Az inas 3/3.

Az inas 3/ 3.

(Kitalált történet fiktív szereplőkkel és helyszínekkel.)

Mély lélegzetet vettem, amikor tisztáztuk jövetelem célját, és intettek, hogy foglaljam el a deresen a jól ismert pozíciót. Miközben meglazítottam öltözékemet, hogy szabaddá tudjam tenni fenekemet, megkérdezték, hogy mi a véleményem a megkarózott legényről, alkalmasint a karózásról, mert nem kerülte el figyelmüket, hogy érdeklődéssel néztem végig a procedúrát.

Miközben feltérdeltem a fekpadra és térdig toltam nadrágomat, a pribékek ölem alá igazították a lószőrrel keményre tömött párnát, mely fenekem kidomborodását biztosította a botozás alatt, próbáltam összeszedni gondolataimat, és miközben deresre húztak, megosztottam velük benyomásaimat.

Meglátásom szerint a legény ügyesen fel lett karózva, és bár igen feszélyezetten ülte meg a karóját, a jókor érkezett nyomások és feszítések kihozták belőle a vallomást. Látszott, hogy nem szívesen fog visszaemlékezni erre, sőt még azzal is megtoldottam, hogy ezentúl jó ideig mindegyik, szeme elé kerülő karót úgy fog méregetni, hogy vajon milyen érzés volna megülni, és beférne-e a segglyukába. Tehát ha szőlőt kapáltatnak vele a jövőben, naponta felemlékezheti ezt a napot.

Miközben hason fekve megtekintettem a szemem elé tartott botot, és elismerően biccentettem, még hozzátettem, hogy külön dicséret illeti a karózó pribéket, mert a faggyúnak és szakértelmének hála, nem okozott sérülést a legénynek.

Büszkén felelte, hogy nem az első karózása volt, és általában fel tudja mérni, kinek mekkora karó nyomható fel, és az évek alatt jelentős rutint szerzett a kínzás eme módjában.

Ezután megkérdezték, hogy kényelmesen fekszem-e, mire igennel válaszoltam, noha kifeszített testhelyzetem nem volt túlságosan komfortos. Ennek oka természetesen a hátam közepétől térdig lemeztelenített testem, és kitolt pózba kényszerült fenekem volt az oka, de tisztában voltam azzal, hogy a botozáshoz ez az optimális testhelyzet.

Félszegen bevallottam, hogy meglehetősen kívánom a botot, és ha lehet, a seggem alsó harmadára mérjék az ütéseket, mert kitapasztaltam, hogy ott a leghatásosabb, ha alaposan alám vágnak, ütésről ütésre oldódik a nyugtalanságom.

Megnyugtattak, hogy ezúttal sem lesz okom panaszra, és miközben egyikük a seggemet tapogatta, megjegyezte, hogy szinte már fel sem fedezhetően az utolsó botozásom nyomai, pedig akkor annak rendje és módja szerint ellátták a bajomat.

Ezt hallva büszkeség fogott el, és azt feleltem, hogy néhány napig azért nedves, gyógyfüves borogatással gyógyítottam bőrömet, de a járásomon már egy-két nap múlva nem látszott, hogy engem bizony megcsaptak.

Nagy levegőt vettem, és már hallottam is a bot suhogását, ahogy a pribék bemutatott neki. Úgy alám vágott, hogy felkaptam a fejem, és kínosan nyögtem egyet. Ezzel elkezdődött a botozásom, amit már napok óta feszülten vártam.

Miközben a pribék nyögdeltetett a bottal, kérdezgetve, hogy ízlik, igyekeztem felelni a kérdéseire, ahogy máskor. Beláttam, hogy magamfajta férfi számára meg se kottyan egy kiadós botozás, bár gyakran előfordult igaz szégyenemre, hogy egy-egy ügyesen kimért ütés megfingatott. Szabadkoztam is, hogy kitolt fenékkel nem tudom összeszorítani a záróizmaimat, és így óhatatlan, hogy ne csaljanak ki hangokat – és azt kísérő kellemetlen odőrt – a lyukamból, de megnyugtattak, hogy ez előfordul mással is, ha botot érez a segge.

Ettől kissé jobban éreztem magam, és miután kinyögdeltem a következő ütést, válaszoltam a kérdésükre, melyet már harmadszorra tettek fel, miszerint alkalmasint bevállalnám-e én is a farkarót.

Ezen gondolkodnom kellett, noha a megkarózott legény látványa miatt elképzeltem, hogy magam a helyében, és azt feleltem, hogy bizonyára rosszabbul bírnám, mert ő fiatal korából adódóan gyorsabban tudott alkalmazkodni a helyzethez, másrészt biztosra vettem, hogy kétszeres mennyiségű faggyú is szükségeltetnék ahhoz, hogy megüljem a farkarót, lévén meglehetősen szűk a hátsó nyílásom.

Ezt több részletben adtam elő, mert szórványosan meg-megsuhintottak a bottal, hogy érezzem, nem hanyagolják el munkájukat, és mi tagadás, mindig panaszosan felnyögtem, ha megéreztem a faromon az ütést.

A négy pribék megnyomkodta bőrömet, és azon tanakodtak, hogy eléggé meg vagyok-e csapva, majd arra jutottak, hogy tíz ütéssel nem ártana megrepetáztatni ülepemet a tartósabb eredmény elérése érdekében. Miután elém tárták javaslatukat, és továbbra is éreztem hűvös kezüket szakértő módon érintgetni sajgó seggemet, magam is arra hajlottam, hogy osztom nézetüket.

Így újra megmarkoltam a deres lábait, és felemeltem a fejem, nagy levegőt vettem, ahogy szoktam a botütés kezdésére várva, és igyekeztem ellazítani kitolt fenekemet, bár már annyira sajgott, hogy ez nem sikerült valami fényesen.

Tovább nyögtem a botot, és a repeta ütéseket már igencsak megkínlódtam, akkor is, ha magam egyeztem bele a plusz tíz ütésbe. Mint mindenki, én is féltem a seggem, de ha odakínálom a botnak, akkor biztos akarok lenni abban, hogy jól megkapom a magamét. Ezúttal valóban kijárt még nekem a repeta, már azért is, mert a nyomkodás és látvány együttes eredménye arra vezette a tapasztalt pribékeket, hogy tovább üssenek.

Szabadkozva nyögtem egy utolsót, és elernyedtem, észre sem véve, hogy eddig megfeszítettem testemet. Míg kioldoztak, szokásom szerint szabadkoztam, hogy mindig így nyögök a bottól, pedig már jó néhány alkalommal húztak deresre itt, és előző helyemen is. Mégsem bírom jobban, annak ellenére, hogy mindig megfogadom, hogy szépen kitolva, ellazítva kínálom a seggem a botnak, és halk, elégedett sóhajokkal nyugtázom a kapott ütéseket, és mégis, még negyven éves koromban is úgy megnyögdeltet egy kis bot, mint ifjúkoromban, mint amikor még csak ismerkedtem a büntetés eme formájával.

Azt felelték, hogy van, akinél a korral ez nem változik, és ritkán találkoznak olyan bűnözővel, aki fegyelmezetten fogadja a botütéseket, és ritkán, vagy ritkán sem nyögdel. Biztosítottak arról, hogy szépen sorakoznak a vörös csíkok a seggemen, ami azt bizonyítja, hogy nem rántottam el az ütés elől, és ez a fejlődést jelenti, hiszen vannak, akiket azért nehéz botozni, mert folyton rázzák közben a seggüket.

Még visszatértek arra, hogy azért kíváncsiak volnának arra, hogyan fogadnám be a karót, és alkalmasint bele is ültetnek, ha az uraság úgy rendelkezne. Ezen eltűnődtem, és azt feleltem, hogy bár tartok attól, hogy alaposan meggyötörne a farkaró, alkalmasint kipróbálnám abban az esetben, ha magam választhatnám ki a karómat, ők nyársalnának meg vele, és természetesen bőségesen használnák a faggyút a művelethez.

Megnyugattak, hogy a fenéklyuk egy normál karózás után néhány órán belül visszazárul, de egyikük hozzátette, hogy akit többször felkaróznak, az már sohasem nyeri vissza a záróizma szorosságát. Egyikük három, másikuk öt alkalmat említett, de hozzátették, hogy ez mindenkinél más.

Ekkora óvatosan beleráztam magam a nadrágomba, és a pribékek szokásos kérdésére, mely azt firtatta, hogy ízlett a bot, elgondolkodva simítottam végig két kézzel a seggemen, melyet már fedett a nadrágom, és őszintén feleltem, hogy hálás vagyok a kapott ütlegért, zavartan bevallva, hogy valóban jólesett. Ennek oka talán abban keresendő, hogy néhány napja módfelett kívántam a botot.

Ezután néhány keresetlen szóval megköszöntem munkájukat, és mind a négy pribéket kifizettem egy ezüsttel, aki elvert, annak három ezüsttel fejeztem ki hálámat.

Mára már nem volt több feladatom uram körül, így szobámba mentem, és üzentem a felcserért. Hamarosan megérkezett, addig felkészültem az ilyenkor szokásos kellemetlenségre, amelyet egy alattomos végbélkúp, majd gyógyfüves borogatások formájában alkalmazott.

Kúpot itt kaptam először, nem is voltam tisztában vele, hogy itt minden férfinak jár, akit a pribékek megbotoztak. Afféle jutalomfalatnak szánták, ami enyhíti a fájdalmat, és meg kellett találni a pózt, amelyben a felcser ügyesen, egy váratlan mozdulattal a fenéklyuk mélyére tolhatta ujjával. Eleinte hason fekve vártam, hogy szétfeszítve fenekemet, betolja a kúpot, majd kipróbáltam a széken áthajoló, a hasmánt asztalra dőlő, végül a bokafogásos pózt, és ez utóbbi vált a legjobbá mindkettőnk számára a kellemetlen kúpoláshoz.

Mivel már nem először kínált meg a jutalomfalatnak nevezett kúppal, amikor megérkezett a letakart tálcával, már felkészülten vártam. Hosszú vászoningemet viseltem, amelyben aludni szoktam, semmi mást. Felhúztam, majd kis terpeszben hajoltam előre, így a hálóing a vállaimra csúszott. Megragadtam bokáimat, és most jött a kellemetlen rész, nagy önuralommal ellazítottam a záróizmaimat.

A felcser megdicsérte a fenekemet, mondván, hogy látja, milyen jól dolgozott a bot, miközben széthúzta a farpofákat, és dörzsölgetni kezdte fenéklyukamat. Amikor észrevehetően ellazultam, odaillesztette a kúpot, mely szinte egy kisebb szilva formájának és méretének felelt meg, és nekiállt felnyomni szűk nyílásomba. Mindig szárazon kúpolt, mert az volt a véleménye, hogy így jobban bennem marad, ellentétben, ha bekenné, akkor kicsusszanna belőlem.

Mélyre hajolva, bokáimat markolva biztosítottam, hogy készen állok a kúpolásra, és ő elégedetten felelte, hogy bár minden férfi így segítené a munkáját, de a frissen megbotozott férfiak eléggé ingerlékenyek, elgyötörtek, és ritkán igazodnak így az ujja alá. Majd odaillesztette a kúpomat a lassan feltáruló nyílásomhoz, és lassan, határozottan elkezdte belém nyomni.

Tágra nyílt szemmel, mélyeket lélegezve segítettem ujját, hogy jó mélyre tolhassa bennem a kúpot, melyet meg is tett, majd kihúzva ujját, megpaskolta seggem, ezzel jelezve, hogy felállhatok.

Már csak a borogatás volt hátra, melyet néhány gyógyfűből állított össze, melyet egy tálkába helyezett, és a kancsóból vizet töltött rá. Ehhez már az ágyra kellett hasalnom, és ő fehér gyolcsot itatott át, majd a fenekemre terítette, eligazgatva a lángoló részen.

Kinn már sötétedett, így amikor magamra hagyott, anélkül hogy testhelyzetet váltottam volna, hason fekve aludtam el.

Álmomban engem karóztak, és míg horkangatva, nyihogva lovagoltam meg karómat, a négy pribék azon nevetett, hogy ilyen hangokat még nem hallottak tőlem, pedig már számos alkalommal kínáltak seggbe bottal. Kissé hetykén feleltem, hogy ezeket a paripahangokat a karózásomra tartogattam, és igyekeztem úgy forgatni, mozgatni a seggem, hogy segítsem a karóm befogadását. Büszkén kérdezgettem, hogy ugye, jól bírom, és bár majd becsináltam a kíntól, megkérdeztem, hogy milyen mélyen fogadtam már be. Azt felelték, hogy még alig a felénél járnak, mire én újra mozgatni, rázni kezdtem a seggem, és ezzel újabb centit sikerült beljebb tolni, miközben biztattak, hogy hamarosan beléphetek a megkarózott férfiak táborába, aminek őszintén örültem.

Igazi, férfias büntetésnek tartottam, és tartom most is a karózást, melyen néhány héttel később valóban átestem, de ez már egy másik történet.

Álmomban kínlódva, verítékezve, de büszkén ültem meg a farkarómat, és ennek hatására hajnalban bizony merevedésre ébredtem, pedig már néhány napja attól tartottam, hogy reggeli maszturbálásaim meg fognak ritkulni a jövőben.

El is határoztam, hogy a csapszékben fizetek egy kört a pribékeknek, sőt ha a legény ismét ott tölti idejét, neki is küldetek egy kancsó bort.

Vége