Cikkek idő szerint
2023. 02. (15)
2023. 01. (55)
2022. 12. (76)
2022. 11. (54)
2022. 10. (48)
2022. 09. (65)
2022. 08. (75)
2022. 07. (62)
2022. 06. (80)
2022. 05. (52)
2022. 04. (81)
2022. 03. (60)
2022. 02. (54)
2022. 01. (66)
2021. 12. (63)
2021. 11. (56)
2021. 10. (45)
2021. 09. (58)
2021. 08. (76)
2021. 07. (74)
2021. 06. (55)
2021. 05. (63)
2021. 04. (67)
2021. 03. (54)
2021. 02. (56)
2021. 01. (65)
2020. 12. (45)
2020. 11. (82)
2020. 10. (64)
2020. 09. (51)
2020. 08. (61)
2020. 07. (53)
2020. 06. (49)
2020. 05. (66)
2020. 04. (69)
2020. 03. (82)
2020. 02. (48)
2020. 01. (55)
2019. 12. (55)
2019. 11. (37)
2019. 10. (52)
2019. 09. (51)
2019. 08. (75)
2019. 07. (58)
2019. 06. (53)
2019. 05. (71)
2019. 04. (60)
2019. 03. (61)
2019. 02. (71)
2019. 01. (74)
2018. 12. (39)
2018. 11. (46)
2018. 10. (34)
2018. 09. (58)
2018. 08. (41)
2018. 07. (50)
2018. 06. (36)
2018. 05. (39)
2018. 04. (30)
2018. 03. (30)
2018. 02. (34)
2018. 01. (40)
2017. 12. (27)
2017. 11. (47)
2017. 10. (26)
2017. 09. (28)
2017. 08. (42)
2017. 07. (51)
2017. 06. (28)
2017. 05. (36)
2017. 04. (44)
2017. 03. (54)
2017. 02. (28)
2017. 01. (50)
2016. 12. (49)
2016. 11. (46)
2016. 10. (43)
2016. 09. (37)
2016. 08. (44)
2016. 07. (56)
2016. 06. (48)
2016. 05. (55)
2016. 04. (35)
2016. 03. (40)
2016. 02. (69)
2016. 01. (69)
2015. 12. (44)
2015. 11. (43)
2015. 10. (65)
2015. 09. (65)
2015. 08. (68)
2015. 07. (74)
2015. 06. (85)
2015. 05. (102)
2015. 04. (69)
2015. 03. (68)
2015. 02. (74)
2015. 01. (57)
2014. 12. (56)
2014. 11. (56)
2014. 10. (55)
2014. 09. (63)
2014. 08. (64)
2014. 07. (58)
2014. 06. (42)
2014. 05. (64)
2014. 04. (48)
2014. 03. (92)
2014. 02. (59)
2014. 01. (44)
2013. 12. (46)
2013. 11. (53)
2013. 10. (33)
2013. 09. (41)
2013. 08. (48)
2013. 07. (52)
2013. 06. (62)
2013. 05. (60)
2013. 04. (55)
2013. 03. (83)
2013. 02. (62)
2013. 01. (61)
2012. 12. (58)
2012. 11. (45)
2012. 10. (54)
2012. 09. (56)
2012. 08. (61)
2012. 07. (63)
2012. 06. (31)
2012. 05. (30)
2012. 04. (33)
2012. 03. (24)
2012. 02. (20)
2012. 01. (37)
2011. 12. (33)
2011. 11. (33)
2011. 10. (30)
2011. 09. (26)
2011. 08. (25)
2011. 07. (29)
2011. 06. (25)
2011. 05. (21)
2011. 04. (21)
2011. 03. (20)
2011. 02. (19)
2011. 01. (29)
2010. 12. (24)
2010. 11. (21)
2010. 10. (25)
2010. 09. (14)
2010. 08. (26)
2010. 07. (32)
2010. 06. (24)
2010. 05. (23)
2010. 04. (32)
2010. 03. (25)
2010. 02. (33)
2010. 01. (42)
2009. 12. (34)
2009. 11. (26)
2009. 10. (26)
2009. 09. (16)
2009. 08. (26)
2009. 07. (37)
2009. 06. (32)
2009. 05. (31)
2009. 04. (39)
2009. 03. (41)
2009. 02. (23)
2009. 01. (56)
2008. 12. (24)
2008. 11. (22)
2008. 10. (13)
2008. 09. (32)
2008. 08. (41)
2008. 07. (31)
2008. 06. (10)

Tom Úr kisbabája 4.

Törölt felhasználó
2012. 01. 01. 20:23 | Megjelent: 979x
Nem mondott semmit a továbbiakban, de munkához látott. A puha törölközőt kicserélte egy keményre tömött nagypárnával. Greta kertje magasra került, kitárulkozott, de lehet nem eléggé, mert bárhogy kiabált és sikoltozott, nagyajkaira csipesz került és azokra súlyok. Csípője két oldalán eresztette le a férfi a függőket, melyek szétfeszítették kertje nagykapuját. Majd a kiskapuk is így jártak bár könnyebb súlyokkal. Épp csak annyira feszítette szét, hogy a kert kapuját lüktetve nyílni, csukódni lássa, ahogy Greta feszültsége ezt szabályozta.
A férfi mutatóujja a csiklóra siklott és finoman megmasszírozta. Greta felkiáltott, majd ficánkolni kezdett.
- Ezt ne! Ezt nem szeretem! – rakta vissza a férfi az egyik lecsúszott csipeszt.
- Akkor ne érjen hozzám! Szedje azokat! Eresszen el! – sikoltotta már magánkívül és dobálni kezdte csípőjét hátha a súlyok lecsúsznak mind.
A hatás nem maradt el, csattanós kis ütés érte kertjét, majd csiklóját szorította meg a férfi.
Greta sikoltott és még keményebb táncba kezdett az alfele..
- Hát legyen!- szólt a férfi. Egy vékony pálcát vett elő.
- Egy vékony kis nádpálca van a kezemben. Elsőre kapsz ötöt, ha nem tanulsz belőle, akkor duplázunk és akkor számolni fogod elölről! – vetítette előre a jövőt.
Greta megdermedt, emlékezett a klubra, a fájdalomra.
- Ne! Kérem ne! – könyörgött halkan.
- Kértelek én is hogy ne csináld! – jött a válasz.
- Számold! – szólította fel.
Az első csapás épp csak csípett és felszisszent, ahogy kitárt kertjére lecsapott a pálcácska. Rémülten kapkodott levegő után.
- Azt mondtam számold! – csapott le a második már fájdalmasan.
- Kettő! – sikoltotta ő, a teste ívbe feszült.
- Na ugye! Megy ez! Látom jól ki fogunk jönni! – sóhajtotta a kellemes férfihang.
Ám nem volt kímélet. Még háromszor csapott le csípősen.
Greta sírt, jajongott, de már csak halkan.
A férfi visszaigazította a csípőjét, felrakta a súlyokat.
Greta nem moccant tapodtat se. Kertje nedvesen csillogott és pulzálva nyílt, záródott, ahogy izmai idegesen feszültek, lazultak.
- Gyönyörű.. - sóhajtotta a férfi.
Magára hagyta, aztán visszajött és valamit matatott a sötétben. S ez nem volt más, mint egy rugósállványú állítható infralámpa.
- Meg ne fázzon az én kis babám! – mondta kedvesen a férfi s beállította, majd felkapcsolta a lámpát.
Kellemes meleg érte a kertjét és ez ellazította kissé. Az ütések fájdalma oszlott, a szétfeszítés, ha nem mozdult már nem is fájt.

Ám a meleg fény egy idő után kiszárította a kertet, ő nyöszörögni kezdett.
Az izmok mozdultak, de húzódott a környék és ez roppant kellemetlen volt.
A sötétből jött a kérdés.
- Mi a baj? Elzsibbadtál? – s a hangban aggodalom csendült.
- Nem csak túl meleg a lámpa.. ha lehetne! – kérte immáron alázatosan, félve az újabb büntetéstől.
- Itt mindent lehet babám! Megoldjuk! – jött a kedves válasz.
Ám ha azt hitte lekapcsolják a fényt mi gyönyörű pirosra színezte lábaközét hát tévedett.
A férfi elment valahova. Visszajött, s újra csak matatott valamit, immáron valahol fölötte.
- Így ni! – jelentette ki és a következő pillanatban valami keményen megütötte a csiklóját, hogy aztán hidegen csurranjon le a kertje kapujába. Onnan a fenekén át a párnára. Az felszívta a vízcseppet.
Greta sikoltott mikor a következő csepp keményen ütött és ismét csak hideg csíkot húzott a felmelegített bőrén.
- Hűt és nedvesít – mondta a férfi.
- Mindig gondoskodni fogok rólad! – s hangja kedves volt.
Majd kattant valami és a fény az ágy fölé akasztott kis palackra esett. Benne víz s néhány jégkocka.
- Úgy kell két óra, míg elolvad és lecsepeg, addigra kel a nap is, aztán megreggelizünk! – mondta a férfi kedvesen.
A cseppek rendszertelenül érkeztek mikor a víz elfogyott. A jég olvadása szabályozta a mikort.
Greta sírt, próbált odébb moccanni hogy ne meggyötört csiklójára hulljanak a cseppek, ám ilyenkor működésbe lépett a pálca és le lecsapott, ötletszerűen. A kertre, a belsőcombokra, vagy a hátsó kapura.
Greta kimerült.
Érzékei cserbenhagyták. Csak azt tudta, hogy a férfi éberen figyel. Próbált mozdulatlan lenni. Néha könyörgött, sírt, kiabált, vagy sikoltozott, de semmi nem hatotta meg a férfit.

Az ég alja piroslani kezdett, majd fehéres sárgára váltott és végül valóban felkelt a nap. A halovány fényben meglátta a férfit.
Nem volt ijesztő, ám frissen borotvált arca markáns, szigorú. Barna haja rövidre nyírva, az összkép nem volt kellemetlen látvány. Halovány kék ing, sötétkék nyakkendő volta férfin. Bal kezén pecsétgyűrű, csuklóján óra.
Felnyúlt és leszedte a palackot, bár volt még benne egy kis jég, de nem érdekelte. Kikapcsolta az infralámpát.
Tenyere a nyitott kertre simult. Greta felsóhajtott s ellazult.
Ám nem számolt a teste kínjával. S ahogy az izmok kiengedtek, úgy indult meg az aranyló sugár, nekicsapódva a férfi tenyerének.
Az nem kapkodott, megvárta hogy elapadjon, majd felemelte vizelettől csöpögő kezét.
- Remek..- sóhajtott beletörődőn.
- Én nem….én nem akartam! – sikoltotta Greta kétségbeesve.
- Megoldjuk – mondta ki a férfi a varázsszót. Greta felnyüszített. Már tudta, megint valami kellemetlenben lesz része. Reszketni kezdett a feszültségtől.
A férfi leszedte róla a súlyokat, kivette alóla a párnát, mi minden nedvességet és a pisijét is beszívta.
Ismét a csupasz gumilepedőn feküdt.

Magára hagyta, majd jött a lemosdatás, amit már szó nélkül tűrt. Rabtartója szárazra törölgette, aztán kivitt minden árulkodó eszközt a szobából.
Greta megkönnyebbült kissé. Ám ha azt hitte pihenhet, tévedett.
A férfi visszajött, kioldotta a drótot mi a nyakörvet tartotta fogva. Greta nem mert felülni, bár most már megtehette volna.
A férfi lentebb húzta a csípőjét, krémet véve a kezére bekente kertjét hátsó kapuját. Majd behintőporozta. Következő percekben szó szerint bepelenkázta. Az egészet egy gumibugyival koronázta meg.
- Roppant sajnálom, de nem pisilheted össze a lakást! – mondta hangjában szánakozással.
- Reggeli után elmegyünk egy barátomhoz. Ő orvos és kideríti mi a baj veled! – mondta ellentmondást nem tűrően.
Greta borzadva sóhajtott, ahogy lábait eloldozta s az ágy szélére húzva felültette végre.
Végignézett magán. Kínnal nevetett fel. Nem hitt a szemének. Valóban egy gumibugyiban üldögélt.

folyt.

Hozzászólások (0)

A hozzászólások belépés után olvashatók.