Egy nyári nap a parton

Gyakran megyünk horgászni a haverokkal, csapatosan és ilyenkor bizony szórakozni is szeretünk. Néha be is szervezünk egy kis izgalmat, mert öt hetero pasi, csajok nélkül nem valami nagy izgalom. Bár némi alkohol feldobja a dolgot, az is abban merül ki, hogy páran ruhástul vízbe esnek, vagy beszakítják a felszerelésüket. Most is kinn ültünk a parton és horgásztunk, de nem nagyon fogtunk semmit. Mindenki ivott ahogy kell, hogy meglegyen a hangulat. Délutánra már szervezkedni kezdtek, hogy kit, honnan, hogyan kellene odahívni. Ment az ötletelés. Titkárnőt, szeretőt, kielégítetlen kolléganőt, hivatásos konzumhölgyeket és így tovább. Mikor megvolt a kellő töltet, nagy telefonálások kezdődtek de kapás semmi. Ezért úgy döntött a társaság bemennek a közeli faluba körülnézni. Éppen elindultak amikor egy autó gördült a partra lassan, az egyik srác felesége ült benne. Nagy menekülés rohanás. Itt a feleségem azt mondtam neki kiküldetésen vagyok és már ugrott is a bozótosba, úgy ahogy volt. Mindenki gyorsan talált magának elfoglaltságot és a lehető legártatlanabb pofával tevékenykedett. Az egyik srác totál részegen ruhát kezdett mosni, a másik egy zsinór nélküli bottal akart horgászni. Senki nem mert a hölgy a Gyöngyi szemébe nézni, mert így hívták az arát. Gyöngyi egy szigorú tekintetű ízig-vérig nő volt. Mindenki félt tőle, mert a csípős nyelve senkit nem kímélt. Ráadásul művelt volt és szavai mindig az ember elevenébe találtak. A férje, már árkon bokron túl a többiek is készültek nagyon a faluba. Hirtelen nagyon sürgős lett az indulás. Gyöngyi kiszállt az autóból, látszott rajta az indulat. Hol van ez a szemét? Alig hangzott el ez a mondat a többiek már könnyesre véve a figurát búcsúztak is, hogy ó de sajnálják de elfogyott minden és nekik menni kell azonnal beszerezni a pótlást, mert itt akár éhhalál is lehet. Az egyikük még kacsintva odaszólt a nő a tiéd és vigyorogva távozott. Le is léptek rendesen, egy pillanat alatt kettesben maradtunk. Gyöngyi mellém ült és kérdezgetett én meg süketeltem. Jól adom, ráadásul volt is bennem egy kis lazító párlat. Így rájátszhattam, hogy én bizony nem tudom miről beszél, az ő férjecskéje az a szent biztos valahol dolgozik ő meg itt szidja a szegény ártatlant. Az igazság forog a sírjában, micsoda borzalmas rágalmak hangzanak itt el!? Hogy megnyugodjon itallal kínáltam. - Kérsz valamit inni? kérdeztem tőle. -Igen adj valamit, ideges vagyok, mondta és a barna szeme villogott a haragtól. Egy whisky akadt a kezembe abból kínáltam. Nem vacakolt, poharat sem kért csak belehúzott. Szép nő volt bár kicsit vastagok voltak a végtagjai, de arányosan megvolt mindene. Hogy lássa mennyire együtt érzek vele, vele ittam. Az ember legyen megértő. Az éppen, hogy megkezdett üveg hamar elfogyott és Gyöngyi beszélni kezdett. Csak mondta, mondta és levegőt is alig vett. Én meg néha egyetértően bólogattam. Jól tudok, isteni az arcmimikám. Vagy fél óra telhetett el az üveg üres, a nő pedig csak dumál, dumál, tennem kell valamit, be kell fognom a száját, mert ebbe belehalok, ha nem hallgat el végre. Hirtelen ötletből vezérelve megcsókoltam. Így csak nem tud beszélni, gondoltam. Visszahőkölt és elhallgatott. Most jön a pofon gondoltam, de az is jobb, mint, ha tovább mondja. De a pofon nem jött. Gyöngyi arca megkomolyodott és megkérdezte. -Ennyire tetszem neked? Nem mondhattam, hogy ez nem tetszés, hanem élet, vagy halál kérdése pillanatnyilag, így szokásos mimikával helyeseltem. -És mióta kérdezte most tovább terelve a szót. -Mit mióta kérdeztem bambán mert elvesztettem a fonalat. -Mióta tetszem neked? -Hóó hajjaj, már nagyon izé, régóta, már, már izé, motyogtam tovább. -Édes vagy, hogy így összezavarodtál. -mondta és most már ő csókolt meg engem. Semmi gond gondoltam legalább hallgat és ráadásul egész jól csókol. Vagy fél óráig csókolóztunk legalább. Gyöngyi egyre szuszogósabb lett, én pedig élveztem a csendet. A csend a horgász ember alappillére. Nem véletlen, hogy a feleségek otthon maradnak. Csend és csók. De Gyöngyi nem érte be ennyivel a teste zihált és érezni lehetett ahogy egyre közelebb jön hozzám. És egyszer csak ott ült az ölemben. A lenge nyári ruhája nem rejtette formás testét. Éreztem a nedves ölét ahogy odacsúszott és ő is érezte, hogy nem kell szégyenkeznem a potenciálom miatt. A punciján érezte a kemény farkam. -Dugj meg mondta átszellemült hangon. De a hangja most lágy és engedelmességet sugárzó volt nem követelődző és idegesítő. A csendért mindenre képes vagyok. Mi mást tehettem hát. Félrehúztam a bugyiját, azt a kis csíkot és hagytam hogy rámcsússzon. Gyors volt és türelmetlen. Sietett. Utálom, ha egy nő siet. Azok szoktak így sietni akiknek a pasija túl hamar elélvez. Rá is szóltam, hogy nincs miért kapkodnia. Bocs mondta és lassított. végtelen türelemmel és lelkesedéssel lényegében végigvettük a kámaszútrát. Vagy harmadszor élvezhetett el, mikor a szájával kezdett kényeztetni. Nem csak dumára tudta használni a száját az már biztos. Elélveztem és úgy szürcsölte, hogy őrülten újra felizgatott. A popsijában folytattuk a játékot amikor átszellemült hangon megszólalt: -kérlek fenekelj el. Nekem ezt nem kellett soha kétszer mondani. Néha még egyszer sem. Olyan pirosra fenekeltem, hogy a cékla hozzá képest egy hófehér zöldség. De csak nem nyugodott és durvábban mondta hörögve, rossz vagyok büntess meg. Kézzel is úgy fenekelek, hogy a bőr kireped, de most fájt a kezem és éreztem hogy a feneke bőre teljesen felhasadt. Akkorát élveztünk együtt a popsiban, minden segítség, csiklósimi, egyéb nélkül, hogy ilyet még nem láttam. Mindketten egyszerre. Így áldoztam fel magam a horgásztársakért.