Kötél1/2rész

Együtt ültünk az autóban. Átadtam az ajándékot, egy lekvárt, ami olyan hatással volt a gyönyörű lányra, amit még soha nem tudtam megfigyelni senkin. Mint egy áramütés, egy összerezzenés, egy dimenzióváltás. A lány eddig sem nézett ki rosszul, de most az arca felragyogott, a szemei csillogni kezdtek és egy ellenállhatatlan vágyat éreztem, hogy megérinthessem. Csak erre tudtam gondolni, a pillanatra, a szép édes arcra, a formás testre, az almányi édes melleire. Teljesen elveszítettem a fonalat, ledermedtem. De édes volt a képzelet, hogy miket is tennék vele. Ebből a bódultságból rángatott ki egy hang. A lány volt az. Valamit kérdezett, de nem értettem, csak bólogattam, persze, persze, hogyne. Ezen elnevette magát. Halló egy randin vagy, mondta nevetve. Én ekkor tértem magamhoz a zavarodottságból és végre felfogtam mit is mondott. - Feljössz hozzám kérdezte? Megkóstoljuk ezt a lekvárt. Szárnyaltam. Olyan érzések töltöttek el, amiket nehéz leírni. Éreztem, ahogy megemelkedem és az aurámon eddig tátongó hegek egyszeriben behegednek és újra egész vagyok. Egy igazi domináns férfi. A sok frusztráló, csalódás, hirtelen semmivé lett egy pillanat alatt. Rettentően akartam ezt a lányt. Gondolatban minden porcikáján elidőztem amíg a lakása felé haladtunk. Beszélgettünk, de semmire nem emlékszem, csak az édes arcra ami csicsereg. Megérkeztünk, nyílt az ajtó, mögötte egy titkos birodalom terült el. A shibari világa. Bambuszok, kötelek, édes kis csészék, a falon egy festmény egy japán juharfa vörös ágaival, egy másikon pedig a Kanzan a Japán díszcseresznye rózsaszín virágai burjánzottak. Tudtam, hogy imádja a kötözést, mert beszéltünk róla, de erre nem számítottam. Itt minden ebbe az egy irányba mutatott, a kötözés itt már nem mint egy kiegészítő tevékenység, legyen valami aztán jól van, (mert hát ki ne tudna egy kötéllel bárkit egy ágyhoz kötözni), hanem mint művészet jelent meg. Most örültem, hogy nem kamuztam róla, hogy micsoda shibari mester vagyok. Megbontottuk a lekvárt. Annak viszont a mestere vagyok, így megnyílt az út a kötelek felé. Lekváros szájjal csókoltuk egymást, néha elkalandozva az ajkakról más testtájak felé. Finom volt és érzéki. Egy nem túl édes, de nagyon finom ízű lekvárral még annak is ajánlom a csókolózást aki nem szeret, vagy rossz élményei vannak. Még egy piócát is megszelídít. Aztán mikor már eléggé forró volt a hangulat egyszer csak megállt és meztelenre vetkőzött. Csak bambultam annyira meglepett. Kötözz meg mondta csendesen átszellemült hangon. Furák ezek az igazi shibarisok, nem sokat ismerek, de ezt a szenvedélyt mindenkinek meg kell egyszer az életben tapasztalnia. Mély átható nyugalom öntött el. Tudtam, hogy itt nem kell sietnem, nincs miért kapkodnom, ez nem az a műfaj. A kezével kezdtem a kötözést, elől dupla csomóval megkötöttem a csuklóját, majd a kezét a nyaka mögé húzva a hátára kötöztem. Belevettem a felsőtestet, a formás melleit. Nagyon szép látványt nyújtott. Nem szorítottam meg nagyon a kötelet, de éreztem rajta, hogy a teste gyakorlott és szorosabban szereti, ezért erősebben folytattam. Meg is lett a hatása. A légzése megváltozott és pihegni kezdett élvezte a kötelek biztonságát. A szépségét már nem is tudtam figyelni, mert arra koncentráltam, hogy minden tökéletes legyen. Ez a kötözőmester felelőssége. A kötelet végigvezettem lefelé a gerincén át a lábai között, elől a hasánál felfelé vissza a nyakáig. Közben csomókat ejtettem amikkel be lehet fejezni a teljes test átkötését. A plafonon lévő bambuszhoz kötöztem a felső testét, majd az egyik lábát felemelve megkötöztem. A sarka a fenekéhez, a vádlija a combja hátsó részéhez feszült, majd az egészet felhúztam a rúdra. A combja így szétnyílt és feltárult nedves puncija, a belevágó lábai között átvezetett dupla kötéllel. A szépség és vágy összhangja. Maga a tökéletesség. Ahogy állt ott egy lábon feszülő testtel, kiszolgáltatottan, pihegve. Bal kezemmel a szájába nyúltam és simogatni kezdtem. Szuszogott. A jobbal pedig a mellén kalandoztam, majd a haját kezdtem el finoman, majd durvábban húzni, ahogy éreztem mit is szeretne. Egy szót sem beszéltünk amióta elkezdtem a kötözést, de nem is kellett. Ha van az embernek olyan pillanata amit míg él soha nem felejt el akkor az ez a pillanat volt. Fájóan lassan a lábai közé tettem a kezem. Hagytam, hogy keresse az érintést, ebben a lehetetlen helyzetben. Reszketve próbálta a csiklóját a kezemhez dörzsölni, de mindig kitértem. Végül visszanyúltam a hüvelykujjammal a szájába és hagytam, hogy a kezemre üljön. Elég volt néhány mozdulat és hatalmasat élvezett. És, hogy velem mi történt? Semmi. Csak kikötöztem őt, feküdt az ölemben reszketve és én néztem. Egy, vagy két órán át nem is tudom, az idő megszűnt, szétfolyt. Mi pedig a földdel együtt szuszogtunk.