Elrabolt álmom 1. rész

A történet nem kitaláció, hanem megtörtént esemény, tűpontos leírással.

Az ébresztőm pontban 6.00-kor csörgött. Egy percig sem tétováztam, kipattantam az ágyból hogy időben elkészüljek: ma bizony nagy meglepetésben lesz részem. Az Uram és egy kedves barátunk 2 hete tervezett nekem valamit, amiről én nem igazán tudtam. Rendbe szedtem magam, reggelizni nem tudtam az izgalomtól. 8:30 - végre indulunk! Beültem Uram mellé az autóba. Egyszerre izgultam és féltem. Beértünk egy földútra, kiszedett az autóból majd nekinyomott, és hátrakötegelőzte a kezeimet. Egy pecket tett a számba, végül a kapucnimat a szemeim elé húzta hogy ne lássak semmit. Csomagtartó kinyit, én pedig be. Csomagtartó becsuk, indulás. Egy 5 perc múlva megállt az autó. Az Uram kiszedett, majd vezetni kezdett. Ötletem sem volt hogy hol vagyunk, mi történik körülöttem. Éreztem, hogy valamihez hozzáköti a kezeimet. Megveregette a vállamat. Ezután csak azt hallottam, hogy elindítja az autót, majd az egyre csak távolodó hangot. Most tényleg itt hagyott egyedül? Hol a fenében vagyok? Meddig leszek itt? Remélem senki nem jár erre akinek most nem kéne. Ezer gondolat futott végig a fejemben, elöntött a félelem és az izgalom édes keveréke. Álltam, hallgatóztam. A tücskök ciripelésén és az erős szívverésemen kívül nem hallottam mást. Percek teltek el, mire egy autó hangjára lettem figyelmes. Ez most a terv része, vagy valaki pont erre járt? Összeszorult a gyomrom, amikor hallottam hogy kinyílik a kocsi ajtaja. Határozott léptek közelítettek felém, majd megállva előttem. Akkor ez csak a terv része lehet. Alábbhagyott a félelmem, és visszatért az izgatottság. Egy finom kéz érintett meg, a vállamon, aztán a mellemen, és végül a fenekemen. Elöntött a forróság, és a libabőr. Egy kicsit láttam lefelé, pont a bakancsát, illetve terepnadrágját. Ez bizony jól esett az uniform fétisemnek. A hang megszólalt: „Autókázzunk egyet”. Elvágta a kötegelőt, majd erősen fogva a csomagtartóhoz vezetett. Remek, már megint utazunk. Betett, aztán megszólalt: „ajánlom, hogy jó kislány legyél különben bajba kerülsz” rámcsukta az ajtót. Ismét egy 5 perc telhetett el, amikor leállította az autót. Most már biztosan megérkeztünk. Mire ezt végigmondtam magamban, határozottan megragadta a karomat és kihúzott. A másik karomat is elkapta valaki, és ketten vezettek. Semmi esélyem nem lett volna az ellenkezésre, erősen tartottak, túlerőben voltak. A lábaim alatt megváltozott a talaj, már nem a füvön lépkedtem, hanem betonon. Bizony, egy régi házba vittek be. Leültettek egy székbe, elvágták az összekötegelőzött kezeimet, majd levették rólam a pulcsimat. Most már végre láttam: 2 terepruhás, kámzsás férfi volt körülöttem: az Uram, és a barátunk.

Folyt.köv. :)