Esti kaland a HÉV-en (1)

Már jó pár évvel ezelőtt, egyik este a városból utaztam hazafele a HÉV-en. Mikor felszálltam körbenéztem a kocsiban, de csak elöl ült pár ember, hátul, az elkülönített részen nem láttam fejet, így odamentem. Csak mikor már beléptem a nyolcas ülések közé vettem észre, hogy az ablaknál mégis ül egy srác, eléggé hanyag testtartással, a sarokba hányavetien támaszkodva, szétvetett lábakkal, igen bőszárú rövidnadrágban. Felül egy fehér mintás póló volt rajta, de annak alja eléggé felcsúszott a testén, mert nem csak a hasa, de még a jó szőrös mellkasa nagy része is kilátszott alóla. Az is jól látszott, hogy a köldöke környéke is szőrös és a szőrmező lefele terjed.

Kicsit mintha összerezzent volna, mikor beléptem ebbe a kissé elzárt, körülvett területre, de azonnal túl kihívóan nézett rám, majd a szemével intett, hogy vele szembeni ülésre üljek le. Kicsit tétováztam, de végül is oda ültem, ahova szemével mutatott.

Ekkor vettem észre, hogy a rövidnadrágjának szára, a szokásostól eltérően igen bő volt, majd kétszerese, mint szokott lenni, és így, ahogyan hányavetien ült, pont be lehetett látni a rövidnadrág tág szárán befelé a lábán, a combján át, még a jókora, dús, fekete szőrzetét is lehetett látni, ami persze a fanszőrzete volt.

De nem csak az látszott, hanem az is, ahogyan a nagy és dús fanszőrzete bokrából egy jókora eres farok is előre nyúlik, és megtámaszkodik a combján.

A srác észrevette, hogy én is észrevettem, de nem csak észrevettem, de meg is csodáltam a „látványt”, amit nyújtott.

Unott mozdulattal még hányavetibb formát vett fel, ami azt eredményezte, hogy a rövidnadrágja szára feljebb csúszott a combjain és még többet mutatott meg az az alatt, azon belül lévőkből. Még oda is nyúlt, kicsit feljebb húzta a jobb nadrágszárát és így lassan majdnem kibukkant már a még lazán a belső combján pihenő farka vége is.

Látván, hogy habozok, így megszólalt:

1. Megelégszel a látvánnyal, vagy tovább lépsz, esetleg aktívabb szerepet is vállalsz?
2. Elsődlegesen lenyűgöző a látvány is, de szívesen vállalok aktívabb szerepet is. Mit lehet? – kérdeztem meg.
3. Szabad a gazda. Azt teszel, amit csak kedved diktál, akár még meg is nézheted, hogy mennyi jöhet belőle, ha ügyes vagy! – szólított fel a srác a cselekvésre, megszabva annak végső célját.

Nekem sem kellett több, már hajoltam is előre és nyúltam be a jobb tág nadrágszárán a bal kezemmel, míg el nem értem a dús fanszőrzetében meglelt nem is kicsi, nem vastag, de kellően hosszú és már a markomban meredező farkát. .

Majd mivel így igazán nem esett a markomba jól a farka, a jobb kezemet is aktiváltam és a két kezemmel már jól elértem, megmarkolhattam a közben megduzzadt, vaskos farkát. Azt is éreztem, hogy a farka végéről hátracsúszott az azt takaró bőre, csupasz lett a makkja és annak végén már megjelent egy csepp előnedv is. Ezt is éreztem a kezemmel.

Nem tétlenkedtem hát, a két markomat egymás mellé téve már át tudtam markolni a teljesen előre meredő vaskos farkát és nekiláttam, hogy kézimunkával kicsiholjam abból mindazt, amit csak lehet. Gyorsítottam, majd lassítottam, vágól újra felgyorsultam, míg végre éreztem, hogy megrándul a farka a markomban és hatalmas gecizuhatag tört elő a rövidnadrágja szárából, még akkor is, ha annak nagyja a nadrág belső falán landolt.

Nem számítottam ekkorára, így ijedtemben kikaptam a kezeimet a nadrágja száraiból, így is jutott a zuhatagból a kezeimre, a markomba is.

A srác előkapott egy hatalmas méretű zsebkendőt, odanyőjtotta, hogy abba töröljem meg a kezeimet, markomat, majd visszavette és közben nevetve megjegyezte:

1. Régen tapasztaltál ilyen hatalmas mennyiséget kilövelléskor, hogy megijedtél ettől? – kérdezte meg.
2. Igen, így van. – erősítettem meg, majd kinézve a HÉV ablakán láttam, hogy időben tettem meg a dolgot, mert az én megállóm következett, így elköszöntem a sráctól és leszálltam. Ő még utánam szólt:
3. Késő esténként mindig itt vagyok, ha ismételni akarsz! És mindig a második kocsi végén. – tette még hozzá, majd pá-t intett, mert becsukódott az ajtó.

(folyt. köv.)