Egy szub levele a gazdának

Édes Gazdám! Hol is kezdjem ezt a levelet. Azt hittem sokat tudok, hogy tapasztalt és inkább domináns típusú vagyok, hogy irányítok és kezemben tartom a dolgokat. De most teljesen megváltozott, megváltoztattad az életem. Néhány nap alatt felforgattál mindent, eddig csak voltam, de nem éltem. Most érkeztem meg és ezt neked köszönhetem. Fel akarom fedezni ezt a világot a te kezed alatt, az irányításoddal. Soha életemben nem éreztem ezt a függőséget, ragaszkodást. Szeretem ezt az egészet a természetességet, testiséget, tesztoszteront, emberséget, mindenféle sallang nélküli és iszonyat jó. Egy pillanat alatt zsibong a testem ha rád gondolok. Zombi leszek a farkadtól, imádom ezt, ennyit szopni, ez eszement, meghaltam, izomlázam van mindenhol. Azt teszel velem amit akarsz. Egy zabolátlan ribanccá tettél, akit be kell törni keményen, könyörtelenül. A napom az epekedés tölti ki. Beledöglök, ha nem uralsz és baszol meg. Átadom magam ennek az élvezetnek és hálás vagyok hogy szolgálhatlak. Nem éreztem még ennyi tesztoszteront soha, használj a végsőkig. A hangodtól, szavaidtól is transzba esem, átélem őket. Még szoknom kell, hogy elengedhetem magam és kapom ezt az energiát, kifogástalan.Tanulni akarok, hogy méltó szub legyek. Amikor találkoztunk csak egy vágyakkal teli kielégítetlen nő voltam, most egy alázatos engedelmes szub vagyok, aki lesi ura minden parancsát. És én akarom ezt, iszonyatosan akarom, minden sejtemmel, mert szükségem van rá. Ez egy őrület. Áldom a szerencsém, hogy találkoztam veled. Nem, hogy megélni, hallani sem hallottam ilyesmiről, persze vannak klassz történetek, de azok sajnos soha nem a mi történeteink, gyakori a frusztráció, az igénytelenség, a csalódás. Így visszagondolva, amióta az eszemet tudom foglalkoztatott a bdsm, vágytam, hogy átélhessem. Nem tudtam, hogy ennyire hirtelen elragad, azt hittem lassan és fokozatosan működik a dolog. Féltem a fájdalomtól a szokatlan dolgoktól, hogy hogyan tudom magam teljesen átadni. Amikor találkoztunk a parkban, megfogtad a nyakam a fához szorítottál és ott végem volt. Azt mondtad megnézed az illatom és benyúltál. Olyan lucskos voltam a vágytól, hogy átáztam. Aztán megszagoltad és azt mondtad ez jó lesz és a számba nyúltál és lenyalattad velem a saját levem. Azóta engedelmeskedem neked mindenben. Úgy használod rajtam a köteleidet, mint egy művész. Gyönyörűen kötözöl és keményen, rettentő szigorúan, nincs kegyelem, moccanni sem tudok. Az egész testem a túlélésért vonaglik, mégsem félek, sőt arra vágyom, hogy még keményebb legyél velem. A fájdalom és az élvezet teljesen elbódít, mint egy drog. Ha parancsolod a talpad nyalom, vagy a feneked, de a legkegyetlenebb mikor egyiket sem hagyod, csak megkötözöl és hagysz a vágyaktól, saját vágyaimtól szenvedni, nem vehetlek a számba, nem csókolhatlak, nyalhatlak, szophatlak engedelmesen. Csak fekszem a földön kipeckelt szájjal, nyüszítve, a kezedben korbács fölém hajolsz és nevetsz, mert tudod, ha nem lépsz rám, nem ülsz az arcomra, nem ütsz meg, szenvedek. És te ennek tényleg a mestere vagy. Soha nem kérted, hogy gazdámnak, vagy uramnak hívjalak, még csak nem is parancsolgatsz, te csak fogod és elveszed amit akarsz, amihez kedved van. Ha a zsákot a fejemre húzod végem. Még menekülő szavam sincs. Nem is tudnék hová menekülni. Ami jár az jár! Kérlek, soha ne kegyelmezz nekem, kell a kötelező! Maximális bizalom és nyugalom. Köszönöm. Innen folytatjuk, legközelebb is semmisíts meg!