Az Éjjeli Kötél

Sötétben játszik a vágy, titkos tűz,

Férfiak között, hol kényszer és öröm hűz.

Én, a sub, az álmok rabszolgája,

Keresem azt, aki a határokat szabja.

Szívem remeg, mikor csak rá gondolok,

Bársonyos keze az irányt mutat nekem,

Egy szavára mindent odaadnék,

A gyönyör határát keresve lépkednék.

Fémes ízén érzem a hatalmat,

Egy szikra kell, és a világ összedőlhat.

A fény is sötétbe borul, mit sem számít,

Míg a Dom suttog, minden sejteket átszövi az izgalom.

Kötelek feszülnek, az érzések tánca,

Férfiak között, hol a türelem a mánia.

Feszül a határ, de én nem menekülök,

Nehéz a lánc, de e vágyban élek.

Nézd, ahogy a hűség lángra gyúl,

Bársonyos álmok kötnek, kissé bűnös az út.

Keresem a Dom-ot, ki birtokba vesz,

Bársonyos suttogás, megérint a szívem, íme egy új szerelem született.