Ambrózia, avagy a beteljesülés fehérbe öltözött- 3/5-

Alapjaiban egy valós történet, melyben a történetíró fantáziája átírt, megváltoztatott ezt meg azt!

Zsófi természetesen bugyiban jön ki a vetkőzőnek kinevezett hálófülkéből, amire én nem reagálok semmit, de legbelül nagyon örülök! Ez egy jelzés is felém, hogy feloldódott, hogy játszik ő is, és nagyon vár minden új, vagy régen átélt szituációt...

Amíg Zsófi a vetkőzőben van, átnézem mit hozott magával, valamint az íróasztal melletti székre ráteszek egy puha nedvszívó alátétet, ha meztelen popsival jön ki, akkor nyugodtan le tudjon ülni.

- Foglaljon helyet! 

A vizsgálat a vérnyomás, pulzus, és véroxigénszint mérésével kezdődik.

- Izgul? Kicsit magas ez a pulzus!

- Ön is izgulna, ha a helyemen ülne!

Némi közömbösséget magamra erőltetve, látszólag meg sem hallva a választ nyúlok a spatuláért.

- Legyen kedves álljon fel, és jöjjön ide elém. Nyissa nagyra a száját! Mondja, hogy "ááá" ..."eee"...

...és elkezdem a mindenre kiterjedő alapos vizsgálódást. A spatula természetesen kicsit mélyebbre "csúszik", mint ahogy komfortos lenne, így az öklendező reakció sem marad el.

- Doktor úr, ez nekem így nagyon rossz! 

- Zsófia, ön nincs abban a helyzetben, hogy véleményezze a vizsgálati módszereimet! Nem tehet mást, el kell fogadnia mindent ami történik, ha meg valami nagyon meghaladja azt a bizonyos szintet, egyedül az ön kezében van a megoldás kulcsa! 

- De...

- Szeretne még valamit mondani? - vágok Zsófi szavába. - Szeretné, ha megkérdezném, hogy ön szerint ezért már jár-e némi elfenekelés? Szeretné, ha megkérdezném, hogy hányszor csattanjon a popsiján a kezem? Szeretné, ha közölném magával, hogy ha olyan számot mond, amivel nem értek egyet, akkor megduplázom azt amit mondott?

- Maga el akar engem fenekelni?

- Amennyiben nyomós okot ad rá, igen! Hosszú még ez a vizsgálat, és ha percenként megnehezíti a dolgomat, az senkinek sem lesz jó!

Zsófi látszólag megszeppenve csendesedik el.

A szájüregi vizsgálatot befejezve, a sztetoszkópé lett a főszerep. Miközben hosszasan hallgatom a testének a neszeit, gyönyörködöm a szívének a hangjában, légzésének szaporodó ritmusában, különböző utasításokat adok:

- Lélegezzen nyugodtan ...köhincsen egyet ...most ne vegyen levegőt...

Zsófi egy hang nélkül végrehajt mindent, amit kérek tőle!

- Kérem most üljön oda a vizsgálóágyra, és emelje fel mindkét kezét a tarkójához. Megvizsgálom a kebleit.

Elsőként a mellek kontúrát, a bőr színének egyenletességét, és a felszínét vizsgálom meg, keresve az esetlegesen pl. kidomborodott vénákat, vagy olyan kezdeti szín illetve formai elváltozásokat, melyek a további szakorvosi ellátást indokolhatnak! Ezt követően kezdem csak el a manuális vizsgálatot. Az érintést a hónaljtól indítom, és lassan haladok a mellbimbók irányába. Hosszasan vizsgálom mindkét formás mellet. Állva, ülve, fekve, körkörös mozdulatokkal, hosszanti simításokkal, bimbóudvar, és a bimbók alapos, mindenre kiterjedő érintésével. Amikor az ágaskodó, megkeményedett mellbimbóit egy kis szorító és egyben húzó érintésből hagytam kicsusszanni, megremeg a teste...

- Szemét vagy, pontosan tudod... - suttogta alig hallhatóan.

- Mit mondott Zsófia?

- Semmit, semmit. Bocsásson meg, csak...

Törekszem arra, hogy a nézésemmel közömbösséget mutassak, de legbelül mosolygok! Nem lehet elfelejteni, hogy ezzel a "szorításos technikával" anno hányszor húztam fel a legnagyobb magasságokba! Hányszor harapott belém ilyenkor, hányszor...

- Minden rendben, nem találtam semmi olyan deformitást, amit... de ezt majd a vizsgálat összefoglalójában, az eredményekkel együtt szerintem három héten belül el fogok önhöz juttatni. Nem húzom ezzel az időt. Kérem álljon oda, egy pillanat és jövök!

A polcról elveszem az egyik vesetálat, melyről lehúzom a zöld kendőt. Elsőként a gézvágó ollót veszem a kezembe. Megfogom a bugyijának a leheletvékony pántját...

- Mit csinál! Miért nem mondja, hogy vegyem le!?!

- Már egyszer kértem rá! Közöltem önnel, mindent csak egyszer kérek!

- Úgysem meri levágni! Mit képzel magáról!

- Én csak annyit tudok mondani, hogy ez ellen sem volt... - és már az egyik pántot el is vágtam - ellenvetése!

- ...de én azt hittem, hogy csak... - és már a másik pánt is, és nekem fáj a szívem ezért a gyönyörű csipkés tangáért, de amit megígértem, azt megígértem!

Zsófi kezei önkéntelenül a tanga után kapnak, de mivel a gravitáció gyorsabb, valamint a kis terpesz sem kedvez a szituációnak, a vélhetően több napja nem szőrtelenített szeméremdombjára tapadnak.

- Nos, kedves Zsófia, ugye, hogy nem is olyan borzasztó, hogy nem szorítja sehol semmi!  

Komótosan felveszem a földről az álomszép tangát, és lassan az orromhoz emelem, miközben mélyen a szemébe nézek.

- Úgy érzem a nedvesedéssel nincs problémája! - idézem a "kolléganő" örökérvényű, és számomra nagyon tetsző gondolatát.

- Ilyet még nem is láttam! Utálom magát!

- Ehhez joga van! Nos, most meg fogom vizsgálni többek között a gerincét, az izomzatát, a reflexeit.. majd megmérem a hőjét. Ez vár önre a következő néhány percben.  

Zsófi szemei csillognak! Láthatóan nagyon élvezi azt ami történik vele! Vélhetően megéli egy olyan részét, melyre eddig nem volt alkalma! Kimondhat valamit, amit eddig az orvosának, vagy akár anno nekem, a kapcsolatunk végén nem mondott, mondhatott ki.

Megérintem a testét, néhány pontnál megállok, megmozgatom, figyelem az izmainak a válaszait a mozgatásra. Lassan végigsimítom a gerincén az ujjamat, majd megkérem, hogy nagyon lassan hajoljon le és érintse meg a lábujjait. Hosszasan elidőzök a farkcsont körüli nagyon huncut pontoknál, melyek érintésére hatalmas sóhaj tör fel Zsófiból.

A vizsgálat következő fázisaiban elsőként a reflexkalapács, majd az ingerkeréknek nevezett eszköz kapja a főszerepet, mely egyszerre ad egy kis szúrós érzést, és számomra megfogalmazhatatlan kellemes bizsergést.

- Kérem most forduljon a jobb oldalára, és húzza fel a hasához a bal lábát, hogy hozzáférjek a fenekéhez.

Gumikesztyűért, steril kenetpálcáért, és a hagyományosnak tekinthető hőmérőkért nyúlok.

- Mi fog most történni Doktor úr?

- Kenetet veszek az ánuszából, majd megmérem a hőjét. Egy hőmérőt kap a popsijába, egyet a vaginájába!

- Nem vagyok én kisbaba, hogy a fenekemben kelljen megmérni a hőmérsékletemet!

- Nem szeretném megismételni, hogy mihez van joga, és mihez nincs. Az összefoglalóban elolvashatja majd az indoklást is! Kérem, csinálja amit kértem! - és rácsapok néhányat Zsófi ruganyos, napbarnított fenekére!

- MIt csinál!

- Nyomatékot adtam a kérésemnek! ...és akkor most kérem segítsen, és húzza szét még egy kicsit jobban a fenekét, hogy tökéletesen láthassam!

Zsófi kicsit elcsendesedve, lassan hátranyúl és elém tárja az ánuszrózsájának minden redőjét.

- Így már lát mindent Doktor úr? - kérdi kissé gúnyosan.

- Igen, köszönöm, remek, erre gondoltam! 

A steril kenetvételi pálcát finoman a záróizomhoz helyezem, mely az érintésre tökéletesen reagál.

- Kérem vegyen egy mély levegőt, és ha szólok fújja ki!

 A kenetvételt követően alapos vazelinezés következik, majd nagyon lassan becsúsztatom a hőmérőt a fenekébe. A másik hőmérőt steril síkosító géllel kenem be, de amint picit széthúzom a nagyajkait, elmosolyodom!

- Mit látok itt? Mi ez a fogselyemhez hasonlító dolog, ami a hüvelyéből kilóg?

- Jaj... eelfelejtettem a yoni tojásomat kivenni. Tudja annyira megszoktam már, hogy...

- Tartogat-e még a mai napon valamilyen meglepetést a számomra Zsófia, vagy ezzel a kis feledékenységével lezárhatjuk a vizsgálat azon elméleti síkját, ahol tesztel, felesel, háborog, és értetlenkedik?

- Ne haragudjon Doktor úr! Kivehetem?

- Nem, majd én kiveszem, maga tartsa a fenekében a hőmérőt, mert ki fog csúszni! Legalább megjegyzi, hogy legközelebb legyen körültekintőbb, ha hozzám jön! Ki is tudja nyomni, vagy inkább...

- Tényleg nem vehetem ki? Kérem engedje meg... ez olyan kellemetlen már így is!

- Akár meg is engedhetném, akár el is fordulhatnék, akár... de majd máskor!

Egy új kesztyűért és papírtörlőért nyúlok. Nagyon lassan, milliméterről-milliméterre kihúzom azt a hegyikristály yoni tojást, melyet anno én vettem neki. A nedvköntösbe burkolózott tojás alakú kristályt papírtörlőbe csomagolva a kirakott dolgai közé teszem.

- Most boldog?

- Látom nem ismer semmiben sem határokat, de szerintem láthatja, hogy nehéz dolga van, ha ki akarja zökkenteni az orvosát a szerepéből! Adja fel, jobban jár, és koncentráljunk a vizsgálat további részére! Ha ezt így folytatja megnézhetjük milyen gyorsan vörösödik be a feneke!

- Egyre jobban utálom magát!

- Bármikor felkelhetne és elmehetne, de maga még mindig itt van, tehát meg van elégedve az alaposságommal! A duzzogás helyett inkább tartsa bent a hőmérőket, és lélekben készüljön fel arra, hogy le fogom borotválni a szeméremtestét, ha már ön nem tette meg, majd ezt követően kap néhány beöntést.

- Leborotvál? Maga?

- Miért lát itt rajtam kívül valaki mást? Leírtam, hogy mit kérek?

folyt.köv...