Ambrózia, avagy a beteljesülés fehérbe öltözött- - 5/5-

Alapjaiban egy valós történet, melyben a történetíró fantáziája  átírt, megváltoztatott ez meg azt!

Zsófi talán még ki sem lépett az épületből, de már sms-t kapok tőle.

- Mikor tudunk találkozni? 

Azt szeretném, hogy néhány nap elteljen, hogy ülepedni tudjon minden, ami történt vele...

Én értek oda hamarabb a kávézóba. Zsófi késik egy kicsit. Ráérősen sétálva érkezik meg. Ugyanabban a ruhában van, amiben a vizsgálara jött, hasonlóképpen most sincs rajta melltartó, a haja szexyn ráomlik a vállára... Amikor megpillant, elmosolyodik.

Leül velem szembe, és csendben percekig csillogó szemekkel néz rám. Szótlanul beleolvadunk egymás tekintetébe...

- Azt hiszem értem amiről beszéltél! Talán ijesztő is lehetne, hogy van tovább annál amit Barbara doktornőnél megéltem, és most szólok, ha elmegyek a normál nőgyógyászomhoz, és bármi feljön abból, amit nálad megéltem... én nem tudom mit csinálok veled! Félve mondom ki ...szeretlek ...és utállak is egyben! Szemét voltál velem, és egyben megbasztad az agyam! ...és ha nem tudnám racionálisan kezelni azt ami történt, beléd is tudnék újra szereti, de közöttünk csak a szex működött mindig! Ez már nekem, és szerintem nekünk kevés. Nagyon bátor vagy, hogy megmutattad ezt a részedet, és nem hittem volna, hogy megállod azt, hogy megdugsz! Köszönöm! Ez így volt kerek! ...és köszönöm, hogy adtál időt, pontosabban, nem adtál teret az akaratomnak, hogy azonnal beszéljek veled! Pontosan tudtad, hogy több napra van szükségem ahhoz, hogy... mert amikor elmentem tőled, nagyon dühös voltam rád, mert nem dugtál meg! Fel tudtam volna robbanni! Napok kellettek ahhoz, hogy elkezdjen letisztulni az élmény, amit kaptam tőled! Nem mondom, hogy holnap újra el akarok menni hozzád egy vizsgálatra... mert most ez nekem sok volt amit ott megéltem! De ha egyszer újra... és lehetőségek kapok a Doktor úrtól arra, hogy fogadjon, boldogan el fogok menni!

- Nyugodtan tegezzen! - mosolyodom el.

- Hülye!

- Rendelünk valamit, vagy sétáljunk egyet a szigeten?

- Nem, ne menjünk sehova, olyan jó kevesen vannak, beszélgessünk, annyi minden van bennem, amit ki szeretnék mondani!

Zsófi a rendelés után mellém ül a sarokkanapén, és odabújva hozzám, huncutul mosolyogva a fülembe súgja:

- Nincs rajtam bugyi... mert a szemét doktorom levágta rólam!

- Ilyen doktorok is vannak? - kuncogom el magam.

- Ne is mond, ez csak a kezdet volt!

- Na ne csigázz! Mi történt veled, amióta nem találkoztunk?

Zsófi elmosolyodik, majd egy szemvillantás alatt, átmegy komolyba, és mélyen a szemembe néz.

- Miért nem fenekeltél el úgy igazából? Mindent megtettem érte... nem tudatosan, de visszagondolva...

- Mhh... jó a kérdés. Talán... és most általánosságban mondom, túl türelmes vagyok mindenkivel, talán nem láttam ott és akkor indokoltnak, talán a szavak mélyebbre mentek. Nem tudom, de sem a mellbimbóidra, sem puncira nem került fel a vákum, a popsid sem ismert meg minden kikészített eszközt, és a... - és mivel egy középkorú nő leült mellénk, kicsit stílust váltok - yónid sem ismert meg mindent abból, amit előzetesen elterveztem.

- Mit terveztél még, bocsánat mit akart még a Doktor úr? - neveti el magát Zsófi.

- Maradjon legközelebbre is meglepetés! Szerintem fontos, hogy ne ragadjunk bele a sablonokba, hogy mindig legyen valami egy kicsit más, legyen valami ami még nem volt, vagy nem úgy, ahogy eddig. Szerintem ez sokat jelent.

- Doktor úr mikor tudja elküldeni a leleteket?

Elmosolyodom Zsófi tegeződő és magázódó váltásain.

- Nézze kedves Zsófia. Általában 14 nap, amire a labor megküldi az összes eredményt. Amennyiben minden időben megérkezik, néhány nap alatt rendszerbe foglalva át tudok önnek mindent küldeni, de nincs oka aggodalomra, mindent a legnagyobb rendben találtam.

- Köszönöm Doktor úr, és elnézést kérek a vizsgálat közbeni viselkedésemért, és a mostani türelmetlenségemért, de nagyon kíváncsi vagyok már rá, hogy mit fog tartalmazni a... 

- Türelem Zsófia, hamarosan küldöm!

- Még egyszer azt mondod, hogy Zsófia, nem tudom mit csinálok veled!

A mellettünk ülő nő kicsit értetlenül pillant ránk. Valószínű, hogy a beszélgetésünk jó részét hallja, és nem nagyon érti többek között az összefüggést a magázódás és tegeződés váltogatása között.

- Kíváncsivá tettél!

- Aki kíváncsi, az reggelente sokkal több krémet fog az arcbőrébe bemasszírozni, mit aki...! - nevette el magát Zsófi olyan harsányan, hogy csaknem minden szempár rászegeződik a környezetünkben.

Ezt a hirtelen jött rivaldafényt oly természetességgel kezeli, mintha naponta állna fel a világot jelentő deszkára... ám a helyzetből adódó figyelem pont olyan gyorsan szűnik meg, mint amilyen...

- Honnan kezdjem? Reggel tényleg elgondolkodtam azon, hogy lemondom, és csak azért mentem el, mert...

- Zsófi! Ez a csak azért mentem el mondat ugye tudod, hogy...

Hosszú, és mély beszélgetésbe kezdünk. Nagyrészt pozitív visszajelzéseket kapok, de van néhány kritikai megjegyzés is, mely bizony akár jogos is lehet, de itt köszön vissza az, hogy nem lehet minden tökéletes, s az ami valakinek bejön, az másnak kevésbé, vagy egyáltalán nem. Sokszor hallom azt, hogy túl türelmes voltam, és hogy nagyon várta a fenekelés folytatását, és hogy vágyott arra, hogy fájjon, égjen a feneke. Nem tudok érdemben mit kezdeni ezzel a... tulajdonképpen új információval. Régen mindig az volt, hogy ő ezt még a paskolás szintjén sem akarja megélni, most meg... 

- Ahogy a melleimet kezdted el vizsgálni... ott valami megváltozott bennem. Elkezdtelek komolyan venni. Elkezdtem komolyan venni mindazt amit leírtál nekem a vizsgálattal kapcsolatban! Hidd el, sokszor elolvastam! ...és ott a végén nagyon felizgattál! Pontosan tudod, hogy mennyire szeretem azt a mozdulatot, és szemét módon visszaéltél vele!

- Ééén? ... és nem vetted komolyan, amit leírtam? Na ez szép!

- Nem gondoltam, hogy az ott leírtakra valójában is törekszel... Tényleg nem tudtam mi vár rám, nem ismertem ezt a részed, aki a Doktor. Nagyon megleptél Márk! Talán naív vagyok, de már akkor gyanakodnom kellett volna, amikor azt a bizonyos dobozt kinyitottam, és kérdezgettelek... talán már akkor világossá kellett volna, hogy váljon, ez nem csak díszlet, hanem használni is mered, és... nem akarom, hogy elbízd magad, de többé kevésbé tudod is őket!

- Na ez szép ...és egyben köszönöm! - mosolyodom el.

Zsófi ráteszi a kézfejemre a kezét és mélyen a szemebe néz.

- Nem hittem volna azt sem, hogy ilyen stabilan, az első perctől kezdve benne tudsz maradni a szerepedben! ...pedig én sok mindent megtettem.

Amit nagyon élvezek, hogy a beszélgetés íve lassan megérkezik arra a szintre, ahol megjelennek a lelke mélyén megélt érzések. Elhomályosodik a kritika, és cunamiként törnek elő az emlékképek. 

Nagyot mosolygok, amikor a szőrtelenítés kapcsán elmeséli, hogy annak a bizonyos első alkalomnak a mozija benne is lepergett, de olyan apró dolgok is feljöttek benne, mint például a fehér PVC lepedő megérintése közbeni érzések elmesélése.  

- Zsófia kedves! - nevetem el magam. - Arra is kíváncsi volt, hogy kibírja-e, a szavaival élve röhögés nélkül. Úgy emlékszem kibírta. Ekkora különbség volt az elképzelt folyamat és a gyakorlati tapasztalás között?

- Baszki, tényleg elhittem még lábtartó nélkül is, hogy dokinál vagyok, annyira belevittél a szerepbe! Azóta sem értem, hogy csináltad, de már nem is érdekel!

Lassan kezdenek Zsófi gondolatai kifogyni. Egyre többet hajtja a vállamra a fejét, szavak nélkül simogatva meg a kezem, a karom, és már csak egy-egy, magának elemi erővel utat törő gondolat okán emeli fel a fejét és néz rám.

- Időnként fájdalmas volt amit csináltál velem! Amikor például a segglyukamat vizsgáltad, vagy nem is tudom minek nevezzem azt ami ott zajlott ...szóval, élveztem hogy fáj, és ez a normáltól kicsit erősebb fájdalomra való vágy, és annak élvezete... huhhh, ez nagyon gáz! 

- Most ez van benned, ez van a felszínen, ezt kell megélned, és elfogadnod! Ez teljesen természetes folyamat! Büszke vagyok rád, hogy így bele tudtál menni minden érzésbe! Nyugi!!!

A kávézó egyik alkalmazottja feltűnő jövés-menésbe kezd , mely egyértelmű jele annak, hogy vészesen közeleg a záróra. A szomszédunkban ülő hölggyel szinte azonos ritmusban állunk fel, és indulunk el Duna irányába. A nő tekintetét hosszasan magunkon érezzük. 

- Szerinted ki van akadva azon amit hallott, vagy hazamegy és egy örületeset maszturbál? Mit gondol erről Doktor úr? 

- Nem gondolom, hogy ebben a témában nekünk állást kell foglalnunk, bele kell mennünk egy vélt, vagy valós válasz megfogalmazásába kedves Zsófia! Ami több mint valószínű az az, hogy nagyon szeret hallgatózni. és holnap egy irodában bőséggel lesz miről beszélni! A történet azon fejezete, hogy ez milyen hatással volt rá, illetve az, hogy a melltartóján, illetve a blúzán áttörő, percről percre hangsúlyosabban kirajzolódó bimbóudvar, illetve a láthatóan megkeményedő mellbimbói valósággal követelték már az érintést, a csókot, a... na ez nem biztos hogy része lesz az élménybeszámolónak! 

- Doktor úr, maga mire nem figyel! - neveti el magát Zsófi! - Nem is vettem észre, hogy ennyire megosztja a figyelmét!

- Drága Zsófia, tudok én egyszerre több dologra is figyelni! Azt gondolom, hogy ez a hölgy határozottan életigenlő rezgésekkel töltötte meg teret. Nem lehetett elkerülni, hogy ne pillantsak rá többször, és ha már rápillantok, nem csak nézek, látok is!

- És mit állapított meg róla?

- Nézze, felületes benyomások alapján én már nem mondok semmit. Lehet, hogy boldog, kerek családi életet él. Megeshet, hogy tele van elfolytásokkal, vágyakkal... lehet, hogy társas magányban él, lehet, hogy ő az iroda legkacérabb titkárnője... nem tudhatjuk, de nem is tisztünk ezt tudni. Ez az ő élete!

Lesétálunk a már pár hete "megismert" rakparti padhoz, mely bármilyen életszerűtlen, de ismét csak ránk vár. Élvezzük egymás társaságát, élvezzük a nyáresti langyos szellő simogatását, a lágyan hullámzó Duna, és a panoráma minden szépségét.

- Ja, ezt majdnem elfelejtettem odaadni! 

Előhúzok a táskámból egy lapos borítékot, és odaadom Zsófinak.

- Meglepetés? Mi ez? Megnézhetem? - csillannak fel a szemei.

- Hát persze, a tied! - nevetem el magam.

Zsófi azzal a gyermeki kíváncsisággal tépi fel a borítékot, mellyel anno a nagy kartondobozt. Elneveti magát!

- Ezért még számolunk! Ez volt az egyik kedvenc tangám!

Vége