A kötél 1. rész

Hideg tavaszi nap volt, a nap, mintha nem akarta volna megkezdeni ezt az évszakot, csak bágyadtan pislákolt az égen. A kellemetlen szél alákapott a lány szoknyájának, az ilyen széllökéseknél, már bánta, hogy nem nadrágot vett magára. Volt már rengeteg hasonló randija de azért ezért megadta a módját, csinosan öltözött, hogy jó hatást tegyen a pasira, akivel, már vagy egy hónapja levelezett. Nem volt meggyőződve a váltott levelek alapján, hogy szimpatikus, inkább olyan fura volt, más mint a többi, talán érdekes is ,de semmiképp nem vonzó, inkább néha idegesítő. Így indult neki a találkozásnak, nem túl nagy lelkesedéssel. Mivel azonban szabályokat állított fel az itteni ismerkedéssel kapcsolatban, és ezeket a szabályokat a férfiak állandóan megpróbálták, megszegni, illetve tágítani, lazábbá tenni ő maga nem akarta megszegni a saját szabályait, ezért csinosan öltözött. Mindenkinek ugyan akkora az esélye és ugyan azt kapja, ennyi. Több éve volt az oldalon, több száz levelet váltott, tucatnyit randizott, de nem sok igazi, vérpezsdítő férfit ismert meg. Volt már miden, lelki társ, pótanya, panaszláda, de a legritkábba esetben találkozott azzal az igazi férfival, az alfával, aki már első látásra kiugrasztja az embert az alsóneműből. Ráadásul az idő rányomta bélyegét a hangulatára, kedve se nagyon volt találkozni Lorenzóval. Mivel mindketten ismertek voltak egy félreeső helyen beszélték meg a találkát, ahol nem érheti őket kellemetlen meglepetés. A lány megállt a megbeszélt helyen, ránézett az órájára, mégy tíz perc. Ha nem jön időben megölöm gondolta mikor az autó mellé siklott. A férfi előbb érkezett a megbeszéltnél, a lány máskor lassú óvatossággal felmérte volna a lehetőségeket, de most úgy pattant be a férfi mellé, mint egy szöcske. Egy átlagos ötvenes pasi nézett rá meglepetten. Szia! Szia! Mivel előre megegyeztek, hogy az igazi nevüket, lakhelyüket, foglalkozásukat nem firtatják ezért kicsit fura volt a szituáció, de legalább elindult valami. -Én vagyok a lány, mondta a lány. -Hát ha nem mondod is elhiszem, mert olyan szép vagy, hogy eláll a szavam, mondta a férfi, sokkal szebb vagy , mint a képeken. A férfi látta, tudta, az egymásnak küldött képeken, hogy a lány gyönyörű, azzal is tisztában volt, hogy mennyien akarják ezt a lányt, akár csak megérinteni, valahogy a közelébe férkőzni. Belátta, hogy a lány miért annyira óvatos, de nem esett jól neki. Csodálkozott is, hogy így bepattant a kocsiba. Tisztában volt vele, hogy nincs sok esélye, de szégyellte volna, ha meg sem próbálja az ismerkedést. -Hoztam neked lekvárt mondta a férfi és átadott egy üveget.-Lekvárt ismételte meg a lány meglepetten. -Hát kaptam már ajánlatokat, bókokat, csókokat, az első randin, de lekvárt még nem, mondta és felnevetett. -Te tényleg bolond vagy, mondta nevetve.

folyt.köv.