Ha álmából felkeltem... III.

Másnap reggel nagyon korán keltett. A fülembe súgta, hogy most ügyesnek kell lennem. Tegnap is az voltam, még reggel is azzal az érzéssel ébredt, amit tegnap okoztam neki. Ma csak velem akar foglalkozni, úgyhogy kirándulni megyünk, aztán további meglepetések várnak. Erre a pár mondatra teljesen fellelkesültem. Jó érzés volt, hogy ennyire odaadó.

Amilyen gyorsan csak lehetett összekészülődtem és mikor a konyhába mentem már várt a kedvenc reggelimmel - ezzel se nekem kellett bajlódnom. Látta rajtam, hogy még szinte félálomban voltam (hajnali 6:00). Egy csókot nyomott a homlokomra és a fejtetőmre, ahogy elhaladt mellett egyik kezében a feketéjével, másikat a vállamra süllyesztette egy apró nyomást helyezve rám. Ettől valahogy sikerült felébrednem. Még megittam a teámat és a vállamra kaptam a hátizsákom, hogy indulhassunk.

Az autó motorja már járt, mikor kiléptem a napsütésbe. Beszálltam az autóba és máris magához húzott és szinte felfalt. A csókja kávé és vágyakozás ízű volt. Az illata össze nem téveszthető - a szokásos parfüm mellett. Biztonságban voltam mellette. Egész úton a térdemen pihentette a jobb kezét. De én egy idő után elszundikáltam, szokás szerint. Mikor felébresztett körülöttem minden fenyőbe borult. Abban sem voltam biztos, hogy még az országban vagyunk. Annyira vadregényes volt és annyira ismeretlen. Ahogy beértünk a sűrű fenyvesbe, kellemesen félhomályos lett minden. Gyalogoltunk, pontosabban én botladoztam egy keveset, ő pedig elől haladt, de ahogy észrevett egy apró lyukat a fenyősátor alatt ahova besütött a nap, leült egy farönkre. Kiszáradt, korhadt kis tömb volt, de arra pont megfelelő volt, hogy megpihenjen rajta kicsit az ember. Én körülötte mászkáltam figyelve a madarakat és más állatok nyomait keresve. Élveztem a kellemes fenyőillatot.

Észre sem vettem és egyre közelebb botladoztam hozzá. Addig nem is figyeltem, hogy mit csinál - de ezek szerint engem figyelt és mikor megfelelő távolságban voltam, megragadta az egyik kezem és finoman magához húzott. Akarsz még repülni vagy itt maradsz kicsit? - kérdezte azon a karcos hangján, amitől mindig benedvesedek. Csak mosolyogva bólintottam és megálltam előtte. Megmarkolta a fenekem amin most csak egy vékony cicanadrág feszült, a kocsiban hagytam a rövidnadrágom és a pulcsim (amire csak a reggeli hűvösebb idő miatt volt szükség). A hosszú pólóm alá és a nadrágom belsejébe csúsztatta mindkét tenyerét. Még mindig csak mosolyogtam rá. Ahogy közelebb vont magához az egyik lábammal éreztem, hogy merev lett. Ettől csak még elégedettebben vigyorogtam rá. Tetszik, mi te kis huncut?! - szólt szinte szigorúan. De tudtam, hogy ő is csak játszik. A popsimnál fogva ültetett az ölébe és a ruhámnak köszönhetően elég jól kivehetően éreztem őt. Már-már szinte magamban. A póló alatt csak egy sportmelltartó volt, így nagyon könnyen hozzáfért mindenhez amihez csak akart. És akart!

Nagyon gyorsan megszabadult attól a pár ruhadarabtól ami rajta volt, hogy magára kaphasson. Imádtam ebben a környezetben így látni. Annyira felszabadító volt. Kicsit se féltem, hogy ránk talál valaki. Csak élveztem, hogy most ilyen lazán és könnyen ki-be jár bennem. Nem volt semmi körítés, nem volt se durva, se drámai. Csak féktelen. Imádtam ahogy így magáévá tesz. Minden nélkül. Csak magához ragadott, markolt a seggemnél (néha egy-egy kisebbet azért rácsapott) fogva és addig dugott így míg a nyakába lihegve ki nem jött belőlem minden feszültség és frusztráltság.

Kézen fogva sétáltunk vissza az autóhoz, kielégülten és vidáman. Ahogy beültünk egyből a szállásra vitt, amit már jó előre lefoglalt mint utóbb kiderült. Egész nap főztünk, ettünk, beszélgettünk és sexeltünk. Csak amolyan átlagosan. Úgy éreztem, nem bírnék többet. Hagyott elaludni is.

Aztán valahol hajnali 2 körül éreztem, hogy a számba csúszik. Először csak az egyik ujja, de mivel elég nagy keze van, ez sem volt teljesen megszokott vagy feltűnésmentes. Kinyitottam a szemem és ő szép lassan kihúzta az ujját. Magához húzott és a fülembe duruzsolt, hogy Kívánlak! De én fáradtnak éreztem magam, ezért hátat fordítottam neki és próbáltam tovább aludni. Holnap... - suttogtam nyűgösen. Holnap van, Kicsim!! - mondta biztatóan, de én ezt már szinte nem is hallottam.

Másnap reggel nem volt mellettem. Miután lezuhanyoztam és botorkáltam ki a fürdőből akkor láttam, hogy belép az ajtón csatak vizesen. Futni volt. De valahogy olyan ádáz tekintete volt. Nem is szólt semmit a Jó reggelt!-en kívül. Gondoltam, ennek köze lehet a hajnalban történtekhez. Ahogy azon gondolkodtam mivel engeszteljem ki, ő mögém állt és lehúzta rólam a törölközőmet. Még nedves volt a karom és a lapockám. Szépen letörölgette a vízcseppeket és a kanapéra dobta a törölközőm. Most pedig fordulj meg! - parancsolta. Megfordultam és láttam, hogy felnyársal a szemével. Felkapott és már csókolt is. De most nem olyan érzékien és gyengéden, mint tegnap. Elvette a csókomat. Tudtam, hogy most büntetés következik. Legalábbis azt hittem.

Még mindig tartott, mikor kioldotta az övét és a cipzárját, hogy aztán belém vágja a kőkemény farkát. Én még nem igazán tartottam ott, hogy ez könnyen megtörténhessen, de belém csúszott tövig. Néhány lökés után kihúzta belőlem és leengedett a földre, a lábai elé. Nem volt min gondolkodni, a számba engedte mindazt amit tegnap éjjel nem tudott. Nem hagyta elfordítani a fejem, nézni akarta hogy szépen lenyelem. Nem volt kérdés. Most elvette, amit akart.

Folytatás következik...