Bűnhődéseim a falu deresein

Az egész családunk kint lakott a falu szélén a többi szegénnyel együtt. Kis putrikban laktunk, az utca, udvar mindig sáros volt, mi is mocskosan, szakadtan jártunk egész nap, de ez volt a természetes. Nyolcan voltunk testvérek, egy két szobás kis házban laktunk. A szobák a kályhától füstösek voltak és a ház bűzlött az áporodott szagtól, meg apám alkoholos leheletétől. Apám gyakran megvert bennünket, én elég hamar észrevettem, hogy amikor a vastagabb szíjjal keményen elverte a fenekemet, utána sokszor merevedésem volt, akár napokig. Mi tagadás élveztem, ha nagyon elvert. Bugyit nem hordtunk, így nyáron a vékonyabb, télen a vastagabb melegítő nadrágomban vert meg apám.Mindkettőben élveztem a szíjjcsapásokat, mert közben a farkam a puha nadrágban előre-hátra járt. Volt egy padunk, ha arra fektetett, azt szerettem a legjobban.

 Nálunk nem dolgozott senki, időnként gombát, erdei gyümölcsöket adtunk el az út szélén, vagy szemetesekből szereztünk be jobb ruhákat, holmikat. Ahhoz, hogy jobb legyen gyakran lopni kellett mennünk. Hol fát, hol almát, szőlőt, krumplit loptunk az erdőkből, földekről. A falunkban nem volt rendőrség, mert mindenki maga oldotta meg a problémáit, méghozzá úgy, hogy ha elkapott valaki egy bűnözőt, akkor saját maga elverhette a falu központjában felállított három deres közül valamelyiken, sőt, ha jónak látta utána még álló kalodába is zárhatta, ami azzal járt, hogy a kidüllesztett fenekére nemcsak a károsult, hanem bárki más is ráverhetett. Ez illett is, mert a falubeliek ezzel mutatták ki, hogy a bűn ellen vannak és szolidarizálnak a károsulttal.

A kaloda és a három deres mellett volt egy faláda, abban voltak a verőeszközök. Különböző méretű és vastagságú pálcák, amiket a falu vezetősége gyakran kellett pótoljon, mivel a nagy hévvel végrehajtott büntetések során rendszeresen eltörtek. Aztán voltak különböző vastagságú bőrkorbácsok, a három ágútól egészen a húsz ágúig. Voltak erős bőrostorok, egy méterestől, három méteresig, voltak vastag lovaglópálcák, több méretben mogyoró botok, börtön szíj, egyéb szíjjak és volt egy vastag furatos is. Na ezekkel tetszés szerint a károsult megverhette a bűnöst. A deresen minimum 50-maximum 500 ütést lehetett alkalmazni, a kalodában meg egy ember részéről maximum 25 ütést, de egy nap csak tizenötön verhettek meg egy kalodába zárt bűnözőt. Ez azt jelentette, hogy egy elitélt minimum 50 ütést, maximum 875 ütést kaphatott. Általában azért 100 és 250 ütés között voltak a büntetések, csak a visszaesőket, vagy a komoly bűnözöket verték meg ennél jobban. Sem a deresen, sem a kalodában meztelenül nem szabadott megverni az elitélteket, csak nadrágban, vagy szoknyában. Igaz bugyi nem lehetett az elitélten.

Számomra ezek a törvények csodálatosak voltak, imádtam amikor a falu közepén deresre húztak. Gyakran loptam amúgy is, de közben arra is figyeltem, hogy havonta egyszer-kétszer elkapjanak és jól kiporolják a hátsó felemet. Máskülönben elég ügyes voltam, csak nagyon ritkán buktam le akaratomon kívül. A legjobban Bartalis Sanyi bácsitól és Kőhalmi János bácsitól szerettem lopni, mert ők kivétel nélkül, mindig ötszázat vertek rám, méghozzá tiszta erőből. A legtöbb esetben meg egy napra kalodába is zárattak, így nálam a 875 ütés kiszabása egyáltalán nem volt ritka dolog. Sajgott is utána mindig napokig a fenekem, amit nagyon jó néven vettem. Általában egy egy ilyen verés után két hétig, egy hónapig lila, meg hurkás volt a fenekem, vagy a hátam, de utána csak kisebb foltok maradtak, úgyhogy ismét igyekeztem lebuktatni magamat.

Ritkán olyan is volt, hogy hetente ráfeküdtem a deresre, de ezekben az esetekben igyekeztem olyan falunkbelitől lopni, aki megelégedett két-háromszáz ütéssel. Ezekben az esetekben Mariskáéktól, vagy Andreáéktól loptam leginkább, mert ezek a szép nők maguk intézték a megbüntetésemet, a férjeik ugyanis kereskedők révén, gyakran el voltak utazva. Mariska leginkább egy másfél meter hosszú, vastag ostort szeretett használni rajtam. Mindig csizmát húzott a megverésemhez és mindig nagyon dühösen ostorozott. Imádtam ahogy a kezébe vette az ostort, igazi Úrnő volt ilyenkor és imádtam azt is, hogy jó nagyokat süvített a levegőben a verőeszköz, mielőtt nagy csattanással eltalált volna. A köztünk lévő Úrnő-szolga viszony a deresen teljesedett ki, amit nagyon élveztem. Mariska csak ritkán ítélt kalodára is, általában csak akkor, ha tyúkot, vagy szalonnát loptam tőle. Ám olyankor a legtöbb falusi nő vert tovább a kalodában, akik jó barátai voltak Mariskának.

Mariska szomszédja például egy idős néni volt, Kata néni, aki mindig egy kilenc ágú bogos, hosszú bőrkorbácsot használt rajtam. Ő olyan jól tudott verni, ahogy egyik nő sem, hatalmas ütései voltak, nagy lendületet tudott venni, egyszerűen imádtam amikor ő nevelt. Szerintem ő is élvezte amikor elfenekelt, mert utána mindig sokkal jobb kedve volt, mint előtte. Aztán ott volt a falu polgármesterének a lánya, Annuska. Ő egy fiatal, gyönyörű 19 éves lány volt. Úgy gondolta, hogy mint egy előjáró lánya neki is példával kell járnia a bűnözés visszaszorításában, ezért amikor csak tehette mindig megverte a kalodába zárt vétkest. Ő a vékonyabb pálcákat és a hajlékonyabb lovaglópálcákat szerette. Sajnos nem tudott túl nagyokat ütni, de azért jó csípőseket igen. Olyanok voltak számomra a 25 ütései, mintha szeretkeztünk volna. Sugárzott a kipirult orcájáról, meg a testéből az erotizmus!  

Andrea a börtön szíjat és a húsz ágú bőrkorbácsot szerette, azzal vert el mindig. Ő olyan 200-300 ütést szokott rám mérni, viszont gyakran kalodába záratott, ahol azért szinte mindig kigyült a 15 jelentkező aki tovább vert. Andreának volt egy fiatalabb testvére: Janka. Olyan 25 éves lehetett, vastag fekete haja volt, barna szeme, nagyon hosszú combjai és kiálló csinos feneke. Gyönyörű lány volt! Mindig feszes fekete nadrágot húzott és szerintem nem hordott bugyit, mert sosem láttam a bugyija vonalát. Amikor Andreától loptam Ő mindig megvert, eleinte arra gondoltam, hogy a testvére iránti szolidaritásból. Csakhogy aztán észrevettem, hogy bizony mire kiméri rám a huszonötöt rendesen benedvesedik a puncija. Hiába hordott fekete nadrágot, azért látszottak a nedvesedő foltjai. Pedig az arca nem árult el semmit, jó színész volt. Janka mindig a három méteres bőrostort használta, amit profin kezelt. A kidüllesztett fenekemen csak úgy csattogott a hosszú ostor vége. Más is elvert időnként ezzel a leghosszabb ostorral, de azokat össze sem lehetett hasonlítani Janka erejével, profizmusával, célzó tudásával. Sokszor sajnáltam, hogy csak huszonötöt szabad rám vernie, tőle szívesen vettem volna a száz ütést is. El is határoztam, hogy egyszer tőle is fogok valamit lopni. 

A deresek különbözőek voltak, az egyik normális, hagyományos volt, a másikra viszont középen egy félbevágott fa tönköt helyeztek, hogy a fenék jó magasra kerüljön. Értelemszerűen a hagyományos deresen feneket, hátat, combot vertek, a másikon pedig inkább feneket. A harmadik deres nem is nevezhető igazából deresnek, mert egy X alakú alkalmatosság volt. Azon inkább bűnös lányokat ostoroztak, korbácsoltak meg. Mivel a lábuk szét volt feszítve, bizony az ostorok, korbácsok végei gyakran belevágtak a puncijukba is, amit ők hangos sikolyokkal jeleztek, a falu népe meg röhögött rajtuk. Időnként férfiak is kerültek az X alakú deresre, olyankor ők is kaptak a gátukra ütéseket. Én is hasaltam párszor azon a deresen. A lányok megverésére külön szabályok voltak, csak ostorral, korbáccsal, illetve vékony pálcával szabadott megverni őket. Ez azért volt, hogy a vastag botok, vagy a furatos ne okozzon mély sérüléseket, izom károsodásokat a puha fenekükön.

A leggyakrabban a szomszédom, Eszti került az X alakú deresre, aki egy 22 éves, vadítóan szexi lány volt és hát bárkivel lefeküdt, aki adott neki valamit. Ők is szegények voltak és hát ő így próbált magán, meg a testvérein segíteni. Csakhogy a falu női nem vették jó néven, hogy a férjeik egy ilyen párduc testű, szenvedélyes lányhoz járnak, ezért amikor csak lehetett meglesték és elárulták a falu bírójának, aki jól megcsapatta a lányt. Esztit Géza bá verte meg a legtöbbször, ő volt a falu végrehajtója. Ha nem volt senki, aki megverjen egy bűnöst, Géza bá intézte a dolgot. Nagyon izmos, magas és kegyetlen férfi volt. Esztire általában 250 ütést szokott kimérni, de ha jónak látta, kalodára is megitélte. Ott aztán az asszonyok azon versengtek, ki veri meg jobban. Eleinte sajnáltam, ahogy a deresen, meg a kalodában sikoltozott Eszter, csakhogy aztán észrevettem rajta azt a bizonyos kéjes mosolyt is, ami tipikusan egy mazochista ajkain szokott megjelenni. Mivel én is szerettem, ha nagyon megvertek, felismertem Eszter kéjes, mazochista vágyait. Eszter jól bírta a veréseket, amire szüksége is volt, mivel Géza bá nem kímélte, olyanokat húzott Eszti hátára, fenekére, puncijára, hogy az ritkaság! Egyszer, miután Bartalis Sanyi bácsi rettenetesen megvert a vastag mogyoróbottal, amitől igencsak kanos lettem, felajánlottam Esztinek, hogy lefeküdnék vele, de nem pénzt, vagy ajándékot adnék érte, hanem az erdőben vágnék jóféle pálcákat, amivel elfenekelném. Azonnal belement. Kimentünk az erdőbe, eleinte a lábát nyaldostam, majd a punciját, utána hosszasan megdugtam, majd több féle pálcával addig vertem a meztelen fenekét, ameddig ő akarta. És ő sokáig akarta. Aztán máskor is találkoztunk, hol a szeretkezés előtt fenekeltem el, hol utána, hol pedig többször is megdugtam és elfenekeltem. Eszti mindvégig vadítóan szexi volt, nagyon élvezte a dugásokat és a veréseket is.  Én meg lassan szerelmes lettem belé.

Még annyit elmondanék, hogy miként szokott Bartalis Sanyi bácsi megverni. Ő mindig a fenekelő deresen vert meg a legvastagabb mogyoróbottal. Nagyon ügyelt arra, hogy a vaspántok jól megszorítsák a kezeimet, lábaimat, derekamat, ezeket mindig a legszorosabb fokozaton bilincselte rám. Utána meg a legszorosabbra felhúzta a nadrágomat, hogy jól feszüljön a fenekemen, majd egy szíjjal rögzítette. Ezen műveletek alatt én már felizgultam, mert nagyon szexinek találtam, ahogy szorosan a deresre bilincselnek, tudván, hogy mindjárt ordítani fogok a botozástól. Sanyi bácsi erős férfi volt és azt vallotta, hogy csak egy alapos verés terelhet vissza a helyes útra. Ezért már az első ütéseket nagyon erősen kezdte és végig kitartott, egészen az ötszázadik ütésig. Egyszer sem adott enyhe ütést, mindig beleadott apait-anyait, hogy jól megneveljen. Éppen ezért minden ütésétől komoly hurkák keletkeztek a fenekemen, meg mélylila csíkok. Általában 60-70 ütés után már nem látszott a bőröm színe, mert az egész fenekem lilára változott, úgyhogy onnantól kezdve már a megvert felületeket érte a mogyoróbot. Ez azt jelentette, hogy a lila fenekemre még több mint négyszáz ütés érkezett, mire befejezte a büntetésemet. Ezek rettenetesen fájtak, de fel is izgattak. Lényegében nagyon élveztem minden ütést, mert tisztán éreztem, ahogy dagadok tőlük, meg ahogy egyre jobban lángolnak a csíkjaim. Azt szerettem Sanyi bácsiban, hogy pontosan célzott, a mogyoróbot vége mindig a fenekemet érte, sosem csapott az oldalsó combra, vagy derékra és arra is ügyelt, hogy a bot vége mindkét farpofámat érje. Én meg pontosan erre vágytam, hogy a fenekem rettenetesen elverődjön. Minél jobban fájtak a kegyetlen ütései, annál jobban élveztem a helyzetet. Szerettem, ha úgy elvernek, ahogy egy szolgát kell és szerettem azt érezni, hogy ki vagyok szolgáltatva egy erős férfinak, aki ellen nem tehetek semmit, aki azt tehet velem, amit akar. Sanyi bácsi verései mindig feldobtak, élénkké tettek, intenzív pillanatokat nyújtottak. Az viszont igaz, hogy a fenekem rettenetesen nézett utána ki, az ötszáz ütés mindegyike jól látszódott. Anyám ilyenkor mindig hetekig kenegette a hurkáimat valami gyógykenőccsel, mert csak úgy tudott helyre jönni. Minden verés után napokig, sőt hetekig nyilalt a fenekem, ami nagyon növelte a szexuális vágyaimat. Szerettem égő, lila fenékkel dugni.  Eszti már tudta, hogy Sanyi bácsi verése után órákig fogok szeretkezni vele.

A másik kedvencem Kőhalmi János bácsi volt, aki ostorral szeretett büntetni. Mindig a két méteres vastag bőrostort vette ki a ládából és azzal vert annyira meg, hogy ne lehessen kétsége senkinek sem megbűnhődésemről. Az ostornak szép faragott fa nyele volt, sűrű fonása és szépen elvékonyodott a vége. Ez volt a legvastagabb ostor az összes közül, ezért a vékony vége azért igazából még elég vastag volt, tehát hihetetlen erőseket lehetett vele ütni. Az ostor súlyos volt, mély nyomokat hagyott, ezért csak ritkán használták. Akit ezzel megvertek, az köztudottan súlyos bűnt követett el és garantáltan hosszú ideig megmaradtak rajta a nyomok. Ennek az ostornak a használatához külön engedély kellett, amit János bácsi megkapott, mert visszaeső bűnöző voltam. Rajtam kívül csak egy erőszaktevőt és egy gyújtogatót vertek meg vele, lányoknál például tiltott volt a használata. A többi verőeszköz inkább nevelő szándékú volt, de ez az ostor, a furatos és a vastag mogyoróbot kimondottan büntetésre készült azért, hogy kegyetlen szenvedéssel megtorolja az elitéltek bűneit. Ám e három közül a legdurvább mégiscsak a vastag, sűrű fonású ostor volt, mivel irtózatos fájdalmakat és mély nyomokat tudott okozni. Én meg pontosan ezt szerettem benne. Imádtam ezt az ostort, imádtam, hogy olyan fájdalmakkal jár a becsapódása, hogy elakad a lélegzetem és azt is szerettem, hogy Kőhalmi bácsi tényleg kegyetlenül meg tudott vele verni. Ő nagyon mérges volt mindig, ha tőle loptam, ezért aztán egyáltalán nem kímélt, igyekezett annyira megverni, amennyire csak tudott, mert azt hitte eltántoríthat így a lopástól. Ó ha tudta volna, hogy én meg pontosan ezt szerettem benne! Az ostor süvítése a levegőben már felizgatott és a becsapódáskor hallható irtózatos csattanás aztán még jobban. Nagyon élveztem, ahogy megéreztem az ostor fonásának mintáit és azt is szerettem, ahogy az ostor felveszi a fenekem, vagy a hátam formáját. Ez kellett nekem időnként egy ilyen kegyetlen verés. Kőhalmi János bácsi vagy a normális, vagy az X alakú deresen szokott megverni, mert ő nemcsak a fenekemet, hanem a hátamat is el szokta verni. Amikor az X alakú deresen vert meg, igyekezett arra is, hogy az ostor vége a lábam közét is érje, a gátat. Na ezt szerettem a legjobban! Csak azt sajnáltam, hogy az 500 ütésből alig 60-70 érte a lábam közét. János bácsi kivétel nélkül, mindig kalodára is elitélt, de ott általában a falu népe már keveset vert rám, mert elborzadtak attól, amit a deresen kaptam János bától, úgy gondolták, tőle megkaptam már azt, ami járt nekem.  

Volt még egy Úr a faluban, Zoltánnak hívták, ő gazdag, nemes ember volt, így tőle is loptam eleget. Na ő sokat használta rajtam a furatost. Azt azért annyira nem szerettem, mert a széles, vastag, súlyos, furt lyukakkal kialakított lapát szinte csontig verte a fenekemet és hamar, mélyen lekékített, főleg, ha a fenekelő deresen vert meg Zoltán Úr. Ezért nagyon igyekeztem, hogy lehetőleg ő ne kapjon el, csakhogy ő őriztette a földjét és a szárnyasait, ezért bár ritkán, de időnként lebuktam nála.

Így teltek a napjaim, nagyon szép fiatal korom volt, férfiak, nők vertek meg rendszeresen különböző eszközökkel deresen és kalodában, ami egy olyan mazochista legénynek mint én, maga volt a Paradicsom! Ahogy gyógyult a fenekem, arra törekedtem, hogy ismét valamelyik deresen hasalhassak. Reméltem, hogy ez még sokáig így lesz!