Kiállítva3

Már egy órája tipegtem fel-alá az Úrnő villája előtt, a szűk szoknyától ugyanis nem tudtam rendesen lépkedni. A bokacsizmám sarka kellően magas volt ahhoz, hogy bizonytalanná tegye a lépéseimet. Minden egyes lépésnél meg a fenekemben lévő plug figyelmeztetett rá, hogy alaposan megváltozott a társadalmi helyzetem. Nemrég még jól fizetett mérnök voltam, aki a szabadságára készült, most meg egy szerencsétlen homless-kurvának maszkírozott, erényövbe zárt pasasként kiszolgáltatva várom az Úrnőmet, hogy teljesíthessem a parancsait. Volt időm végig gondolni a történteket:

Én akartam, jó sokat is fizettem érte. Mikor megláttam az Úrnő képeit a honlapján, olthatatlan vágy fogott el utána. Kemény, parancsoló tekintete megbabonázott, a feszes bőrszerkója , tűsarkú, magasszárú csizmája lebilincselő volt, kezében az ostor úgy állt, hogy világos volt, az nem játék a kezében, azzal komolyan odavág, ha valami nem a kedve szerint történik. Furcsa ez, minden domina világossá teszi, hogy nem szexszel a szolgának jelentkezőkkel, és mégis a reménytelen vágy hajtott hozzá, hogy kapcsolatba kerüljek vele. Elegáns, de hétköznapi ruhában fogadott. Ahogy leültetett az asztalához, amilyen távolságtartó hangnemet használt, ahogy kikérdezett a vágyaimról, ahogy egy kicsit sem zavarban visszakérdezett, hogy pontosítsa az eldadogott vágyaimat, az őrjítő volt. Egyre inkább a hatása alá kerültem. Egy mosolya nem volt. Mint az orvosi rendelőben az asszisztensnő a méreteimet, úgy írta le a vágyaimat, majd visszamondta. „szóval szeretnéd, ha teljesen nekem lennél kiszolgáltatva, alázzalak meg, vegyem el a férfiasságodat, kényszerítselek rá, hogy női ruhában járkálj az emberek között, bánjak úgy veled, mint a strici a kurvájával, teljes mértékben uraljam a tested, rabként kiszolgáltatva tartsalak, üsselek-verjelek, ha kedvem úgy hozza. Rendben, ez egy hétre ennyibe kerül, szabaduló szó nincs, egy hét múlva én döntök, hogy lesz-e második hét. Valld be, ugye vágysz rám?” – kérdezte szenvtelenül az interjú végén. Én már addigra teljesen megbabonázva tőle, majd szétdurranó farokkal elmakogtam, hogy csodálattal vagyok iránta, és minden vágyam, hogy közel kerülhessek hozzá. „Na, ez az, amit soha nem fogsz elérni. Ha csak véletlenül is megérintesz, úgy megverlek, hogy örökre megtanulod mi az, amit egy szolga megtehet, és mi az, ami szigorúan tilos neki. Na, mutasd azt a hiába ágaskodó farkad, méretet kell vennem az erényövhöz!” Attól a rideg, lesajnáló tekintettől azonnal lelohadtam. És ez így volt a beöltöztetésemnél is. Remegő gyomorral, vággyal telve érkeztem ma az Úrnőhöz, de ahogy maga elé parancsolt, hiába volt őrjítő a lezser pongyolájá alatt szabadon lengő kebleivel, a szigorú, közömbös, tárgyszerű tekintetétől a férfiasságom azonnal lelohadt. „Aha, értem miért is szeretnél inkább kurva lenni, hiszen ezzel a farokkal nem nagyon lehet mit kezdeni”- mondta, miközben a farkamat beledugta az erényöv csővébe. Innen kezdve, ahogy a golyóim is a pajzs mögé kerültek, mintha elveszett volna a farkam, nem éreztem és nem is láttam belőle semmit. Nem feszítette a cső, egyszerűen mintha nem lett volna. Pedig, ahogy így sétálgattam le-föl az utcában, elment mellettem néhány nagyon csinos nő, de semmi reakció.

Végre, úgy másfél óra múlva nyílt a garázskapu és megjelent az Úrnő vörös BMW SUBja, benne Ő maga sportos szerelésben, nagyon jól állt neki ez az autó! Szálltam volna be az első ajtón, de erős altján rám rivalt „Mit képzelsz, hogy beülhetsz, te hülye kurva erre a bőr ülésre a koszos cafrangjaidban. Még azt hiszik, hogy hozzám tartozol. Örülj, hogy egyáltalán elviszlek valahova. Nyisd ki a hátsó ajtót és kuporodj be a kutyám ketrecébe, ott a helyed!”(folyt. köv.)