'Héja-nász' (avagy switch-szerelem)

Mindkét oldal vonzotta őket és sejtelmük sem volt, hogy ebből mi lesz. Csak annyit, hogy akarják, vágyják egymás társaságát. Hogy vonzódnak annyira a másikhoz, hogy nem lehet baj. De a feszültség tapintható volt, mikor a férfi megnyomta a csengőt a nő ajtaján. Ott álltak és vártak néhány másodpercig, az ajtó két oldalán.

Aztán a nő odalépett és lassan kinyitotta. És a következő pillanatban belépett a férfi, és csak néztek egymás szemébe, kutatva a válaszok után.
De válaszok nem voltak. Még nem.

A férfi szótlanul vette le a kabátját, a nő csak rámutatott a helyre, hová teheti.
Aztán kézen fogta és bevezette a nappaliba. Leültek egymással szemben és még mindig csak néma csend. Aztán lassan halvány mosoly jelent meg mindkettejük arcán és érezték, hogy tényleg minden rendben lesz. Csak a "hogyan" volt egyelőre kétséges.

A lány egyszer csak belefúrta arcát a férfi nyakába. Mélyet szívott a finom illatból és élvezte, hogy az a másik olyan megadóan tartja oda a nyakát. Láthatóan élvezte a lány finom, majd egyre hevesebb csókjait a nyakán. Aztán a megadó férfi hirtelen beletúrt a lány hajába és hátrafeszítette a fejét. Ebben a pillanatban a lány adta meg magát, mert érezte: csak annyit tehet meg, amennyit a férfi enged. De egyetlen pillanat és máris visszaveszi hatalmát fölötte.

Hagyta hát, hogy a férfi tegye, amit szeretne. Félelem és vágy különös keveréke izzott a szemében. És a férfi élvezte azt, amit abban a szempárban látott. Megfogta a lány kezét és most ő vezette magabiztosan egy másik szobába. Gombolni kezdte a lány blúzát, a lány pedig az ő ingét. Közben néztek egymás szemébe, valami egészen vad tekintettel. Mindketten tudták, hogy nincs eldöntve semmi. Harc következik és ki tudja, mi lesz a végkimenetele.

De vállalták mindketten a kockázatot. Simogatni kezdték egymást és egyszer csak a lány körmei belemélyedtek a férfi mellbimbójába. Felszisszent, de nem vette el a lány kezét. Nem ordított és halkan sem parancsolt. Nem is kérte, hogy azonnal hagyja abban. Viszont a következő pillanatban már az ő ujjai is szorították a lány melleit. Mint két eszelős vadállat, úgy álltak egymással szemközt: vajon ki bírja tovább?

Aztán hirtelen a férfi abbahagyta, de épp csak annyira, míg ledobta a lányt az ágyra. Gyors mozdulatokkal húzta le a maradék ruhát róla, és ugyanilyen hirtelen megfordította, hogy a lány feje hátrabukjon az ágy végén.

Amint a férfi fölé magasodott, a lány tudta, hogy mi következik. Rettegte és vágyta a következő perceket. Soha, senkinek korábban nem engedte ezt meg. Így, ezen a módon nem. Talán mert soha senkiben nem bízott eléggé ehhez.

A férfi finom mozdulatokkal követelt helyet magának a lány ajkai között, egyik keze pedig a combjai közé csúszott finoman. Aztán a finom mozdulatok egyre hevesebbé váltak, de a férfi megálljt parancsolt, mielőtt túl gyorsan elérkezne a beteljesülés...


(folyt.köv.)