Megtörés (5)

     - András, ne haragudj, megtaláltam a kulcsot a zsebemben, de már nem tudtam szólni. De addig Julival játszottunk kicsit. Az utolsó sorozatot viszont azért kapta, mert megszegted a parancsomat, és nem tarkón volt a kezed. Különben hogy tudtál volna annyit kopogni?

     Láttam Andráson, hogy majd felrobban az idegességtől. De pont ez a célom. Jó lesz Julival játszani, de az igazi izgalom az, ahogy Andrással játszom, és megpróbálom megtörni a domináns szemlyiségét.

     - Azt hiszem, úgy lenne igazságos, ha azt a sorozatot te is megkapnád. Juli, 10-es skálán mennyire volt fájdalmas a fenekelés?

     - 7-est mondanék, Uram - válaszolta Juli kis gondolkozás után, továbbra is a szerepében maradva. Nem volt több 3-asnál, de ahogy kértem, nagyon hangosan kiabált, a fenekét pedig nem láthatta, így András simán elhitte, hogy egy kiadósabb verést kapott.

     - Mit gondolsz, milyen eszközzel és hány ütés ér fel egy 7-es fenekeléssel?

     - Pálcával 25 ütés közepesen lendületes ütés - vágta rá András szinte gondolkozás nélkül.

     - Rendben, egyetértek. Akkor ezt fogsz kapni. De nem tőlem, hanem Julitól.

- Itt midketten kicsit meghökkentek - Igen, így igazságos, Juli, menj be a szobába, és hozd ki az ágyról a lovaglópálcát, már ki van készítve.

     Juli bement, ezzel az is volt a célom, hogy lássa, mi vár még rájuk, ugyanis minden játékszert kikészítettem az ágyra. Ő persze ekkor még nem tudhatta, hogy melyikükkel fogok játszani. Kihozta a lovaglópálcát, nagyon jól állt a kezében. Szexi volt, ahogy meztelenül a kezében tartotta, és nemsokára azt is megláthattam, milyen, amikor használja, mert az volt a tervem, hogy ő fogja elverni a vőlegényét.

     - András, állj fel, és menj a kanapéhoz, hasalj át a karfáján úgy, hogy a kezeidet előre nyújtod, és csak lábujjheggyel érsz a padlóhoz!

     Miután András felvette a pozíciót, megosztottam velük is a tervemet.

     - Juli, te fogod elverni Andrást. Hallottad, mit mondott? 25, közepesen lendületes ütés.

     Azt is tudtam, hogy Juli nem fog akkorákat ütni rá, hogy az 7-es erősségű legyen, de ez nem is baj, nem akartam ennyire a közepébe vágni. Juli kicsit hezitált, majd odalépett Andráshoz.

     - Gyerünk, kezdd el, András pedig számolni fogja, és megköszöni neked.

     Végül Juli lecsapott, elsőre kifejezetten kicsit ütött, András is csak egy kicsit szisszent fel. De aztán elkezdett nagyobbakat ütni, bár a 7-es erősségtől eléggé távol volt. Azért András megérezte, egyre kevésbé volt őszinte a “Köszönöm”-je, és pirosas lett a segge. Még messze attól, amilyenné tudtam, hogy válni fog a nap végére.

     - Ffffff huszonnégy, köszönöm. Mmmmffff huszonöt, köszönöm.

     Mire Juli befejezte a fenekelést, egészen belejött, András pedig megérezte már.

     - Vissza térdelésbe! - utasítottam rögtön Andrást, és elvettem a pálcát Julitól. - Most pedig köszönd meg Julinak az egészet!

     - Köszönöm a büntetést, amiért miattam kaptál te is a seggedre - mondta András.

     - Ez nem elég, négykézláb, és csókold meg a lábát!

     András megtette, és ahogy a fejét lenyomta a lábcsókhoz, és kitolta a seggét, egy jó erőset rávágtam a pálcával. Ettől összerándult és felkiáltott.

     - Na ilyeneket érdemeltél volna, ha tőlem kapod. De itt a lehetőség, megköszönheted nekem is, hogy nem én vertelek el. Csókold meg a lábam!

     Láthatóan nem akarta megtenni, térdelt és hezitált, hogy mit tegyen. Újra elmondtam az utasítást: Csókold meg a lábam! Még mindig nem történt semmi.

folyt.köv.