Kendell Vendel története (2)

Míg oda nem értünk a lakásához sok mindenről beszélgettünk, de hamarosan a bdsm is szóba került, és az is kiderült számunkra, hogy én pár évvel idősebb vagyok a srácnál és legalább ugyan ennyivel gyakorlottabb is a dominálásban, míg ő inkább alárendelt szeret lenni, de igazán még eddig nem talált olyan mestert magának, akinél komolyabban tudott volna szolgálni, szenvedni. Remélte, most sikerült. Nagyon várta már, hogy hazaérjünk a lakására.

Alig léptünk be az ajtón, és csukta/zárta be a lakás ajtaját maga mögött, már bukott térdre előttem és fúrta a fejét a sportgatyámba, próbálva bekapni azon át a már meredező farkamat, de én csak annyit hagytam neki, hogy a farkam végét megpuszilgathassa, majd a hajába markolva eltoltam a fejét a gatyámtól és kapott két kis taslit az arcára és egy figyelmeztetést is hozzá:

1. Nem önállóskodsz köcsög, csak azt teszed, amire utasítlak, de azt azonnal, rögvest és gyorsan, különben büntetést kapsz! Megértve?
2. Igenis Uram, de már annyira vágyom rá, hogy szolgálhassalak. – felelte lihegve.
3. Még lesz rá időd, előttünk az egész éjszaka. – figyelmeztettem. Mire ő megkérdezte reménykedve:
4. Akkor itt maradsz Uram egész éjszakára és foglalkozol szolgáddal?
5. De mennyire, ki nem hagynám semmi pénzért. – válaszoltam megnyugtatására, de egyben rá is üvöltöttem:
6. Hékás, én nem vagyok hozzászokva, hogy előttem a szolgám ruhában legyen, így kapj csak tüstént le magadról minden textilt! – utasítottam.
7. Azonnal Uram! – válaszolta és már pattant is fel, kapta le a sportnadrágját, amiből előre pattant a merev farka és lógó tökei, de már röpült utána a pólója is és térdelt vissza elém így pőrén, de még nem teljesen meztelenül. Én meg megfogtam, pontosabban belekapaszkodtam a hajába és úgy irányítottam lefelé a fejét, hogy lássa, van még rajta textil. A zoknijai.
8. Bocsánat Uram, már is lekapom azokat is. – hadarta és tette is, oldalra dőlve, de én is, mert büntetésül kapott nyitott tenyérrel párat a cipóira, csak úgy csattantak.
9. Aúúú! – kiáltott fel, de azonnal össze is zárta az ajkait.
10. Helyes köcsög! Ez csak a bevezetés volt, még kapsz majd többet is később! – bíztattam, ő meg elfintorodott, mert gondolom az ilyen büntetéseknek nem nagyon örült.
11. Újra a hajába markoltam, felhúztam térdelésbe és belenyomtam a szájába a keményen, előre meredő farkamat, hogy az a torkát birizgálta, így halkan nyögdécselt és rángatta a testét is közben. Rászóltam:
12. Tűrj, az a szolga dolga! És közben szopj! Érzékien, lassan, majd gyorsulva és újra lelassulva, majd újra gyorsulva! Így ni! – vezettem a hajánál fogva a szopását és közben gondolkoztam a folytatáson.

Hamarosan meg is találtam:

Ahogyan ott térdelt előttem, lenézve észrevettem, hogy maga is izgalomba jött a szopásomtól, mert kezdett meredezni, éledezni a farka, majd már hamarosan mereven előre állt. Én meg az egyik lábamra helyeztem a testsúlyomat és a másikat meglendítve telibe találtam a merev farkát.

Felüvöltött, ami azzal járt, hogy abbahagyta a farkam szopását és ráadásul oda is kapta a kezét, átfogva a saját farkát, mintha az segített volna a kín elviselésében.

Most először kapott két taslit, jobbról-balról azért mert hangosan üvöltött fel, majd pedig még kettőt, mert abbahagyta a kellemes szopását.

Ráüvöltöttem én is:

1. Engedélyeztem, hogy abbahagyd a szopást, köcsög?
2. Nem Uram! – jött a halk válasza.
3. Akkor, mire vársz még, tapsra? Folytasd, de azonnal! – jött a parancsom.
4. Igenis, Uram, máris, csak kérlek, légy egy kicsit óvatosabb, mert a farkam és különösen a tökeim, nagyon érzékenyek az ilyen ütésekre, rúgásokra!
5. ó van, nem mondtad eddig. Figyelni fogok rá, nem lesz ilyen erős, amit kap, de kapsz még! – fenyegettem meg őt. – és természetesen tettem továbbra is hol a merev farkát, hol a lógó tökeit célozva és találva.

(folyt. köv.)