Dobókocka

A szolgasrác kikötözve ült a széken és várakozva tekintett az asztalra, ahol csak egy dobókocka volt. „Csak azt kapod amiben megállapodtunk: nem többet, de nem is kevesebbet.” – mondtam. „De előbb felteszem rád ezt, jobban szeretem, ha meglepetés ér” – és megmutattam a szemmaszkot. Felhelyeztem az szemére, megigazítottam az orránál, és megkérdeztem: „ugye nem látsz semmit?” „nem uram”, volt a válasz. Helyes. „Előbb láthattad, hogy egy dobókocka van az asztalon, dobok is vele, majd rájössz, hogy mit jelent.” Az első dobás: hármas. Tehát ez három pofon – de nem árultam el neki. Kis szünet után megkapta az első maflást. „Tehát a pofonokkal kezdünk, de ezt gondolom észrevetted” – mondtam mosolyogva. „Igen uram.” Vártam egy kicsit. Majd egymás után jobbról és balról megkapta a másik kettőt. Aztán szünet következett. Hármast dobtam, nincs több pofon, ez ennyi volt. Most jön a következő dobás, ez az időt fogja jelezni. Kettes. Levettem a zoknim, és a szájába tömtem, leragasztottam az ezüst szalaggal, és a cipőmet is a fejéhez rögzítettem úgy, hogy a belsejét szagolhassa. Két perc, ezt dobtam, innen indul. Betartottam az időt, a végén tíz másodperctől visszaszámoltam. Leszedtem a cipőt és kivettem a szájából a zoknit. Nyelt egyet. „Mindjárt jövök” – mondtam, és hugyozni mentem. Egy vizelettel teli, fél literes palackkal tértem vissza. Most azonban elárultam a tervet, szokja a gondolatot mi következik. „Annyi deci pisit kell meginnod, ahányat dobok. Mivel ez csak egy fél literes palack, ha hatost dobok, akkor csak 4 decit kapsz, de az utolsót ráöntöm a másik zoknimra és avval tömöm be a szád.” „igen, uram” mondta ismét, kissé bizonytalanul, halkan. „Nos, ez 4-es lett.” Hátrahúztam a fejét a hajánál fogva, és utasítottam, hogy nyissa ki a száját. „Mintha fogorvosnál lennél, nagyra.” Elkezdtem önteni a palackból. Várt, én meg befogtam az orrát. Kénytelen volt nyelni. Apránként kortyolt, de azért a folyt kifelé a száján. Nem baj, nem vagyunk túl szigorúak. Nagyjából ennyi lehetett a négy deci, a flakon alján maradt valamennyi. „Most eloldozlak” –, mondtam. Az utolsó feladathoz nem kell kocka: „verd ki ebbe!”, nyújtottam felé egy poharat. A farka félárbócon állt, néhány mozdulattal felállította és ütemesen mozgatni kezdte. Nem kellett sok, rövidesen elélvezett, sűrű, fehér gecit lövellt a pohárba. „Jó, ügyes vagy” - dicsértem. „Most idd meg!” Kicsit várt, aztán a szájához emelte a poharat. „Magasabbról és nyújtsd ki a nyelved, hadd lássam. Úgy, egész pornós így.” A nyelvére folyatta a cuccot, majd tényleg lenyelte. „Mára befejeztük, ennyi volt, felöltözhetsz.”

Mi mindenre nem jó egy dobókocka...