A kávé - 1 (Egy mondat köré)

Játszódik valamikor a XX. században?

Ki tudja azt....

Valahol Európában.

Valahol a Rajna vagy a Duna mentén...

X úr - nevezzük így középosztálybeli hősünket - szerette a (reggeli) kávét.

A kávét mindig kilós csomagolásban vette meg a helyi önkiszolgáló boltban (szupermarketban), gondosan kiválasztva a jó ár/érték arányú márkát.

Eredeti olasz kávégépet is beszerzett az évek során. A gőzök, nyomások, bar-ok rejtelmeit tanulmányozva.

A kávét reggel főzte meg, miután megdugta hízásnak indult, kissé(?) bojlertestű, 45 év körüli és főleg unott feleségét. Vagy ha nem - és ez volt a gyakoribb, az asszony kérésére -, akkor is.

A vajas kenyeret cserébe felesége (a hű társ) kente meg minden áldott reggel.

Azonban X úr betöltötte a 40 évet.

Úgy gondolta, neki még jár valami az életből, az élettől.

Ha más nem, egy IGAZÁN jó kávé.

Így hát aznap irodai munkája után kivételesen nem a haverokkal ment el terem focizni (a karateedzés(ről) meg elmaradt, egy ideje már);

De még csak nem is egy jó - olasz! - kávégéppel lefőzött vendéglői kávét inni;

Hanem elsétált egy igazi kávészaküzletbe.

Válogatott, szagolgatta. Arabica, Premium robusta, keverék nemesítés, afrikai, etióp, dél-amerikai... igazolt termelőtől, single origin, fair trade....

Kiválasztott egy fajtát. Az ár/érték aránnyal mit sem törődve.

Asszonya (a hű társ) aznap a hajcsavarókkal volt elfoglalva. Testéhez sem nyúlhatott, hiszen több napos kórházi kivizsgálásra készült, aztán meg ment az özvegy anyjához. X úr arra gondolt, hogy ("ha nem érem el a szőlőt, nem is kell, hiszen úgy is savanyú" alapon) minek is nyúlna hozzá, 20 éve sem dugta volna meg az anyósát, akihez a felesége szerfölött hasonlatossá kezdett válni...

Lefeküdt hát pihenni. Pornót elvből nem nézett, viszont sokadjára újraolvasta kedvenc irodalomtörténeti történetét arról, amikor Szabó Lőrinc, az alanyi költő eladta a megunt szubribancát a főnökének, Babits Mihálynak. Ezzel ugyan senki sem járt jól hármuk közül, de X úr farka merev lett, az elképzelt részletektől. Meg a régi emlékek a belevaló irodalom-tanárnéniről, 27 évesen együtt bulizott az érettségiző diákjaival, aztán X úrfival meztelenül vitatták meg... Szabó Lőrinc költészetét.

Másnap hétvége volt.

A drága kávét megfőzte, ráérősen töltötte ki.

Közben Bachot hallgatott a hifijén, a kávékantátát* - hogy a szinesztézia, az érzékek összhangja teljes legyen.

Már az illatorgia izgalomba hozta.

Apró kortyokban iszogatta.

Érezte - rajta-általa - a csersav durvaságán áttetsző többi lecsengő savakat, az egyenlítői nap hevét, majd bekúszott érzékeibe az ültetvényen - szinte - rabszolgaként robotoló 18 éves lányok friss punciszagának feltörő áradása.

És ekkor döntött. Impulzívan, hirtelenül, végletesen.

Mindenét (kocsit, hifit, szerszámokat, stb.) pénzzé tette, a mobiltelefon számát, a foci- és karateklub tagságát felmondta, az asszonynak hagyott egy búcsúlevelet (lakást, közműveket a gondjaira bízva).

Egy khaki zöld hátizsákkal (kés, laptop, fényképezőgép, térkép, e-book és a Galaxis útikalauz stopposoknak könyv 22. kemény fedeles kiadása, no meg a törölköző!), könnyű vászoningben, 72 óra múlva úton volt egy meg nem nevezett afrikai/délamerikai ültetvényre.

Ahol munkafelügyelőket kerestek. Feltétel volt valamilyen felsőfokú végzettség, erős testfelépítés, letöltött katonai szolgálat, határozott bánásmód az emberekkel, oltási könyv, és próbaidő után 2 éves kontraktori szerződés.

10 óra repülés és 6 óra autóút után megérkezett az ültetvényre.

Már várták.

Még este körbevezették a a gazdaságban. Megmutatták a munkások szállását is.

Elmondták neki, hogy itt nincsenek kamerák, és a helyi rendőr hetente egyszer jár erre.

A munka persze kockázatos, trópusi betegségek, lázadások, az ültetvényt időnként kirabló martalócok fenyegetnek.

(Utóbbiak általában abban különböztek a munkafelügyelőktől, hogy nem voltak rajta a fizetési listán. No jó, a rablóvezér néha rákerült, máskor meg természetben, leány-cserebere alapon kifizetve.)

A reggeli kávéja mellé kapott egy vastagabb derékszíjat és bikacsököt.

X első munkafeladata egy engedetlen fiatal félvér munkáslány megfenyítése volt.

A többiek már kimentek dolgozni.

A lány láthatóan ivarérett volt, és alig-20 *.

X úr berúgta az ajtót, s a hajánál fogva húzta fel a fekhelyéről. Leszaggatta a ruháit (nem volt sok), egyik kezével összefogta egy röpke pillanatra a leány két kezét ("úgy maradsz!"), újra rámarkolt a hajára, előrehajtotta a testét, majd meztelen fenekét kezdte el korbáccsal kezelni.

A lány nem sikoltozott, majdhogynem némán tűrte, amit kapott. Hanem!

X úr orrát megcsapta az a bizonyos zsenge punciszag. Majdnem ugyanaz, amit a "fair trade" kávéja ivásakor érzett nem egészen egy hete.

Érzelmileg kicsit ellágyult (vagy mondjuk úgy inkább: sokrétűbbé vált), a farka viszont megkeményedett. Azonban uralkodott magán.

A lány fenyítését abbahagyta. Ráhurkolta a nyakára a korbácsvéget, majd meztelenül bevezette a vezető gazdatiszt irodájába.

A gazdatiszt rábólintott a kérésre.

A lány egy szegeccsel rögzített nyakörvet kapott, és X úr annál fogva vezette el a saját szállására.

X úr - a takarításon kívül - csak egy kávét kért aznap tőle.

És az ízlelőbimbóin érzett, és az szaglószerveibe áramló (talán a kávéscsészésből, talán az azt felszolgáló - a nyakörvtől eltekintve majdnem meztelen - fiatal leányból jövő) pinaszagból tudta: megérkezett.

Egy olyan végállomásra, aminek a pályaudvarán még sok időt fog tölteni.

A lány is sejtette, kifinomult érzékeivel, ha nem is fogalmazta meg magának ilyen költőien.

Fennhangon csak annyit kérdezett: Hány cukorral kéred a kávét vagy a korbácsot, uram?

Folyt. köv.

* Igen, van ilyen, BWV 211. Pl. itt.

https://www.youtube.com/watch?v=nifUBDgPhl4