Judy 10.

Mester szerint

Ebéd után egy órát sziesztáztam. A kanapén heverészve kapcsolgattam a tévé távirányítóját, eközben Judy mellettem térdelt. Aztán felmentem átöltözni, majd pórázon vezetve a lányt lementem az előszobából nyíló lépcsőn át a garázsba és kinyitottam a kocsi csomagtartóját – Ugrás – vetettem oda neki, majd rácsaptam a tetőt.

Az utca végén megálltam az ABC-nél, vettem néhány konzervet, kenyeret, cigarettát és két palack olcsó bort. Negyed órával később meg is érkeztünk célomhoz, az erdőszélén álló düledező házhoz. Körülnéztem, a környéken senki nem járt. Hiába, ez nem a legbarátságosabb vidékek egyike. Benyitottam a házba. Megcsapta az orromat az átható bűz. A ház egyetlen helyiségből állt, valamikor melléképületnek épülhetett. A falnál egy hatalmas ódon stílusú franciágyon, rongyok között két szakadt ruhás férfi hevert.

- Üdv, főnök – tápászkodott fel az egyik, amint észrevett – Ébredj Pisti, rázta meg társát – Itt van a főnök!

- Szevasztok fiúk – üdvözöltem őket, lerakva a magammal hozott szatyrot. A két csöves régi ismerősöm volt. Néha segítettek egy-egy ügy megoldásában, ha a törvényes út teljesen járhatatlan volt. Én fizettem szolgálataikért, néha pedig étellel láttam el őket. – Hoztam kaját, piát, cigit. Nővel hogy álltok mostanában?

- Sehogy, tudod főnök Rozi fél éve a sitten van, azóta nem láttunk pinát – felelte láthatóan feltámadó érdeklődéssel az értelmesebb.

- Ha érdekel, akkor másfélórára adok nektek egy bigét. Azt csináltok vele, amit akartok, de a fenekéhez nem nyúlhattok!

- Rendben főnök, de a szájába ugye betehetjük?

- Mondtam, hogy csak a feneke a tabu! Egyre vigyázzatok, nem szökhet meg! Másfél óra múlva itt vagyok érte! Várjatok, mindjárt küldöm!

Kimentem és felnyitottam a csomagtartót, kiparancsolva a lányt. Ijedten tekingetett körbe, láthatóan félt, hogy meglátja valaki. Levettem a bokájáról a bilincset, helyette egy béklyót kapott. A másfél méter hosszú láncot a jobb bokájára erősítettem, a másik végén egy kétkilós súly volt, melyet egy fogantyúnál fogva hordozhatott.

- Bemész abba a házban és engedelmeskedsz azoknak, akiket ott találsz! Ne legyenek kétségeid, ha nem leszel elég kedves, akkor majd tesznek róla! Indulj!

Ahogy belépett az ajtón a két csöves örömujjongással fogadta. Én beültem a kocsiba és visszamentem a városba.

Judy szerint

Amennyire fájdalmas volt a reggeli büntetés, annyira hamar múlt el a hatása. Délben már alig éreztem a gyertya nyomait, és a korbácsra is csak egy-két halvány piros csík emlékeztetett.

Uram pórázt tett rám, aztán beparancsolt az autójának a csomagtartójába. Hallottam, ahogy becsapja a kocsiajtót, és elindulunk. Útközben megálltunk valahol, aztán megint mentünk egy darabig, és újra megálltunk. Nem láttam semmit, de a hangokból tudtam, hogy már nem a városban vagyunk. Az autók zaja helyett madárcsicsergést hallottam.

Kis idő múlva Uram kinyitotta a csomagtartót. A bokámra egy láncot csatolt, aminek a végén egy nehéz súly volt. Csak úgy tudtam járni, ha a kezembe vettem ezt a súlyt. Egy erdőben voltunk, egy kis házikó előtt.

Beparancsolt a házba, hogy engedelmeskedjek a bentieknek. Amint beléptem az ajtón, megcsapta az orromat a bűz. Két fickó volt bent, akik hangosan örültek az érkezésemnek. A kocsiajtó csapódását hallottam kintről, és Uram elhajtott. Itt hagyott ennek a két büdös, mocskos fickónak. Igazából ettől az egy dologtól féltem.     

- Gyere közelebb, bébi!

Minden porcikám tiltakozott, de engedelmeskednem kellett. Tudtam, hogy az Uram haverjai, ha nem teszem, amit akarnak, kemény büntetésre számíthatok. Odaálltam az ágy lábához. A két pasi felkelt, és simogatni kezdtek. Aztán térdre löktek, az egyikük elém állt, és lehúzta a nadrágját. Tudtam, mit akar, de ezt már nem! Csupa mocsok volt a fickó, tuti hetek óta meg sem mosdott, és annyira büdös. Inkább vállalom a büntetést, de erre képtelen vagyok. Ekkor a másik férfi hátulról magához szorított, lefogott úgy, hogy a fejem meg sem bírtam mozdítani. A pasi pedig közelebb lépett, és kezdte a számba tuszkolni a farkát. Nem maradt más választásom, kinyitottam a szám. Próbáltam nem levegőt venni, hogy ne érezzem a szagát. Aztán felállítottak, az ágyra kellett támaszkodnom. A fickó megdugta a puncim, közben pedig a melleimet markolászta. A másik is levetkőzött, és elém térdelt az ágyra. Ez nem volt annyira piszkos, valószínűleg néhány napja fürödhetett. De választásom itt sem volt, a pasi hátulról rányomta a fejem a másik férfi farkára. Ő hamarosan elélvezett, és kicsúszott a puncimból.

- Na engedj már oda engem is! A Maris is leszop a kocsmában egy felesért, pinát akarok! – lökött el magától a fickó, aki addig a számban volt. A másik leült a sarokban, és rágyújtott egy cigire. - Feküdj le, hasra!

Hason fekve szétlökte a lábaimat, és így hatolt belém. Ő sem bírta túl sokáig, hamar megszabadultam. Szerencsére a bor és a cigi jobban érdekelte őket, többet nem nyúltak hozzám. Az ágy szélén ülve vártam, hogy visszajön-e az Uram értem. Egy pillanatra átfutott bennem a gondolat, hogy itt hagy ezeknek a fickóknak, de reméltem, nem így lesz.

Aztán végre kocsizúgást hallottam. Uram kivezetett a házból, visszaküldött a csomagtartóba, majd pár perc múlva elindultunk. Már alig vártam, hogy végre megfürödhessek, fogat moshassak, annyira undorító volt ez az egész.

Mester szerint

Hazaérve a hátsó kertbe vittem a lányt. Teste, haja még árasztotta a mosdatlan férfitestek szagát. A kertet magas kerítés takarta el a kíváncsi tekintetek elől. A füvön egy kaloda állt. Levettem Judyról a bilincseket és bezártam a kalodába. Ez a humánusabb fajtához tartozott, csak lábát és kezét rögzítette, fejét szabadon mozgathatta.

- Itt maradsz, amíg kissé ki nem szellőzöl! – vetettem oda neki, majd bementem a házba.

Leültem a gép elé és megnéztem az időjárás jelentést. Éjszakára zivatart és felhőszakadást jósolt. – Legalább kissé lehűti, gondoltam magamban, úgyis a tűző napon ül jelenleg.

foly.köv.