Ha álmából felkeltem... I.

Benyitottam óvatosan abba a szobába, ahonnan a fény kiszűrődött. Mindenhol sötét volt, de a hálószobából halvány foszlányban áramlott a melegség. Halkan tettem néhány lépést az ágya felé, ahol épp úgy tűnt elszenderedett. Le sem vetkőzött. A nyakkendője félrehúzva kissé, csak épphogy meglazította. De még a sötétkék sportzakója is rajta volt. Nem szokása nyakkendőt kötni. Biztosan valami fontos ügyet intézett. Még a cipőjét se rúgta le magáról. Egy lemezt azért feltett, csak egy kis laza Mozart. Az arca békés volt, a testtartása rezzenéstelen.

Először csak leültem az íróasztalával szemben elhelyezett székbe, az volt a kevésbé zajos. Onnan figyeltem a légzését. Egyenletes, csendes. Nem látszott rajta, hogy gondok gyötörnék. Néhány percig innen figyeltem, meg akartam bizonyosodni róla, hogy valóban alszik. Mivel úgy tűnt, hogy némi mozgás sem zavarja meg, halkan elindultam felé. Meg kellett kerülnöm az ágyat, hogy a másik oldalon mellé kuporodhassak. Ez volt a terv, kicsit befeküdni mellé, érezni az illatát, talán megsimogatni...

Sikerült mellé férkőznöm. Még mindig békésen pihegett, meg se mozdult. A takarót se emeltem. Ránehezedtem az ágyra, óvatosan mellé kerültem. Nem mozdult. Elhelyezkedtem, neki háttal. Ahogy így kiskanálba dobtam magam, már fordult is és hozzám préselődött. Talán mégsem voltam elég hatékony... - gondoltam, de ekkor oda dörzsölte a nyakamhoz a félnapos borostáját és mosolyogva azt dünnyögte, "alig vártam, hogy végre idebújj". Kicsit én is mosolyogtam és közelebb húzódtam hozzá, a fenekemet az öléhez nyomtam. Egy szót se szólt, csak megragadta a csípőm és még jobban magára húzott, hogy aztán még inkább rásegítsen a mozdulatra és megemelve a csípőjét teljes mértékben hozzám préselődjön. Nem szólt egy szót sem, de egy mélyről jövő dörmögés felszakadt belőle. Éreztem, hogy készen áll.

"Finom az illatod." - hümmögött még mindig a nyakamba és bele is csókolt. Közben óvatosan végighúzta a tenyerét a combomon, ott ahol már nem takarta a combfix. A kapcsok felé akart nyúlni, hogy még könnyebben hozzám férhessen, de kissé elhúztam magam csípő tájékon. Ettől éreztem, hogy szinte felébredt. A tenyere hirtelen már nem simogatott, belém markolt. Majd lendült is a keze és csattant a fenekemen. "Ne ellenkezz, kisbaba. Nem vagy abban a helyzetben!" De még mindig éreztem ahogy megfeszülni kényszerül a fogása a csípőmön. Ellenkeztem. Nem fogadtam szót. Hergelni akartam. Szerettem mikor kifejezi az erejét.

Újabb csattanások hallatszottak a popsimon. Most már meggypiros színt is kapott a fehér bőröm. Kicsit simogatta. Enyhült az ellenállásom. "Ezt már szeretem, picikém." Aprókat nyögdécseltem. A body-m már teljesen átázott. Ahogy odanyúlt érezte is. "Tudod, mit szeretek kicsikém..." - hangzott tőle a varázsmondat és már be is szaladt pár csepp...

"Oh, kis baleset...de semmi baj, majd én segítek!" Szétkapcsolta a finom zárat és végighúzta az ujjait a csupasz bőrön. Egyre mélyebbről törtek föl belőle azok a hangok...és ilyenkor mindig nagyon elvesztette a fejét. Hallottam ahogy lehúzta a nadrágját, semmi komoly vetkőzés...csak amennyire kell és szükséges. Ismét közelebb húzódott és a kemény farka már el is tűnt bennem. Nagyon könnyen siklott. Megragadta a csípőm és nem volt megállás. Folyamatosan utat tört magának...éreztem, hogy kell neki. Kell és most elveszi. Az övé vagyok. Csak az övé. Alig várta, hogy megint bennem lehessen és mindent megkaphasson. Tudtam, hogy ennyivel nem fogja beérni és az ellenkezésemnek lesznek további következményei...

folytatás következik