Örvény I.

Kimutatás, meeting, asztalon rendrakás, telefon, email, feljegyzések, ceruza kihegyezve, megint pedig sohasem használom. A billentyűzet kopogása akárha homlokomra hulló vízcseppek lennének a sötét álmatlan zárkám mélyén.

Nem az a probléma, hogy mennyire elegem van. Teszem a dolgom, férfi vagyok, családom van, eltartom őket, meghozom a döntéseket. A bajom az, hogy minden feladat mellett is hiányzik valami. Kérlelhetetlenül marcangolja hátulról az agyamat az érzés, hogy kellene valami izgalom még az életembe, valami, ami leveszi a vállamról ezt a terhet, kikapcsolja a hangot, hogy ez még nem elég. Néha sikerül elnyomni, egy nehezebb de sikeres feladat, az alkalmazottak figyelme ahogy irányítom őket, esetleg egy jobb szex otthon, kiűzi ideig óráig a démonokat, de csak erőt gyűjtenek, ahogy egyedül maradok azonnal érzem, hogy fortyognak ott mélyen, szítják a vágyat és idővel el fognak söpörni.

Most is egyedül ülök az irodában és a fortyogás erősebb, mint lenni szokott, körbenézek a neten, hátha egy kaland ígérete csillapít valamit, de már régóta csak a kifogásokat keresem, ha van is jelentkező elhajtom mert találok valamit amiért érdemesebb nem hazudni otthon. Közben az igazság az, hogy már nem vonz a hús öröme, már valami egzotikusra vágyom, rajongásra vagy, hogy én tudjak végre rajongani valakiért. Két email között frissítem az oldalakat, de csak fintorgok a jelölteken, pedig annak idején a lehetőséget láttam mindenkiben.

Azután beugrik, volt egy régi regisztrációm, talán meg is szüntettem, a BDSM felé tett rövid kitérő volt, vajon mi lehet most azzal a világgal, érdemes-e kinyitnom megint Pandóra szelencéjét? Izgalmat érzek és pontosan erre volt szükségem, vadállatként vetem magam a gépre, megint élek. Villámgyorsan új fiók készül, most inkább a másik oldalt próbálnám ki, vonz az újdonság, magától jönnek a tettek, magától gépelnek a kezek, vajon lesz, akinek behódolok?

3 nap telt el, túl vagyok pár levelen, többnyire válasz nélkül, kezdek elvékonyodni, kifakulni, ismerem a műfajt, tudom, hogy 95% csalódás csak olyan hévvel ugrottam neki, mint a gyermek a legnagyobb karácsonyi csomagnak és ebből fakadt talán a túlzott bizalom, ma reggel sem fogadott semmi, tovább böngészem a 3 nap alatt unalomig kiismert profilokat, 10 perc múlva meeting, kiválogatok párat későbbre és akkor egyszer csak megjelenik az értesítés a kis borítékon. A szív gyorsabban reagál, mint az agy, az endorfinok megindulnak újra bizseregnek az újbegyeim. Furcsa módon ismeretlen számomra a profil, a levelet nincs időm elolvasni, kopognak az irodán, kezdődik a meeting.

Egy percig nem tudok odafigyelni miről megy a megbeszélés, közben hessegetem a gondolatot, hogy hülye vagyok, csak valaki írt, egyáltalán nem biztos, hogy ebből lesz bármi is, biztos csak valami spam, de nem tudom magam meggyőzni.

Visszaérve megnyitom a levelet:

"Szia, néztem az adatlapod és gondoltam érdemes írnom, hasonlót keresek, szeretném kipróbálni milyen nyeregbe kerülni és irányítani nőként, felülkerekedni egy férfin, lehetőleg egynél több alkalommal, ha szimpatikus vagyok írj"

Ennyi, semmi sallang, de a lényeg benne van, tudja mit keres, még aznap délután több levelet is váltunk, mindketten tilosban és sötétben járunk, de tudunk egyeztetni időpontot, érződik, hogy találkozni szeretnénk, nem levelezni, tárgyilagosak vagyunk és célratörőek. Neki úgy érzem ez nehezebb, fél, hogy fog-e tudni uralni, keveset erről is lelkizünk. Lekötök egy helyszínt másnapra, a netről vadászom le a búvóhelyet, azzal a kikötéssel, hogy ha valami nem stimmel az én buktám, de egy kávét megiszunk mert amúgy szimpatikusak vagyunk egymásnak, ahogy csetlünk botlunk egymás felé.

Másnap. A reggel úgy indul, mint szokott, elrendezem a dolgaim, délutánra próbálom szabaddá tenni azt a 2-3 órát, hogy ne akadjon meg nélkülem a gépezet, néha elkap az izgalom, de nyugtatom magam, hogy semmi gond, csak egy találka, ami vagy sikerül vagy nem, túl sima volt eddig amúgy is minden kizárt, hogy így menjen, de felnőtt ember vagyok, megrázom magam és kész, nem hagyom eluralkodni az izgalmat.

A találkozóra pedánsan időben akartam érkezni, de a megbeszélt időpont előtt 5 perccel már írt, hogy a kulcsokat felvette, a hely tök jó és bent vár, innen már nem volt menekvés és pont ez az a pillanat amikor bedobja az ember a gyeplőt a száguldó lovak közé és szabaddá válik, talán ez az érzés hiányzott annyira.

Az események innentől vezéreltek, gépként mozdult a test, miközben a zavaros gondolatimba merültem, parkolás, parkolójegy, házszám, ajtó, kopogok. Egy teljesen átlagos kinézetű hölgy nyit ajtót és ez a legizgatóbb az egészben, nem valami steril mű pornóba kerültem, hanem igazi „mocsokba”, ahol egy olyan nő készül a legmélyebb titkaiba beavatni amilyenből percenként jön szembe egy az utcán, talán hasonló titkokkal.

1. Szia Éva, Gábor vagyok, velem beszéltél találkozót.
2. Szia Gábor - mondja kissé remegő hangon, majd rövid szünet és egy nagyobb levegő után szinte hadarva és megkeményedve - gyere be, csukd be az ajtót és térdelj le!

Én pedig teszem, amit mond és ahogy süllyedek a szemvonala alá, mintha magába rántaná a lelkemet is egy örvény. Vadnak, izgalmasnak és veszélyesnek tűnik, de ahogy beránt a víz alá, már nyugodt, meleg, azt hiszem hazaérkeztem és alig várom, hogy megosszam veletek mi várt ebben a régi új otthonomban, most a másik oldalon (folyt. köv.)