Ha álmából felkeltem... V.

Mindketten ott térdeltünk előtte. Ahogy kissé balra fordítottam a fejem, láttam, hogy némi nyál csorog a golyó mellett. A fekete szíj feszült az arcán. A szemében viszont valami furcsa, megmagyarázhatatlan izgalom csillogott. A farka mereven állt. Apuci a tarkója fölötti szíjnál megmarkolta és a sarokba vezette. Arccal befelé térdeltette vissza a földre.

-Így, és most addig itt maradsz, míg ezt a másik jómadarat meg nem nevelem! - vetette oda apuci miután egy lépéssel eltávolodott tőle és ismét felém fordult.

Lehajolva elkapta az állam és már majdnem szólásra nyitotta a száját, de aztán elharapta a mondanivalóját. Szinte villámokat szórt a szeme. Tudtam, hogy én azért nem kaptam golyót a számba, mert az enyémmel mást tervezett. De aztán ott hagyott egy kis időre és a hátam mögött keresgélt és nagyon hangosan rakosgatta a dolgokat. Össze-össze rezzentem egy-egy ilyen lánc csörgésnél vagy ostor koppanásnál. Nem tudtam, hogy mire számítsak. Próbáltam hátra pillantani a sarokban bűnhődő kis játszópajtásomra, de ahogy megláttam remegő kis seggét, máris a hajamnál fogva lett visszarángatva a tekintetem. Egyik kezével a homlokomra csúsztatott egy szemkötőt, ami nagyon lassan el is takarta a szemem. Így nem volt tovább értelme forgolódni bármerre is. A vállamon éreztem a bőr csíkokat finoman alá hullani. Tehát verést kapok. - gondoltam és ekkor ott csapott le az eszköz, amire nem számítottam. A szemérem dombom bizseregni kezdett.

-Most pedig csak rám figyelsz. Semmi más dolgod nincs, csak tűrni! - hangzott zord kijelentése és néhány pillanat múlva ismét a bőrcsíkokkal simogatta a puncimat. Egyelőre még nem volt durva, sem kíméletlen. Végig húzta a melleimen is, majd egy óvatos csapás őket is érte. Ezeket a területeket még sosem érte ütés. Egy pillanatra megállt és odaszólt a sarokban raboskodónak: - Hallod, hogy nyögdécsel miattam, kisfiú?! Remélem majd' szétrobban a farkincád!

Majd ismét az ajkakat érte ütés, de most sokkal nagyobb, mint az imént. Fel is szisszentem. Csípő, égő érzés maradt a csíkok után. A hátam mögül hallottam néhány nyögdécselést és némi csattogó hangot. De nem tudtam törődni vele, hisz sorban érkeztek az ütések és egyik sem kímélte a bőröm. - Dőlj előre! - szólt rám apuci. A tenyeremen támaszkodtam, így most már a seggem is kézenfekvő célpont volt. Csattant is rajta jó néhányszor az ostor. De ismét a hajamnál fogva húzott fel, fordított maga felé és térdeltetett maga elé. Amit csak onnan tudok, hogy azonnal a számba is nyomta magát és néhány lökést követően jó mélyre élvezett...

-Jó kislány legyél! - intett és csak a szám sarkát törölte meg. De most már hangosabbnak érzékeltem a csattogó hangot és a nyögéseket is. Határozottan a sarokból jött a hang. Apuci lehúzta rólam a szemkötőt és én azonnal a hang irányába kaptam a tekintetem. Láttam ahogy a kisfiú nagy gonddal ügyköd a sarokban, magában, mit sem törődve azzal, hogy pontosan tudjuk, mit csinál. Nagyon megharagudtam rá és ahogy visszafordítottam a fejem, apucira néztem kérdőn, aki gonosz mosollyal nézett vissza rám. Átnyújtotta az eszközt, amivel eddig engem nevelt. Aztán pedig csak biccentett. Felálltam és visszahúztam magamra a combcsizmámat, amit a fegyelmezés előtt le kellett vennem, a bodymmal együtt, hogy mindenhol szépen érjen a nevelési szándék.

Most odaléptem mögé és a vállához érintettem az ostor markolatát. Ő egyből abbahagyta a faszverést.

-Te mégis mi a faszt csinálsz?! - kérdeztem szigorú hangom. Majd oldalra pillantottam apuci felé, aki elismerően biccentett. De csak kuncogás volt a válasz a sarokból. Ismét hátraléptem, hogy kézbe vegyek egy másik eszközt. Visszasétáltam mögé a lovagló pálcával és többet nem kérdeztem. A hátra felé feszülő talpakkal kezdtem megértetni a helyzet súlyosságát. Mindkettőre 5-5 ütést mértem. Ő csöndben tűrte, legalább már nem kuncogott. A pálcát ledobtam mellé a földre, jó nagy zajt csapott. A segge is megtudta, milyen érzés az ostor érintése. Jó néhányat kapott oda is.

-Van esetleg valami mondanivalód? - kérdeztem két ütés között a halk szavúvá vált rakoncátlan kismadártól.

Ő csak leszegte a fejét és nem szólt. Így még néhány csapás érkezett a fenekére is. Majd megérintettem a vállát, hogy megvizsgálhassam a problémát. A farka még mindig kőkemény volt. Ismét apucira néztem, aki karba fonva zárt össze és látta, hogy segítségre van szükségem.

-Szerintem szüksége lenne a lakatkára, apuci.- mondtam halkan, hogy ne hallja a térdeplő rosszmadár.

Apuci bólintott és odalépett hozzánk. Rávágott egyet a seggemre, jelezve hogy lépjek hátra. A lovagló pálcával ismét kapott néhányat, ezúttal egy igazi férfi erejével. Ettől fölszisszent kissé, de így már gond nélkül rá lehetett adni a kis bilincsét.

-Így majd kordában tartjuk a kis faszod, te pernahajder. Többet nem kalandozhatsz a kicsikémen! - sziszegte oda neki. - Állj fel! - mordult rá.

A kisfiú pedig felállt a sarokban, de nem fordult meg - arra nem kapott engedélyt. Mindketten távolabb léptünk tőle. Én az eszközöket pakoltam el a helyére, amikor apuci odalépett mögém és a fülembe súgta: -Veled még nem végeztem, kiscicám. Egy másik fiókból kivette a kedvenc maszkomat: egy cica szemkötőt. Hátul meg is kötötte nekem, majd egy újabb fiókból előhúzott egy bojtos plugot. A hátamra csúsztatta a tenyerét és óvatosan előre döntött, így szépen felhelyezte nekem a bojtocskát. Pontosabban a végét. Rá is csapott a popsimra és a pamlagra küldött, ami a sarokban térdeplőnk mellett volt elhelyezve. Pont rálátott, hogyha kissé elfordította a sarokból a fejét. Apuci nagyon gonoszkodó kedvében volt. A füle hallatára és szeme láttára baszott meg ebben a cuki jelmezben. Minden csattogást és nyögést tisztán hallhatott és láthatott. Apuci nagyon elemében volt, nagyon kanos volt. A torkomat markolva dugott teljes erejéből. Én pedig többször is elélveztem, olyan hangosan ahogy csak lehetett.

Így mindketten megtanultuk, hogy ki az Úr a háznál és kinek a kezében van az élvezet kulcsa!

-Mielőtt haza somfordálsz kiskukac, vedd le a lakatot, még szükség lesz rá később! - vetette oda apuci szegénynek, aki azonnal le is pattintotta magáról a zárkáját, mert direkt egy olyan fajtát kapott, amit önmaga is kioldhatott, hogy még megalázóbb legyen. Hiszen így önszántából tűrte el az egészet.

Vége.