A hajszolás

Több, mint egy éve nem írtam. Sőt, jött egy üzenet, hogy be se léptem. Ekkor döbbentem rá, hogy uhh, tényleg, van ez az oldal.

A mindennapi dolgok elragadtak és pergett az idő. Közben volt némi netes ismerkedés, de semmi konkrét, komoly élmény. Sokadszorra jövök rá, hogy az a fantázia, vagy, ami bennem dúl, az egy átlagos, normál ismeretségben alapból nincs meg. Nyilván nem érzed, tudod az elején, de azt érzed, hogy egyáltalán mit merj belevinni egy ismerkedésbe.

Ez valami megérzés féle.

Több esetben is megfordult a fejemben, hogy egy lightos, semmilyen beszélgetés alkalmával hagyom a fenébe az egészet, úgyse erre van szükségem, csak pazarlom az időt. Viszont az is lehet, hogy nem adtam időt a megnyílásra, bizalomra és lehet ott van az a másikban, ami bennem, csak még nem jött elő.

Ami biztos, hogy ott van még bennem a Dom, a mocskos fantázia, a tettek keménysége és a kreatív, játékos elme. Nyilván hasonló személy, hasonló vágy és befogadás kell hozzá.

Az agyam, a testem, a farkam kutatja ezt a másikat, de valahol mindig igyekszem ember is maradni, akiben ez nem veszi át a hatalmat, a függőséget.

Manapság egyre jobban foglalkoztatnak a pici, vékony, törékeny idomok. Amikor felvillan egy ilyen nő, akkor érzem, hogy hergelve vagyok, az agyam is fel van húzva.

A minap villant be egy régi ismeretség, jött egy beszélgetés. Vékony alkat, pici mellek, pici popó. És komoly hajzuhatag. Ez kiváltotta belőlem ezt az érzést. Azt írta, hogy elképzelte, ahogy egy parkban behatolok a puncijába és kemény lökésekkel dugom. De megállt ennél a pontnál...nincs meg a tovább.

Ekkor vettem át az irányítást és minden mindegy alapon írtam.

Meztelenre vetkőztettem a parkban, látni nem látott senki. Az egyik fához vittem és a kezeit megkötözve a fa körül, felém háttal kikötöztem. Letörtem egy kis gallyat, levéllel a végén. Ez pont jó volt a hátát, gerincét, a fenekét, lábait simogatni. Ahogy húztam a kis ágat, néha odacsaptam, közepesen, nem állat módjára. Felszisszent. A levelek tompították a csapást, de mégis volt izgalma. A fa kérge kissé sértette a bőrét.

Mögé álltam, kezemben a kemény , vastag farkammal. Hátulról betoltam a farkam, dugtam erős lökésekkel, ahogy elképzelte.

Így?-kérdeztem.

Igen, pont így. Mélyen tolja be kérem

Többször elélvezett a pontos kivitelezés mentális és fizikális tartalmától.

Ebben a szituációban, időben, térben sokat nem lehetett húzni a dolgot. Közben járkálnak a parkban.

Kicsit engedtem a kötést, hogy le tudjon térdelni. A fejét oldalra fordítva, a csodás hajkoronába markoltam. Azt írta a levélben, elképzelte, ahogy a saját kezemmel ,,hajszolom,, a farkam az élvezésig.

Ez a szó, kifejezés nagyon megtetszett.

Az oldalra fordított arca latószögébe helyeztem a duzzadó farkam és elkezdtem ,,hajszolni,,. Időnként megnyalattam, picit szophatta, betoltam a szép szàjába, de csak keveset. Most nem ez volt a prioritás.

Csúcsra járattam a kezemmel, közben ő nézte. Az arcára élveztem el, majd a szájához tartottam és azt mondtam:

Nyald le! Ha már meghajszoltam neked.

Szopta, nyalta kicsit.

Viszont, ahogy egyre mohóbban szopta, újra keményedni kezdtem.

Élvezzen el újra-mondta. Erre is vágytam, hogy többször elélvezzen.

Erősen kezdtem dugni a száját és ment a dolog. Néztem a szép, cica szemeket, ahogy várják a spriccelést...hajszolta.

Kinyújtotta a nyelvét és ráélveztem. Ütöttem a nyelvéhez, felhúzott a kis dög.

Kiengedtem a kötözésből és felöltözött.

A hazaúton csend volt, szuszogás, a pulzusok egekben.

Kiszállt az autóból és azt mondta: Köszönöm uram!

Köszönöm a hajszolást!