintetet amelyiknek mindenhonnan és bármilyen formában kell a megerősítés, hogy végre különlegesnek érezze magát, hogy a magabiztos álarc mögötti űr feltöltődjön végre.

Nem ez lesz a jussod, mert félre értetted magad, nem azt keresed amire vágysz.

Ami kell neked és ezt te is tudod titkon, hogy a saját szerepedben kezeljenek végre, hogy nyugodtan hátra dőlhess, bele süppedj az irányítottak nyugodt ingoványába, hogy megmondják mit tegyél és megdicsérjenek ha sikerül.

Nem azért vágysz rá, hogy falhoz szegezzenek és mélyen a végbeledbe ürítsék a kéj ragadós végeredményét mert élvezed ahogy a testnyílásid feszítik vagy ahogy utána rohanhatsz, hogy megszabadulj a démonaidtól a saját csempézett erődödben a fajanszot összemocskolva, hanem azért mert olyankor érzed megfelelsz valaki elvárásainak, végre megnyugszik a lelked, hogy használtak, tehát hasznos voltál.

Hát ne rajtam múljon, a mocskos perverz vágyaimat én is kiélem a képedet bámulva, duzzadó, önkéntelenül is feszülő farkamhoz nyúlok ahogy elképzelem, hogy talán holnap te jössz szembe az utcán, de már felismerlek, átlátok álcádon.

Legközelebbi talánkánkon majd lassítok melléd érve, biccentek és te beszállsz az autóba, tudod, hogy felismertek.

Feszengsz mellettem ülve de egy szót sem szólok, kifelé megyünk egy elhagyatottabb rengetegbe, lábad remeg ahogy átteszem a kezem a sebváltóról a combodra, kavarognak benned az érzések de a "nem akarom" a torkodon akad, látom ahogy a félelem könny formájában kövéredik a szemed sarkában, lefele indul, de letörölni sem mered, az álladon megpihen kissé, majd a melleid közé esik, nyomában végig kövér vonalat hagy a reggeli túl vastagon húzott tus.

Közben megérkeztünk, egy tisztáson fékezek, a civilizációt hallótávolságon kívül hagytuk már. kiszállok, ahogy kihúzom a kulcsot ezzel elvágva az utolsó menekülési irányt is, nyelsz egyet.

Nyugodtan, szenvtelenül hátra sétálok, a csomagtartót hallod nyílni, majd hangos puffanással záródni, oda tekinteni nem mersz, nem tudod mit vettem elő.

Az ablakodhoz érve kopogok, te először csak résnyire mered lenyitni, aztán rájössz az együttműködés célravezetőbb.

Az övemet rutinos mozdulattal nyitom, gomb, slicc, és egy intés, hogy hajolj közelebb tudod a dolgod. Óvatosan kezdesz tapogatni a boxeren, simogatni próbálsz.

Felmordulok

- Nem otthon vagy, felejtsd el a maszatolást, tedd a dolgod.

A szemed villan, felveszed a ritmust, lerántod a boxert és a még fél merev farkat a szádba erőlteted, érzed a kezemet a tarkódon, tágra nyitod a szád és csak engeded, ahogy a torkodig erőszakolom le magam, a könnyeiddel és a nyáladdal küszködsz, fulladozol de az utolsó pillanatban mindig megkegyelmezek.

Előjel nélkül tépem fel a kocsi ajtaját, a kezedbe nyomom a plédet, egy pillanatra megnyugszol, mégsem egy baltát vettem elő a csomagtartóból.

- Teríts!

Sietve teszed a dolgod, ahogy előre hajolsz, hogy megigazítsd az egyik sarkot, rávágok a seggedre, majd lerántom róla a nadrágot. Még mögötted állva térdre engedlek és felfelé letépem a felsőd, már emeled a karod, eszedbe sem jut ellenkezni. Hátra döntelek, föléd térdelve a szádba engedem a farkam amíg leveszem rólad a maradék ruhát, így hanyatt fekve széthúzom a combjaid és rámarkolok a puncidra. A tested elárulja a szégyened, patakokban ömlik belőled a kéj. Kutya pózba fordítalak és kíméletlenül ütemesen kezdelek dugni, kezded elfelejteni, hogy mit kéne érezned és már csak élvezed a helyzetet, engeded, hogy történjenek a dolgok de nem hagylak ilyen könnyen megnyugodni, a csípődről eltűnik az egyik kéz, benyálazom a hüvelykujjam és a segglyukadnál kezdek vele körözni, majd mielőtt megszokhatnád már be is tolom, sok neked, hátra nyúlsz tolnád el a kezem, de lenyomom a fejed a plédre, lassan bele törődsz, kezd múlni a fájdalom.

Megemellek, álló helyzetbe igazítalak a kezeid a motorház tetőre helyezem, a naptól felhevülve kicsit éget de már nem törődsz vele. Két kézzel húzom szét a feneked és teljesem bele temetem az arcom, nincs finomkodás, szabályosan dugom a nyelvemmel, bőven engedem folyni rád, beléd a nyálam. Tudod mi jön, a farkamat oda igazítom a záróizmodhoz, elhúzódnál de a csípődet erősen megmarkolom.

- Jobban jársz ha tolatsz.

Lassan próbálkozol, pucsítva ahogy tudsz ereszkedsz milliméterről milliméterre, én ahogy érzem, hogy a makkom átjutott a második gyűrűn, a kőkemény farkamat szép egyenletes tempóval tövig tolom beléd, kicsit hagylak megszokni majd ütemesen kezdem baszni a segged, pár perc után amikor már érzem, hogy szépen kitágultál, visszafektetlek a plédre, a lábaidat a bokádnál fogva jól megemelem, hogy szép kilátásom nyíljon a meggyalázott tátongó ánuszodra. Még egyszer közel hajolok és bőnyállal beléd tolom a nyelvem aztán újra a farkamé a szerep, finomkodásról már szó sincs, hörögve kúrom a segged, egy kézzel a lábadat magasba tartva a másikkal a tarkódra támasztva húzlak közelebb.

Hirtelen rántom ki a farkam és húzom oda a fejed, a torkodba feszítem magam és beléd engedem a ragacsos nedvemet, még párat rángatok a fejeden, majd elengedlek. Hatalmas levegővétellel dőlsz hátra pihegni. Felállok, a kezemmel még masszírozom az életet a lanyhuló faszomba.

Rám nézel, vársz pár jó szót vagy valamit de csak egy villanást látsz a tekintetemben, átfordítalak kutyába, lenyomom a fejed a földre és szólok, hogy told ki a popsid amennyire csak tudod.

Ismét oda illesztem a fél merev farkamat a kitágult seggedhez és már könnyedén beléd tolom.

Nem érted ez most miért történik, azt hitted vége, majd egyszer csak valami meleg nyomást érzel. fel akarsz tápászkodni de kirántom a kezed és hátra csavarom, nem akarod elhinni, szinte kívülről látod magad miközben egy idegen férfi a meggyalázott tested fölött tort ül, és az égbe emelt seggedbe tolt farkával mélyen a végbeledbe hugyozik. Megsemmisülsz. Zokogni sem tudsz már csak reszketsz, közben felöltözök, visszaülök az autóba, mint aki nem is lát téged, kiszólok, hogy megadhatnád a számod Szabina. Megrémülsz, fogalmad sincs róla honnan tudom a neved, megadod a számot, magad sem tudod miért, az autóval megfordulok, integetsz, hogy mi lesz veled most. Megállok melletted és rámutatok egy pár kilométerre lévő templom toronyra a fák között.

- Onnan megy busz, a plédet megtarthatod.

Kihajítok egy fél literes ásványvizet az ablakon és elhajtok.

Összeszeded magad lassan, átkozva engem és magadat elindulsz, órákkal később érsz csak haza. Azonnal zuhanyozni mész és a zuhany alatt zokogásban törsz ki, ahogy végzel megtörölöd magad, magadra tekered a törölközőt és az ágyra rogysz nem tudsz aludni, a sötétben üldögélsz csupán és magad sem érted miért de önkéntelenül is a telefonod bámulod, mintha várnál valamit.

Ilyen képzetekre rángatom zihálva a farkam valahol, talán a szomszédod vagyok talán sohasem találkozunk annyi a távolság köztünk, de a legfontosabb, miközben így gondolatban gyalázom meg a lelked, te nem tehetsz semmit ellene és ettől kicsit megnyugszol.

folyt.köv.