A kötél 2. rész

Nagy elánnal, vetettem bele magam a sportba, ki akartam hozni magamból a maximumot, de ez a tulajdonság jellemző volt mindenre amit csináltam, szerettem mindenből kihozni amit csak lehetett. És Picúr mindig várt engem ott a padon. Pici volt, de mindene arányos, mint amikor egy nagyot beraknak egy gépbe és szimmetrikusan lekicsinyítik. Egy valami viszont méreteihez képest nem volt kicsi az pedig az étvágya, hát az nagy volt. Azt nagyítóba tette neki a természet. Tudtam, hogy ott van és ha arra megyek haza Ő ott vár és kiköveteli a részét az élet örömeiből. Ki az a bolond aki ezt a lehetőséget kihagyta volna. Már majdnem jártunk, de mégsem, mert a kapcsolat nem állt másból, mint markáns együttlétekből. Akkoriban még nem értettem azt a szub odabújást a dom hoz a szex végén, de tetszett. Készültem arra, hogy egyre nehezebb feladatok elé állítsam a formás kis testet. Minél vadabb dolgokat találtam ki és tettem vele Ő annál nagyobbakat élvezett és ez nagyon magával ragadott. Megszerettem a kötelet, a kötözést. A shibariról, még csak nem is hallottam, de mint később kiderült, már akkor imádtam. A séta hozzátartozott ezekhez az együttlétekhez, az volt az előjáték. Alig vártuk, hogy kiérjünk a forgalmasabb részről az elhagyatottabb részre. Mire kettesben voltunk a Picurnak, már a combjai is tocsogtak a vágytól. A ruhája alá vezettem a kenderkötelet amit a nagyi pincéjében találtam. Elég durva volt, de ez őt nem zavarta, sőt. Megcsomóztam a nyakánál ez a tarkójára került, hátra aztán a mellkasán a mellei között, a köldöke magasságában, végig fűztem a combjai között át a csilkó felett, ahol először egy, de aztán már dupla csomót tettem, hogy járás közben megtegye a magáét. Nem voltam tisztában vele, hogy a kötél felszívja a nedvességet és a lány testére tapadva keményen dörzsöl, de nem panaszkodott. Teljesen körbe húztam, hátul is csomók, majd belefűzve a nyaki részben a testét oldalról is megkötöttem, összekötve az első részt a hátsóval. Amikor a nagy fűzfához értünk az arca, a nézése, a szeme teljesen megváltozott. Teljesen átadta magát nekem s én transzba esve találtam ki a vadabbnál vadabb dolgokat. Volt, hogy hosszú vesszőt szedtem azzal fenekeltem ilyenkor a vékony bőre néha fel is hasadt és édesen szivárogni kezdett. Aztán megakadt a szemem a hatalmas csalánon, amely magasabb volt, mint a lány. Téptem belőle egy csokrot puszta kézzel. A csalánhoz is érteni kell, mert ha az ember tudja, hogyan kell letépni nem szúrja meg a kezét. Mestere lettem a csalánnal fenekelésnek. Picur fenekén pedig megjelentek a semmihez sem hasonlítható rajzolatok. Amikor a magamévá tettem őt, még engem is szúrt a sok kis leszakadt tüske, mintha bosszút akarna állni rajtam a vad vágyaimért.

folyt.köv.