Judy 7.

Mester szerint

Térdelj a padlóra, és jól figyelj! Ismertetem a szabályokat! Te egy önálló akarattal nem rendelkező neveletlen rabszolga vagy. Csak azt teheted, azt gondolhatod, amit én megengedek! A bútorokat nem használhatod! A földön ülhetsz, vagy térdelhetsz, ha erre engedélyt kapsz, különben állsz, széles terpeszben! Megértetted?

- Igen, Uram, megértettem.

- Rendben. Napirended a következő: Reggel, amikor megszólal a szobádban a csengő, felkelsz. Az éjszakára rád zárt szobaajtó ekkor automatikusan kinyílik. Rendbe szeded magad, elvégzed a beöntést. Elkészíted, behozod nekem a teát és felébresztesz. Figyelmeztetlek, erre pontosan félórád van! Ha késve keltesz, akkor nagyon megemlegeted. Amíg teázom, te megfogod a bokád, és szádban a nádpálcával várod a reggeli verést. Ezután lejössz és elkészíted a reggelit. Ha napközben dolgom van, te rendben tartod a házat, és ebéddel vagy vacsorával vársz. Ha végeztél a dolgoddal, akkor a szobádban, a padlón ülve várakozhatsz. Ha bármikor úgy érzed, hogy nem bírod tovább, kimondhatod a menekülőszót: lilaakác. Ennek elhangzásakor felfüggesztem a büntetésedet, vagy azt, amit éppen csinálok, és neked fel kell menned a szobádba. 24 órán keresztül gondolkozhatsz. Ha úgy döntesz, nem folytatod, akkor egy fillér nélkül távozhatsz, ha azonban maradsz, akkor ott folytatjuk, ahol abbahagytuk, sőt még a menekülőszó kimondásáért is büntetés jár. Ha ezután még egyszer kimondod, akkor 24 órára a pincecellába kerülsz gondolkozni. A szó harmadik kimondása pedig szolgálatod azonnali befejezését jelenti. Akkor tíz percen belül el kell hagynod a házat, és számolhatsz azzal, hogy az itt készített képek, illetve az adatlapod eljut az ismeretségi körödbe. Megértetted a szabályokat?

- Megértettem, Uram, igyekszem betartani őket!

- El is várom. Most el kell mennem! Amíg távol vagyok, takarítsd ki a pincét és készíts nekem vacsorát! De előtte még ki kell, hogy elégíts!

Judy szerint

Az Uram kigombolta a nadrágját, és elővette a férfiasságát. Végre! Annyira vártam már, hogy végre megízlelhessem. Először végig nyaltam párszor oldalt. Aztán szépen lassan körözni kezdtem a nyelvemmel a makkján. Kényeztetni akartam, nem gyorsan túlesni a dolgon. Szerencsére ő sem sürgetett. A heréit szívtam, puszilgattam. Lassan becsúsztattam a farkát a számba. Először csak a hegyét kaptam be, elkezdtem föl-le mozogni rajta, és mindig egy picikét tovább engedtem. Amikor már nem tudtam többet befogadni a számba, az egyik kezemmel segítettem, a másik kezem közben a heréit simogatta. Uram egyre gyorsabban vette a levegőt, majd hirtelen megremegett a teste, és beleélvezett a számba. Boldogan nyeltem Uram édes cseppjeit.

- Köszönöm, Uram, hogy kielégíthettem! – mondtam hálásan, és ezúttal nem kötelességtudatból. 

Uram egész napra egyedül hagyott a házban. Amint kilépett az ajtón, nekiláttam a takarításnak. Összesöpörtem, felmostam a pincében. Reméltem, hogy soha többé nem leszek a cella foglya, de azért azt is kitisztítottam. Most volt alkalmam közelebbről is megnézni a kínzóeszközöket. A falon szépen sorban felakasztva korbácsok, különböző vastagságú vesszők, lovaglópálcák, ostorok, mindenféle bilincsek, láncok, kötelek. Egy polc tele vibrátorokkal, tágítókkal, különféle csipeszekkel, és sok ismeretlen dologgal. A plafonon kampók, csigák, alattuk fura szerkezetek, amelyek mind a páciens különböző pózokban való rögzítésére szolgálnak. Izgatottan vártam, hogy kipróbálhassam őket.

De most irány a konyha. Nem tudom, Uram mikor érkezik haza, addigra főznöm kell. Szétnéztem a hűtőben és a konyhaszekrényben, és a talált dolgokból összehoztam valami finomat.

Ezután elindultam az emeletre, a szobám felé. Elsétáltam Uram szobája mellett. Úgy vágytam a közelségére, az illatára… De miért is ne? Még nincs itthon, a kocsiját úgyis meghallom, és ugyan honnan tudná meg? Lefeküdtem az ágyára, magamhoz szorítottam a párnáját, és mélyen beszívtam az illatát. Simogatni kezdtem magam. Már majdnem elélveztem, de az utolsó pillanatban abbahagytam, és kirohantam a szobából.

Sokáig üldögéltem az ágyamon, mire végre hallottam, hogy egy autó megáll a ház előtt. Gyorsan felpattantam, és rabszolgához illően vártam Őt.

Mester szerint

Egész nap a dolgaim után szaladgáltam, közben sokszor eszembe jutott Judy. Pokolian kíváncsi voltam rá mit művel otthon a rabnő. Azt a kis titkot nem árultam el neki, hogy a ház minden helyisége be van kamerázva, így utólag könnyen ellenőrizhetem, mit csinál. Koraeste értem haza, a konyhában fazekak álltak a tűzhelyen, a lány a szobájában állt széles terpeszben, tarkóra tett kézzel.

- Lábcsókkal köszönts, rabszolga! – Fürgén a lábam elé vetette magát és engedelmeskedett. – Menj le és tálald fel a vacsorát!

Bementem a hálószobába, átöltöztem, majd megnéztem a kamerák vezérlőegységét. A konyhát, a rabnő szobáját és a pincét figyelő kamerák mellett, a hálószoba ikonja mellett is villogott a felvétel-jelzés. Tehát járt a hálóban! Megnéztem a felvételt. Láttam, ahogy bejön, körbe járkál, aztán leül, majd lefekszik az ágyamra, szagolgatja a párnámat, keze a puncijára téved, végül gyorsan távozik. Hmmm, ez érdekes. Alaposan megnéztem az ágyat, az ágytakaró kissé félre volt csúszva. Nagyon jó kicsikém, hagytál te más nyomot is, nem kell lelepleznem a kamerákat.  

Egész jót főzött, és a felszolgálásban is ügyes volt, annak ellenére, hogy a kezén ott csörgött a bilincs. Közben utasítottam, hogy mesélje el a napját. A hálószobában tett kirándulás valahogy kimaradt az előadásból… Végül megengedtem neki, hogy a padlóra tett tányérból ő is ehessen, igaz evőeszközt azért nem használhatott. Eszemben sem volt teljesen kiéheztetni, az előző napon úgy se nagyon jutott ételhez. Aztán hátra dőlve vártam, amíg rendet tesz. Rendkívül izgatóan tett-vett láncaival csörömpölve.

- Most lemegyünk a pincébe és játszunk egy kicsit! Térdre, a lépcsőn való közlekedést így is kell gyakorolni! – Nehezen haladt, sokára jött rá, hogy háttal lefelé valamivel könnyebben megy. A kínzókamrába érve levettem róla a bilincseket, a csuklói és bokái közé távtartó került, ebben a helyzetben húztam fel a csigára. Teste megfeszült, lábujjaival próbált kapaszkodni a padlón.

- Melyik helyiségekben jártál napközben?

- Csak a nappaliban, a konyhában, a pincében és a saját szobámban, Uram – válaszolta megremegő hangon.

Elővettem egy szoros bőrcsuklyát, melyen két apró légzőnyíláson kívül csak a szájnyílás volt kivágva, az azonban zippzárral lezárható volt.

- Adok egy percet, hogy megmond az igazat. Utána elnémítalak és addig foglak kínozni, amíg meg nem unom! Tehát kezdjük elölről! Mit titkolsz te előlem?

- Bocsáss meg nekem Uram – tört ki belőle a hüppögés – annyira kívánlak, hogy nem bírtam ellenállni, bementem Uram szobájába és megszagolgattam a párnáját! Uram, ne haragudjon rám! – Elmosolyodtam, szerencsére nem láthatta. Szóval ennyire kíván… Az ilyet mindig szerettem hallani.

- Végre őszinte vagy! – Erőltettem szigort a hangomra – a büntetést, persze nem kerülheted el. Az egyik felét most kapod, a másik felét csak holnap. A csipeszeket és a csuklyát köszönd a rendkívüli fegyelmezetlenségednek! Meg persze a figyelmetlenségednek! – tettem hozzá.

Nagyajkait két-két csipesz segítségével combjához rögzítettem, ezzel kitárva punciját. Csak halkan mert sziszegni, érezte, hogy nagy bajban van. Ezután kézbe vettem az egyik kedvenc játékomat. A hosszú, vékony bőrszíjból készült korbács félelmetesen suhogott a levegőben, rátekeredett a testre és nagyon-nagyon csípett. Alaposan kinéztem magamnak a mellbimbóit…

folyt.köv.