Nevelés 1.rész

A történetben szereplő események nem velem történtek, illetve velem is, de szinte mellékszereplő vagyok benne. A szereplőket ismerem, illetve ismertem. Már nem tudom mi van velük. A történet legalább húsz éves. Egy pesti eléggé ligetes téren nagy élet volt akkoriban. Két fiatal, huszonéves srác sűrűn járt ki. A magasabb helyes, babaarcú, jó kiállású srác volt. A barátja, alacsony, vékony, kisgyerekes alkatú, átlag kinézetű. Nem nézett ki huszonhétnek, pedig mint megtudtam később, annyi volt. Olyan szorongó, szégyenlős típus. Nekem valamiért ő volt szimpatikus, pedig egyértelmű volt, hogy ő a passzív. Kijárt akkoriban egy ötven év körüli szadista úr, aki néha engem is lekapott a lábamról. Elég nagy és vastag farka volt, amiért sokan oda voltak. Biszex volt és telhetetlen a szexben. Állítólag a nők is imádták. Hihetetlenül jó rábeszélő képessége volt, ha valakit akart, azt megszerezte. Magam is tapasztaltam a tudását, hiszen többször felvitt magához, és bizony hiába nem szerettem amúgy a nagy méretet, az övét imádtam. A mélytorkoztatása minimum egy óra volt. Csattantak a pofonok, szinte kitépte az ember haját, úgy megtépett. A dugásnál pedig nem volt páciens, aki sírás nélkül kibírta volna. Ha négyszemközt voltunk, mocskosul beszélt velem. Gondolom másokkal is. De amit ezzel a kis sráccal csinált, nem felejtem el. Egy napon kinn ültem a téren, s azt vettem észre, hogy egyedül jön a srác. Leült mellém, s beszélgetni kezdtünk. Lajosnak hívták. Eleinte átlagos dolgokról beszéltünk, én kezdeményeztem.

1. Avval a sráccal, akivel kiszoktál jönni, az urad?
2. Igen, az.
3. Most miért nem jött veled?
4. Mert tanulnia kell, s otthon maradt. Én meg kijöttem, mert unatkozom.

Közben megjelent a szadista úr is, akinek mai napig nem tudom a nevét. Sosem árulta el. Tegezni sem lehetett. Megkövetelte. Odajött hozzánk, s leült mellénk. Előtte szóltam a srácnak, hogy vigyázzon vele, mert szadista. A srác egy szót sem válaszolt. Úgy tűnt, nem érdekli. Úgy döntöttem, otthagyom őket, beszélgessenek. Amíg köröztem a téren, figyeltem őket. Láttam, hogy az öreg kérdéseket tesz fel a srácnak, s az szégyenlősen válaszol. Még messziről is feltűnt, hogy a kölyök zavarban van, de válaszolgat.

Egy idő után látom, hogy az öreg int nekem. Odamentem. Közölte velem, hogy " a kisfiú nevelésre vágyik" de neki most kedve van ahhoz, hogy beszálljak, legyen hármas. Lajosnak azonnal pipacsszínű lett az arca, de engedelmesen felállt az öreg parancs szavára s elindultunk leendő szenvedésének helyszínére.

folyt.köv.