Kiállítva2

  Egész éjjel izgatottan borotváltam minden szőrt, amit csak elértem magamon. Reggel 4-kor csörgött az órám, még egy gyors borotválkozás, hogy megfeleljek az Úrnő előírásainak. A körmeimet is belakkoztam, a kapott nagyon közönséges vörös lakkal. Összeszorult gyomorral öt előtt pár perccel már ott toporogtam az Úrnő kertvárosi háza kapuja előtt. Már negyed hat is elmúlt amikor kócos hajjal, pongyolában és papucsban megjelent az Úrnő. Szerencséd, hogy nem csöngettél, mondta, miközben alig kinyílt szemével végig mért, és egy hatalmas pofont lekevert, úgy hogy lerepült a szemüvegem. „Hülye kurva, nem azt parancsoltam, hogy minden szőröd borotváld le-ordította a pofámba- a szemöldök szerinted nem szőr? Keresd meg a szemüveged és add ide, erre a héten nem lesz szükséged, amit kell azt hunyorogva is meglátod. A fürdőszobában, a szemétben találsz egy eldobható borotvát, azzal tüntesd el gyorsan a szemöldökeidet, vetkőzz le, és kussolj. Egész héten nem akarom hallani a hangodat, se itt, se az utcán. Neked is jobb lesz, ha női ruhában nem szólsz senkihez, disszonáns lenne a kinézetedhez a férfias hang. Rá ne merj ülni a wcdeszkára, guggolj fölé, ahogy a nők csinálják.”

  A durva fogadtatás, a pattogó parancsok elmulasztották a gyomorgörcsömet, csak gépiesen igyekeztem megfelelni az elvárásoknak. A félelemtől vacogva, meztelenül álltam a fürdőszoba közepén vártam, hogy az Úrnő visszatérjen. Jött, kezében egy fém derékpánt, amelyről egy kis pajzs lógott, benne egy görbe csővel. „Ezt vedd fel, a fütyidet dugd be a csőbe, ezzel el is búcsúztál tőle egy időre, mert most a lábad között ezzel a lánccal az öv hátuljához rögzítem. Vagyis, még ezt a helyes kis bordázott fém dildót is ráhúzom a láncra mielőtt földugom a seggedbe. Ne sziszegj, innentől ez lesz az egyetlen élvezeted. Na, alakul ez, most aztán jó szorosra meghúzok mindent. Az öv alá az ujjadat se tudod bedugni, a fém pajzs szinte eggyé vált a testeddel, a fütyidnek már nyoma sincs. Pisilni is csak ülve tudsz majd, egy műanyag csövön keresztül van a seggednél kivezetve a vizeleted. A dildód pedig vécézni sem enged, miközben minden mozdulatodnál érezni fogod, hogy a rabom vagy. A kulcs nálam, nincs kérdés.

   Most jön a neheze, hogy csináljunk ebből a szerencsétlen alakból, valami nőnek kinézőt, ha már semmi férfias nincs rajta. Ülj a tükör elé és nézd hogyan sminkellek ki jó vastagon, hogy estére se üsse át a borostád a vakolatot, amit rád kenek. Szénnel húzok szemöldököt neked, ahogy a szegény koldushoz illik. Közönséges pirosítót is használok, és ezt a jajjpiros rúzst. Tedd fel ezt az alig használt melltartó, teszünk bele két méretes, súlyos műmellet. Rendesen lógni fog, ahogy egy ilyen elhanyagolt, vén kurvának szokott. Estére majd rendesen érezni fogod a terhét a vállaidon, a pánt majd jó méllyen belevág a húsodba, de nem ez lesz a legnagyobb bajod. Itt ez a széttaposott magassarkú bokacsizma, meg ez a kicsit feslett, térd alá érő, szűk bőrszoknya. Ez majd visszafogja a lépteidet, megtanít tipegni, Ezt a valaha fehér, nagy rózsákkal díszitett blúzt tegnap találtam a kuka tetején. Ez nagyon illik egy kivénhedt, homeless kurvához, amivé tettelek. Na, és ez a csúcs: egy kókuszszőnyeg színű, félhosszú paróka, egy ujjnyira lenőtt hajjal, valami forgatásnál használhatták, egy turiban találtam rá. És most az utolsó simítás, itt a portörlő, amiből Rózsika sosem veri ki a port, hiába mondom neki, de most éppen erre van szükség, hogy kicsit életszerűvé tegyem a friss sminket.” Ezzel végigtörölte a képemet, belerázta a hajamba, és elégedetten szemlélt. A tükörben én sem ismertem magamra, egy koszos, bizarrul kifestett, logó mellű, lenőtt hajú, fenekén feszülő, szűk szoknyájában, széttaposott magassarkú bokacsizmájában bizonytalanul botladozó szerencsétlen nőt láttam. „Itt ez a kinyúlt szűrke kardigán, ezt még vedd fel. Ez a szatyor a két palack ásványvízzel, ez az egésznapi ellátmányod, meg ez a teló, amellyel óránként csinálsz magadról szelfit, és elkűldöd a beprogramozott számra, hogy lássam, ahogy  a helyeden állsz! (folyt. köv.)