A szolga reggelije 1.rész

Hirtelen, miközben valami sós cseppent ajkai közé, rájött: a szag – a férfi nemiszerv jellegzetes illata, sperma és fenék szaggal keveredve – nem álom! Kinyitotta a szemét. A Gazda petyhüdt farka lógott a szemei előtt, s az előbőr lágyan ajkaihoz ért. A kis bőrredők közül lassan pár sárga csepp hullott ajkai közé.

- Most voltam hugyozni! - hallotta a gazda hangját.

- Az éjjel, miután seggbe dugtalak, nem tisztítottad le a szerszámom, ezért büntetést érdemelnél!

Lassan, ahogy agya az álom állapotából az ébrenlétbe kapcsolt, kezdtek visszatérni az előző este emlékei. Nyugodtan ment lefeküdni, gazdái elengedték, miután Űrnője pinájából kiitta a Gazda utolsó csepp gecijét is, és mindkét nemiszervet nyelvével tökéletesen megtisztította. Ilyenkor már nem szokták használatba venni.

Éjszaka mégis arra tért magához álmából, hogy záróizmai körül valami hideg, nedves dologgal matatnak, majd a lukába hirtelen beszalad két nedves ujj.

- Jó tág vagy, már dughatlak is! - mondta a Gazda, miközben szétfeszítette a két farpofát, és nedves makkját a nyíláshoz igazította. Keményen álló farkát egy mozdulattal lökte tövig a félálomban lévő szolga seggébe. Egy pillanatra megállt, megvárta, míg a záróizmok elernyednek az első ösztönszerű összerándulás után, helyezkedett egy kicsit, és előbb lassan, majd egyre gyorsabban kezdte dugni szolgája seggét. Aztán megállt, megfogta a szolga derekát és elkezdte a farkán előre-hátra mozgatni. Mindezt hangtalan… A szolga sem mert nyögdécselni a fájdalomtól, nehogy az Úrnőt felébresszék. Amikor megérezte, hogy a gazda meleg spermája szétárad a végbelében, már készítette a száját, hogy alázatosan megtisztíthassa a Gazda farkát. A Gazda azonban csak kihúzta az ernyedt szerszámot és szó nélkül elment.

Amikor idáig jutott emlékei felidézésében, hirtelen meghallotta a Gazda ingerült hangját:

- Nem hallottad, hogy most voltam hugyozni? Mit kell ilyenkor tenned?

Hirtelen teljesen éber lett. Ajkai közül kidugta a nyelvét és az orra előtt lógó faszra koncentrált. Nyelvét az előbőr és a makk közé illesztette, és igyekezett a kis redők közt megbúvó minden csepp nedűt összegyűjteni. A Gazda felhúzta a bőrt és utasította, hogy finoman nyalja körbe először a makkját, majd a lassan életre kelő egész szerszámot.

- Nyúlj magadhoz, állítsd fel a farkad! - mondta a gazda, miközben félkemény makkját a szolga ajkai közé illesztette.

-Szopjál!

Kisvártatva kihúzta a szolga nyálas, meleg szájából a farkát: - Elég lesz! Menjünk reggelizni!

A gazda lassan megnyugvó farkára húzta boxerét és elindult a konyha felé, ő, még mindig álló szerszámmal, meztelenül követte a Gazdát.

- Ma engedékeny vagyok, megengedem, hogy velem reggelizz, joghurtot fogsz enni!

Meztelen talpai alatt hidegnek érezte a konyha kövét amíg előkészítette a Gazda reggelijét: kávét főzött, felvágottat, paprikát paradicsomot szeletelt, rántottát sütött, ízlésesen elrendezte az ételt a gazda tányérján. Magának a joghurtot a saját, kutyatálkájába öntötte. A tányért a Gazda elé tette az asztalra, saját tálkáját az asztal alá, a kőre. Illedelmesen várta az utasítást.

- Helyedre! - Mondta a Gazda és ő engedelmesen, négykézláb bekucorodott az asztal alá, a Gazda lábai előtt. A Gazda széles terpeszben ült az asztalnál, alsóját már nem nyomta ki a farka, megnyugodott.

- Gyere közelebb, egészen a lábaim közé! - utasította a Gazda. - Vedd elő a farkam és szopjad! - közben nyugodtan fogyasztotta a reggelijét. Kisvártatva a Gazda fasza keményre nőtt a szájában, érezte a kiduzzadó ereket a bőr alatt, és a makk végén megjelenő előváladék enyhén sós ízét.

- Vedd fel a tálkádat! A farkam lesz a kanalad. Finoman, óvatosan belemeríted a joghurtba és érzékien lenyalod róla. Ha elfogyott vársz!

Érdekes, izgató érzés volt, ahogy a forró szerszámról leszopta a hideg joghurtot. Minden merítés után igyekezett az utolsó gazdanedvvel keveredő ételcseppet is lenyalni, közben szopta is a „kanalat”, hogy le ne lankadjon. Felállt a farka, és kéjes remegést érzett belül – csak a Gazda meg ne lássa…

Így reggeliztek, amíg a joghurt el nem fogyott. Közben a Gazda is jól lakott. Lenézett az ágaskodó farkára, az alatta joghurtos ajkakkal váró szolgára…

- Valamit innod is kell! Apatejet fogsz inni, de magadnak kell lefejned!

Kinyitotta a száját, közelebb húzódott. Lehajlította a meredező faszt, a makkot nyelvére helyezte és elkezdte fejni. A gazdának nem tetszett:

- Használhatatlan vagy, még erre sem vagy képes! Hagyd abba, majd én a szájadba verem! - megfogta a nedves, nyálas farkát és két oldalról pofozta vele a kidugott nyelvvel váró szolgát.

- Nyisd nagyobbra! Jobban dugd ki a nyelved! Majd én megmutatom, hogy kell apatejet fejni!

Lenyomta a makkját a szolga nyelvére, körkörösen és ki-be mozgatta a szolga nyelvéhez nyomva miközben erőteljes mozdulatokkal fejte magát. Néha meg-megállt. Élvezte a látványt, és az érdes nyelv által okozott enyhén égető érzést felizgult makkján. A szolga farka is állt, mint a cövek. Szeretett volna magához nyúlni, rendesen, erősen összeszorítani, megcibálni, kicsit talán meg is kínozni… Nem tehette, nem kapott engedélyt, még a magához nyúlásra sem nemhogy az élvezésre.

Egyszercsak a Gazda gyorsabban kezdett zihálni, erősebben nyomta makkját a kinyújtott nyelvhez, és végül lelassult. A tövénél összeszorította egy kissé a faszát. Becélozta a szolga szájának közepét és elemi erővel kilőtt. A forró sperma szétterülve ütötte meg a szolga szájpadlását, majd megtöltötte szájüregét.

- Most már ihatod! Nyeljed!

A szolga mohón nyelte a sűrű, ízletes tejet. A még lüktető farkat a szájába vette, kiszívta belőle, lenyalta róla az utolsó finom cseppeket is, majd illedelmesen tisztára nyalta gazdája szerszámát.

- Hát itt mi folyik? - Hallották meg az úrnő álomtól fátyolos hangját. Észre sem vették a reggeli itatás közben, hogy figyeli őket.

Vajon mióta állhat ott, csipkés kis tangájában és szinte áttetsző, rövid hálóingében? Valószínűleg régóta, a látottak felizgathatták. Mellbimbói szinte kiszúrták a lazán leomló kis hálóruha szövetét. Gyönyörű, kerek, mégis kislányos mellei voltak, hatalmas, sötét bimbóudvarral, és peckesen előre meredő bimbókkal. Pont akkorák voltak ezek a kislányos mellek, amivel tökéletesen be lehetett tapasztani a szolga száját, amikor büntetésből levegőmegvonásban részesítette Űrnője. Ilyenkor a fejét, tátott szájjal teljesen ráhúzta a mellére, befogta az orrát is, hogy ne jusson levegőhöz, de még ilyenkor is nyelvével izgatnia kellett a szájában lévő bimbót. Szinte lehetetlen parancs, alig fér el szájában a nyelve, nincs levegő, de a bimbót nyalni kell…

- Most itattam meg a jószágot! - válaszolt a Gazda.

- Eleget ivott? Nem fog kiszáradni? Inkább én is megitatom! - mondta az Úrnő.

- Gyere ki onnan és térdelj elém! - Lassan latolta a tangát és kilépett belőle. Formás szeméremdombja közepén, borostából egy nyíl volt fazonírozva, amely a csiklójára mutatott – csak, hogy a szolga mindig tudja… Sötétbarna, húsos, redőzött ajkai mélyen, hívogatóan lógtak alá formás combjai között.

Lassan, terpeszben a szolga fölé állt, csípőjét előre döntötte. Kéjesen oldalra hajtotta az ajkakat és feltárult nedvesen csillogó pinájának rózsaszín belseje.

- Hajtsd hátra a fejed, és nyisd ki a szád! Inni fogsz!

A szolga látta, ahogy a nedves hüvely felett az a kis luk tágulni kezd, és már szájában is érezte Úrnője sós ízű, sárga nedűjét. Az űrnő pontosan célzott és mindig csak annyit vizelt a szájába, hogy még éppen le tudja nyelni. Amikor végzett, a szétnyitott bájbarlangját egészen a szolga szájára eresztette.

- Most nyald tisztára! Egy csepp se maradjon!

A végén a szolga lehajtott fején, a hajába törölte még mindig nedves pináját.

- Most már nem száradsz ki! Menj mosd meg magad és csinálhatod a reggelimet!

folyt. köv.